Na végre nincsen semmi! Jól jön egy kis pihenés! Gondoltam én szombat este egy verseny után. Erre vasárnap rám írnak, hogy mi újság a teljesítménytúrával kapcsolatban. Az edzőtársaimmal anno beszéltük, hogy elmegyünk közösen egyre. Kezdtem megint a szervezést. A vége az lett, hogy FaJanival és Árpival elmentünk az Intersport TT-re. Tekintve, hogy ez BSI szervezés (bennük még nem csalódtam) és nem olyan nehéz (30 km, 990 m szint) ezért erre esett a választásom. Mivel kicsit jobban rá szeretnék mozdulni a TT-re ezért az elején kezdem és szépen terhelem magam komolyabb túrákkal.
Tanulva a régi hibákból megpróbáltam minimalista felszereléssel végigcsinálni a túrát. 1.5 literes víz, 2 energiazselé, pulcsi, tárca, mazsola, iso por és sok zsebkendő volt a futótáskámban. Futócuccban mentem mert reménykedtem benne, hogy tudok majd egy kicsit futkorászni illetve nagyon jó hőtartó és könnyű a cucc. Szépen beneveztünk és kényelmesen elindultunk. A túra elején találkoztam Jani kollégámmal aki már futott visszafelé. Le a kalappal! Kényelmes tempóban elértük az első pontot. Asszem 5 km-nél volt. Remekül éreztem magamat bár kissé göthös voltam azon a héten. Állandóan az orromat fújtam és a tüdőm eléggé gyengusz volt. Szépen kaptattunk fölfelé és a combjaim elkezdtek bizseregni. –Úristen szívroham!! –Nem, nem csak a lábaim bugira szomjaztak. Nem tudom volt e már ilyen másokkal de elég jó érzés. Erősnek és rettenthetetlennek éreztem magamat. Kissé furdalt a lelkiismeret de a barátok azért barátok mert toleránsak vagyunk egymással. Bedugtam a fülest és búcsút intettem a barátaimnak. Pont egy emelkedőnél kezdtem a futást de “szerencsére” gyakran feltartottak a gyaloglók. Elég jól kocogtam és elgondolkodtam, hogy a futó és a gyalogló között mi van? Olyan verseny nincsen? Az nyerne aki pont az eredménylista közepén végezne. J Naa ezen még azért dolgoznom kell. Egy kis idő múlva már egyedül találtam magamat az erdőben. A futók előttem a gyaloglók mögöttem voltak. A kedvenc számaimat hallgatva a természet lágy ölén ismét harmónikus állapotba kerültem. Ez a legteljesebb boldogság. Imádom! Rájöttem, hogy a TT is olyan mint a futás. Csinálhatod másokkal de vagy gyors akkor a tempó vagy lassú és az végeredmény, hogy nem magadért csinálod ezt. Én úgy látom, hogy a maguknak való embereknek tökéletes ez. Néha jó a magány. Senkinek sem kell megfelelni és senki és semmi nem érdekel. Valljuk be néha mindannyiunknak kell ez. Ismét megsűrüsödtünk. Elég sokan indultak ezen a túrán. Futók egy csapata sétál és szakaszosan futnak majd belesétálnak. Sokáig együtt mentünk. Néha ők előztek le néha én előztem le őket. Kis idő múlva nemrégi ismerősökkel találkoztam. A két vizsla kutyát sosem felejtem el a Szondi túrán. Emlékszem ott még eléggé az elején voltunk a távnak és Tomi tempót akart emelni, hogy utolérjük őket. Szépen elkocogtam a két kutyi mellett és futkorásztak körülöttem. Mosolygogtam és hozzájuk értem. A táj még mindig gyönyörű volt. Hosszúnak tűnő idő után megérkeztem a következő pontra. Megkaptam a pecsétet. Benyomtam egy kis vizet, pár karika banánt, aszalt szilvát és leöntöttem két pohár iso itallal. Levettem a pulcsimat és belegyűrtem a zsákba. Még nem is fogyasztottam azokból a dolgokból amiket hoztam pedig már majdnem féltávnál jártam. Megköszöntem a pontőröknek mindent és mentem tovább. Itt már sokszor belesétáltam és kissé elkezdett fájni a térdem. Felsétáltam lesétáltam aztán megérkeztem Csobánkára. Itt ismét sok túrázó volt. Otthagytam őket és kezdődött az izmos fölfele. Kaptattam fel. Ziháltam rendesen ezért visszavettem a tempóból. A meredek emelkedőn a Mackó barlang felé kedvem lett volna megállni fújni egyet de nem tettem. Szépen cammogtam fölfelé. Végre felértem és kicsúszott a számon egy –Jé! –Nem is tudtam, hogy ez ilyen epic. Gyorsan átfutottam a leírást és bementem a barlangba. A tököm se bánja ha kicsúszok az időből. Eredetileg 6 óra volt a célom. Bámészkodtam egyet és mentem is tovább. A térdemet itt már nagyon éreztem. Nem tett jót neki az emelkedő. Hiába no! Nem vagyok ehhez hozzászokva. Se a tempóhoz se a távhoz. Eredetileg a tervben benne volt, hogy ez amolyan felkészítés a következő versenyhez. Emlékszem amikor egy futóversenyen futottam akkor felkészülés nélkül a 12 kilit nagy láb fájdalmak közepette de erős tüdővel sikerült megcsinálnom. Persze mert előző héten voltam egy igen kemény tt-n. Ebből indultam ki, hogy ha a futóverseny előtt lenyomok egy túrát akkor az nekem jobb felkészítés mintha egy hónapig csak futottam volna. Hogy ez sikerült-e az a következő cikkben kiderül.:)
Mentem tovább és ereszkedtem le az Egri vár fele. Jó meredek volt sok kővel. Elrobogott mellettem egy lány és összehúztam a szemöldökömet. Ha ő is akkor én is! Tündetörpdúnadán vagyok gecc! Robogtam le és néha szökkentem a köveken és nem érdekelt, hogy fájt a térdem. A bokám viszont nem így gondolta és rándult egyet. –A francba! –Pokolian fájt. Megálltam és könyörögtem azért, hogy csak gyorsan múló fájdalom legyen. Emlékszem amikor egy edzésen kifordult a bokám. 3 hétig szinte járni nem tudtam rendesen. Reméltem nem ekkora a baj. Kicsit pihentem és finoman elkezdtem terhelni. A fájdalom szerencsére 5 perc múlva enyhe lett. –Huhh! Megúsztam! Itt már lightosan sétáltam az egri várig.
Ott feltöltöttem magamat. Benyomtam egy energiagélt és az asztalon található finomságokból feltöltöttem magamat. Megnéztem a bokámat. Szerencsére nem komoly és szerencsére a térdem jobban fájt. Elindultam sebbel lobbal de egy idő után megint sétáltam. Fájt a lábam. Nem baj. Ettől függetlenül jól éreztem magamat. A látvány még mindig remek volt. Néhol próbáltam előzni de néha a Jimmy-k (South Park) elfoglalták az egész utat a síbotjukkal. Ha majd komolyan nyomom biztos lesz nekem is de most még nekem nagyon muris ez.
Elértem az utolsó előtti pontot. Itt ittam előszőr a vizemből vagy 1.5 decit. Az utolsó etap következett. A lejtőket megkocogom de inkább sétálgattam. Volt még vagy 2-3 kili amikor hátulról rám kiáltottak.
–Szia! Hol hagytad a barátaidat? – Egy hölgy volt aki fogalmam sincsen miért szólított le de kedvesen mosolygott és válaszoltam neki.
-Óóó őket már régen elhagytam!
-És miért nem futsz? – kérdezi
-Azért mert én inkább gyalogló vagyok mint futó.-mondom neki nevetve
-Na ne hülyéskedjél. Futócuccban vagy tessék futni.
Megvontam a vállamat, elszégyelltem magamat és elkezdtem kocogni a hölggyel.
-Várod már a pacpörköltet mi?-kérdi
-Micsoda??-kérdem
-Hát Csobánkán a barátaiddal ezt beszéltétek.-mondja mosolyogva
-Áhám. Nos az biztos nem én voltam mert kb. a 6.-ik kilinél hagytam ott a társaimat.
Itt a hölgy zavarba jött mert rájött, hogy én nem az vagyok akinek gondolt. Láttam rajta ezért fesztelenül odamondtam neki.
-De én is kedves és barátságos vagyok ám! A tt-kben ez a jó, hogy itt mindenki barátságos. Kivéve a morgós futók akik leugatják a kutyásokat.
Jót mulattunk aztán szinte végig beszélgetve befutottunk a célba.
5:15-ös idővel az eredménylista elején végeztem. Persze csaltam mert sokat futottam. Viszont a futó eredményhez viszonyítva sehol sem vagyok.
Megettem a jól megérdemelt zsíros kenyereket majd megittam az egész túrán végigcipelt majdnem 1.5 liter vizet és készülődtem a monkeyba falat mászni de Árpi cucca a kocsimban volt és ők még messze jártak. Annyira nem is bántam, hogy nem mentem mert a bokámnál csak a térdem fájt jobban. Nemsokára beért Árpi és FaJani. Persze oltogattak, hogy jól otthagytam őket. Tudják, hogy lelkiismeretes vagyok és bánt engem. De azért dobtam a fakjút. Nagyon jól telt ez a nap. Jövőhéten futóverseny addigra remélem helyrejön a térdem.
Ismét egy BSI rendezés amiben nem csalódtam, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Kiürült és felüdült lett az agyam. :)