Nemrég Ildi átküldött nekem egy linket, hogy az egyik kollégája itt edzősködik hátha érdekel engem. Megnyitottam a linket és egy nyúlós nyálcsepp folyt ki a számon. A Kard Művészete. Történelmi európai harcművészetek oktatása! -A francba, hogy ilyen kevés az idő és rövid az élet! Pont kapóra jött mivel Ákos barátom az edzés időpontjában érkezett meg hazánkba. És egyébként is a vérünkben van a Manowar az Epicség a Sör a Vikingek a Harc a Mutatós Fehérnépek a Szakállak és legutolsó sorban a Vér. :)

A melléklet képek is bizonyítják, hogy szeressük mi a kardozásot. 2 éve csináltunk egy kis fotózást amin beöltöztünk és Underworld stílusban és pózoltunk fegyverekkel. Semmi köze nincs a tudományos alapokon nyugvó történelmi harcművészethez ezt csak amolyan hobbi gyanánt csináltuk néhány jó barátommal.

Ákossal 

A nagy csata

Elől a két marhája

Torzsalkodás

Ildikó középen, balra Ákos fogad hűséget háttérben meg Marci formázza a dragonballt.

Örök barátaim Ottó, Marci, Árpi, Ákos, Gergely

Hüjjék

A feleségemmel

Jóbarátok

Írtam Ákosnak, hogy készüljön fel elviszem egy rendezvényre. Meglepetés, hogy mire de hozzon sportcuccot és egyen rendesen. Na ettől jól berosált mert azt gondolta, hogy valami dúlva edzésre viszem. Beszéltem Árpival és jött ő is. Egy sulihoz kellett menni. Szépen leparkoltunk és kijön az atléta+ing+ezüstlánc kombós gondnok bá aki olyan volt mint Nyakmetsző Frankie és érces hangon kérdezte, hogy -Hova? Hova?

Mondtam a palinak, hogy -aaaa harcművészeti oktatásra jöttünk. -És reméltem, hogy nem fogja elvágni a torkomat. Elnavigált minket a hátsó kijárathoz. Ákos még nem sejtette, hogy hova megyünk. Jön a takarítónéni és kajabálja nekünk, hogy -Maguk a kardozásra jöttek?! Ákos meresztette a szemét és kérdezte, hogy mit mondott a néni? Mondtuk neki, hogy semmit ne is figyeljen rá. A néni megmutatta az öltözőt és szólt, hogy várjuk meg a kosaras edzés végét majd csak utána mehetünk be. De persze nem ijedtünk meg a nénitől hiába volt otthonkában. A Tóth testvérek no meg én elég rosszak vagyunk és rögtön berohantunk az iskola sport terembe kicsit őrjöngeni. Újra gyerekek voltunk. A kapu mögé be volt téve egy nagy matrac. Természetesen nekirohantunk és lepattantunk róla. De jó móka volt! Ilyenkor egyébként megjegyzi a feleségem, hogy néha úgy érzi egy 14 éves fiúhoz ment feleségül. Nekem erre az a válaszom, hogy amíg nem tudja elfogadni, hogy egy patkányból lehet kung fu mester (Tini ninja teknőcök) addig éretlennek és gyerekesnek tartom ÉÉÉN ŐŐŐT!

Nemsokkal később megjelent az edző bá aki kiköpött Marci barátom volt. Már akkor szimpatikus volt pedig még meg sem szólalt. Aztán megérkezett a másik edző akit Sajtnak hívtak. És nemsokkal később asszem Judit néven az edzőnéni is megjelent. Kis bemutatkozás után jött a bemelegítés. Kicsit aggódtam Ákosért mivel ő inkább az elméjét edzi nem a testét. Nem volt nehéz a bemelegítés, kis futkorászás majd alap bemelegítő gyakorlatok voltak. Ákosnak annyira nem tetszett de Árpi gond nélkül megcsinálta.

Kaptunk Sajttól egy gyorstalpalót és a műkardokkal próbáltuk felvenni a rendes tartást. Mondhatni pozőrködtünk. Itt már kijött az a probléma, hogy én balos vagyok. No igen. Ákosnak meg mutánsak a vénái. Árpinak meg nemrég volt eltörve a keze.  Remek kis hikomatos brigádot alkottunk. 

Kb. így érezhettük magunkat

De ez volt a valóság :D

A mai órán olasz vívást tanultunk. Ennek nagyon örültem mivel a többit már kívülről tudtam. :D Kivéve a venezuelai vívótechnikát nem ismerem. Befejeztem a trollkodást!

 Ez a fajta vívás kecsesebb és elegánsabb mint a többi vonal. Megtanítottak az asszonyállásra és néhány suhintást is tanultunk. Az olasz vívótechnika látványos és kecses mivel inkább a hölgyeknek való imponálást helyezi előtérbe. Én próbáltam otthon beállni asszonyállásba Ildikónak hátha lesz valami de nem igazán izgult fel rám. :D Jó mondjuk nagyon nehéz kizökkenteni akkor amikor Barátok Köztet néz.

Mint mindenhol itt is van etikett. Ráadásul hangsúlyos. Egymás előtt tisztelgés, a találatok megadása,  nincs szúrás csak vágás. Ezt néha elfelejtettem de nem szándékosan. Igyekeztem én is udvarias lenni. Ezért is elnézést kérek azoktól akiknek a találatot netalán nem adtam meg.

Itt Ákos mondta, hogy tegyek be karcolatokat meg metszeteket, hogy hitelesebb és szakszerűbb legyen a blogom.

Na ilyet...nem csináltunk és fogalmam sincsen, hogy ez mi.

A laikus mint én is a kardozást annak tartottam, hogy pörögni forogni suhintani kell és az nem nagy mutatvány. De mint kiderült a vívás hasonló mint a dobolás. Külön mozog a láb és külön a kéz. Bizony itt igen elkél a mozgáskoordináció. Szerencsére nekem sokat fejlődött de még mindig nem az igazi. És ami a helyzetet bonyolította, hogy suta vagyok. Minden fordítva volt és az edzők igen megizzadtak velem. Még ők is forgatták néha a fejüket, hogy mi a túrót csinálok.

Emlékszem középiskolában gyakorlaton voltam így amikor mutatták, hogy a féldisznót hogyan kell elkezdeni szétszedni. Az oktató (aki állandóan szívatott teljesen jogosan) megmutatta nekünk, hogy a féldisznón hogyan ejtsük az első vágást. Szépen jobbról balra egy félköríves nagy vágást kellett ejteni. No én faszán balról jobbra csináltam. Amikor meglátta az oktató járt a fejbevágás és 10 perc múlva buta vigyorral az arcomon gereblyéztem vagy söpörtem az iskolaudvart. Kb. így töltöttem a gyakorlati órák 70%-át. Szerettem csinálni. Bár a kulimunkát mindig én kaptam.

Az edzés java része a gyakorlásból állt. Az olasz vívótechnikát kellett alkalmaznom úgy, hogy míg én középen álltam addig előttem is és mögöttem is állt egy egy ember kivont karddal. Suhintok fentről le majd lentről fel úgy, hogy az előttem lévő ember kitartott kardját mindig eltaláljam majd pördülök és alapállásból igyekszem ugyanezt megtenni a másik emberrel. Viszonylag jól ment csak mindig balról jobbra indítottam és az etikett jobbról indul. Próbáltam edzői segítséggel tükrözve csinálni a dolgokat. Egy idő után valamelyest  ment.

Kettő ilyen helyzetgyakorlat volt és utána jött a buli. 2 csapatra váltunk szét és egymás mellett maradva a másik csapat tagjait kellett kaszabolnunk.Árpi mellettem volt és Ákos szembe volt velünk. -Vágjuk le a marháját! Árpi ismét elkezdett taktikázni meg morfondírozni de én nem rá figyeltem mivel én inkább ösztönös vagyok. Na igen én nem a hűvös nyugalmamról és a tiszta fejemről vagyok híres. Ákos melletti palira koncentráltam mert ő elég rutinosnak tűnt.Mindig is a nehezebb utat próbálom választani. Egyféle taktikám volt.Vágni vágni folyamatosan míg meg nem halok. Le is vágott mint a szőlőfürtöt de megküzdött érte.

Hasonló küzdelem volt és ilyen gyakorlókardokkal edzettünk

A visszavágó már jobban sikerült.Ott mi nyertünk.

A legutolsó játék nagyon érdekes volt. A középpálya körébe kellett beállnunk mindannyiuknak. A kardhegyet a padlóhoz kellett érinteni. A szabály az volt, hogy amíg fel nem kapod a kardot addig nem játszol. De ha felkapod akkor kezdődik a harc csak azokkal akik már felrántották a kardjukat. Mindenki mindenki ellen volt. Aki nem rántotta föl a kardját az nem volt játékban addig míg fel nem rántja. Tehát addig nem bánthattak. Próbáltam rutinos lenni és kivártam míg az utolsók között én is felpattintottam a kardomat. Már csak két ember maradt rajtam kívűl bár ez még nekem nem esett le. A srác akivel az első gyakorlatot csináltam és az edzőlány. Agyaltam, hogy kinek segítsek mivel ha valamelyiket levágom akkor a másikkal állok majd szembe. Természetesen a hölgyet kell levágni mivel ő igen rutinos és ellene semmi esélyem. De nyert nálam a lovagiasság és a lánynak segítettem. A srácot sikerült megvágnom abban a pillanatban amikor a srác megvágta a Judittot. Perdültem fordultam térültem pozőrködtem guvadt szemekkel, hogy hol a többi ellenség mire kiderült, hogy ezt a kört én nyertem. Nekem nem esett le ezért többen rám szóltak, hogy nyertem. Szokásos buta vigyor és ha még mindig hosszú hajam lett volna most lobogott volna a büszkeségtől.

A második körben hamarabb emeltem fel a kardomat és egy szerintem látványos párbajban ketten ki is végeztek.

Edzés közben néztem Ákost és Árpit és ők is szélesen vigyorogtak mindenen. Nagyon jól érezték magukat ők is.

Hihetetlen lökést adott ez az edzés. Felment bennem az adrenalin, a versenyszellem és tényleg úgy "harcoltam" mint a filmekben. Igen koordinálatlan volt amit műveltem de ösztönösen valahogy ment. Irtó jól éreztem magamat (ismét) és nagyon örülnék neki ha néha eltudnék járni erre az edzésre is hisz ez az én világom.

Az öltözőben az edzőtársak pacsival köszöntek el és kicsit beszélgettünk Sajtékkal. Otthonosnak éreztem az egészet. Ezekkel a srácokkal örömmel küzdenék és gyakorolnék. Remélem lesz még lehetőségem erre bár sajna kicsi a valószínűsége.

arsensis.hu