Ausztrália és Délkelet-Ázsia között található meg a több mint 18000 szigetből álló Indonézia. Indonéziában erős a vallástudat, javarészt muszlimok. A 6600 km-re fekvő Bali szigetére látogattunk el 2 hétre.

Budapest- Doha (Qatar) 5 órás majd Doha-Bali 10 órás repülőúton az aktuális mozifilmekkel szórakoztattam magamat, mivel nem tudtam aludni. A Qatar légitársaság felkészült repülőgépeinek hála volt szórakoztatócenter.

Megérkezvén a repülőtérre a +7 óra időeltolódás és a jetlag annyira nem sokkolta a szervezetünket, inkább a 35 fok és a magas páratartalom. Szerencsére volt már hasonló tapasztalatunk ezért nem ért miket váratlanul a környezetváltozás.

Szállodánkba érve meglepődve tapasztaltuk, hogy a 3+ csillag jóval komfortosabb érzetet és szépséget takar. A szállodánk (Hotel Wina Holiday) elváráson felül teljesített. A kilátásunk mesés volt. Az autentikát a kis templomok és a szertartási helységek emelték.

 

Megérkezésünk után rögtön felmértük a terepet. Kuta az óceánparti nyaralóövezet Siófokhoz hasonlít. A part a szállodánktól 300 méterre helyezkedett el. A szűk sétálóutcán az esti élet fényei, illatai, forgataga elvarázsolt minket.

Bali szigetén a Hindu vallás dominál, de már az első este megtapasztaltuk az Indonéz muszlim eladói stílust, ami egy kicsit elkeserített. Nem szeretem az "arab" kereskedői stílust, még inkább az alkudozást. Miközben haladtunk folyamatosan ezek a szavak hangzottak el:

-Taxi, transfer, kokain, marihuana, hallo boss, hallo sir, bike, yes, program, need something, vegyé valamit!

Megkajáltunk a Yoshinoya japán gyorsétteremben és hazasétáltunk. A képen látható kaja marhahús és rizs volt. Ízletes volt és olcsó. 1 ilyen tál 40000-50000 rúpia volt. 50000 rúpia kb. 1000 forint.

 

Másnap reggel Augus helyi idegenvezető tartott eligazítást. Augus hindu és autodidakta módon tanult meg magyarul. Ráadásul nem is szarul. Le a kalappal előtte. Az nyaralásunk csomagjában 5 napos program volt, aminek nagyon örültünk.  

Kuta viszonylag drága hely a helyieknek. Egy normál kajálás ketten kb. 250-300000 rúpiából jön ki. kb. 6000 forint. A helyiek az étkezésüket általában a turisták elől elrejtett local „bodegáknál” oldják meg. Ha a turista szemfüles (pl. mi) akkor adtak nekünk is a helyi étekből bár nem szívesen mert könnyen gyomorrontás lehet a vége. Általában rizs és kis zacskókban mindenféle hozzávaló volt elkészítve. A kis zacskókat mi kiválaszthattuk és összerakhattunk bármilyen kaját. Általában 25000 (500 Ft.) rúpiáért meg tudtunk ebédelni. Az oszlop mögött ülő ember árulta az ételt és este is működött.

Ingével és Petivel kezdtünk el dumálni. Fiatalok voltak és hasonlóak voltak az energiáik, mint nekünk. Kellemeset a hasznossal elvet követve együtt kezdtük el tervezni a nyaralásunkat megmártózva az óceánban.

3 féle utazási módszer alkalmazható.

1. Saját szervezés. Utazás, szállás, önellátás. Általában a legköltséghatékonyabb, de a legkockázatosabb ezért mi a közeli helyekre szoktunk saját szervezéssel menni.
2. Half-half. Az utazás, szállás, ellátás utazási iroda által történik, de a programok szervezése saját módon van megoldva. Ezt alkalmaztuk most mi, mivel ha saját szervezéssel történik valami akkor nagyot lehet koppanni, főleg ilyen messze az otthontól. Egy ismerősünk saját szervezéssel ment ki és a vulkánkitörés miatt majdnem 1 millió forintot bukott.
3. Minden utazási iroda által történik. Ez általában az idősebb generációnak illetve a nyelvhiányosoknak ajánlott. Ez a legköltségesebb szervezés.  

Este egy kis hülyéskedés után elmentünk a helyi utazási irodához programokat választani majd helyi indonéz étteremben ettünk. Kipróbáltam a búzafű levet, amihez uborkát adtak. Nehezen sikerült legyűrnöm. A pincér aggódva megkérdezte, hogy nem akarunk-e hűvösebb helyre bemenni, mert látta rajtam, hogy ömlik belőlem a víz és az életem végét járom. Mondtam neki, hogy európai gyerek vagyok, mindig izzadok, nálam ez normális.

 

3.nap

Ismét szemfülesek voltunk és japánoknak való akciós utazást választottunk. Hajókázás, Vizi bulik és Lembongan (mi csak Lambofgod-nak hívtuk) szigetlátogatáson vettünk részt sok japán ember társaságában. Az idegenvezetőnk kissé érdekesen beszélte az angolt. Mikor megkérdeztem, hogy mikor indul a hajó azt felelte, hogy –Tőti titi. A többiek furán néztek, de ráálltam az akcentusra és rögtön tudtam, hogy 30 percet jelent.

Víz alatti sétán vettem részt. Lemerüléskor kissé befostam, ahogy a képen is látható, de utána csodát láttam. Adtak egy cumisüveget tele haltáppal. Rajzottak a halak. Csodálatos élmény volt.

Ezután a szokásos scuba, banánhajó lement majd mentünk a szigetre kajálni és nézelődni. Lembongan egy kicsi egzotikus sziget ahol főként a pirított ribik profilképei készülhetnek, illetve mezítláb lehet cruiseolni a fehérhomokon, míg hólyagosra nem ég a talpad. Ideális pihenésre való hely szép erdővel, egzotikus tájjal, maláriás szúnyogokkal.

Igyekeztem én is beach képet csinálni, ahogy nyaldos a hullám sexi módon. Többé-kevésbé sikerült.

A sziget gyönyörű, főleg ha olyan nők vannak ott, mint a feleségem.

Egy Niki Lauda (minden tiszteletem egyébként) rajongó, esetleg egy ultimate ninja vagy egy napallergiás japán lány volt tetőtől talpig bebugyolálva? Nem tudom, de egy biztos. Bátor.

Elveimet megtagadva vettem 1 selfiebotot (kár volt). Mesteri használatát nem igazán sikerült elsajátítanom. Külön cikk lesz majd róla „Én és a selfiebot” címmel.

Hazaérkezvén még volt időnk egy kis medencézésre és a helyi ACS drogériára is.

 

4.nap

Szigetkörút.

Balin az esős évszak végén voltunk. December, január, február az esős évszak illetve mostanában gyakorta pöfékel a vulkán. Emiatt is nagyon kevés turista van jelenleg Balin, ami nekik nagy érvágás, mivel a sziget főleg turizmusból él. 4-4.5 millióan lakják a szigetet és ehhez főszezonban 5! millió turista szokott lenni az 5600 km2-en. 1 munkára akár 3-an 4-en is voltak.

Augus nagyon szépen beszélt magyarul. „Budi, bóvli, gagyi, klotyó”. Ilyen szavakat is tudott. Főleg a kultúráról, a hindu vallásról és a szigetről mesélt nagyon sokat. Minden tiszteletem az övé.

Megnéztünk egy helyi táncot, ami zenés, táncos színházi előadás volt. Ha nem kapom meg az itinert nem nagyon értettem volna semmit belőle. Barong a jó és Rangda a rossz harcát mesélte el. A tánc szép volt és nagyon idegen nekem.

Ezután megnéztük a fafaragást ahol lehetett venni fafaragványokat. Csodálatosak voltak és nagyon drágák. Volt egy bolti kísérőnk, aki mindenáron el akart adni nekünk valamit párszáz dollárért. Röhögve kinéztünk egy szárnyas disznó faragványt, ami 400 dollár volt. Alkudozás nélkül már 250-ért nekünk adta volna az eladó. Balga módon nem vettük meg. Szép múzeumlátogatás volt. Egy deka fényképet nem csináltunk.

Ezután elmentünk egy őseső ső őserdőbe teákat, kávékat kóstolni. Eleredt az eső.

Gyömbér tea, mangostine tea, rosella tea, citromfű tea, ginseng kávé, ilyen olyan kávé, és még sok más italt meg lehetett kóstolni.

Bakancslistámon szerepelt a cibetmacska szar (Luwak) kávé, amit itt megkóstolhattam. Cibetmacska valójában nem is macska inkább menyétféle. Többek között kávécseresznyét is fogyaszt, amiben belül kávébabok vannak. A cseresznye külsejét megemészti a macska, de a babot nem. Azt egy az egyben kiüríti. Régen a Hollandia uralma alatt álló szigeten megtiltották a helyieknek, hogy szüretelt kávét igyanak ezért a balinéz emberek a cibetmacska szarhoz nyúltak, mivel az nem számított szüretnek. Azóta a sznobéria is ráugrott ennek a kávénak a fogyasztására ezért drága és luxusitalnak számít. Bár én nem kávézom mégis hörpölgettem belőle. Arab módon volt elkészítve. Karakteres és markáns ízű volt. Sima kávé csak az alja zaccos.

Frappáns volt a helység neve.

„Mágyár fontosz ember” ahogyan Augus mondta. Horváth Tominak a Sztárban Sztárban drukkoltunk, aki meglepően nagyon hasonlít egy kedves barátunkra. Ő is vevő volt a hülyeségre. Andi, Dávid és Tomi nagyon jó fejek voltak. Kellemesen eldumálgattunk. 

Ebéd következett a vulkán közelében.

A „keresztény” karácsonyfa

A gyűrűt nem sikerült beledobni, mert sok volt az ork.

Első hindu templomlátogatásunk. Indonézia 90 %-ban iszlámvallású. Bali kivételek közé tartozik mivel több, mint 90%-ban hindu. A hindu vallás érdekes. Mint minden vallásban itt is előfordulnak a marhaságok, de ha jobban belegondol az ember, akkor értelmet ad az életnek. A hinduk azért dolgoznak, hogy szertartást tudjanak tartani, amihez pénz kell. Ezek a szertartások közösségi bulik. A férfiak dolgoznak, míg az asszonyok szertartási kosárkákat csinálnak. Ezek a kosarak mindenhol megtalálhatóak. Kell imádkozni, szerencse az fontos, szent tehén, paradicsom, pokol, ha nincsen gyerek akkor vár a pokol, szertartás. Nagyon fontosak a Balinézek életében.

 

 

 

Folytatása következik.