Csánó Krisz volt az egyik jelentkező a szabadtéri mocorgásra. Örömmel vettem, hogy részt vesz az edzésen mert ő egy olyan ember akivel jó együtt átélni a dolgokat. Írt is egy cikket az elmúlt két edzésről és megtisztelt,hogy feltehetem a blogomra.Köszi Krisz! :)
Mozogjunk mert az jó...avagy
„Hívtam a halált, egyszer vagy százszor, de ez olyasmi amit az ember nem gondol komolyan, mint a hogy vagy? vagy a szeretlek” – Al Bundy
Gondoltam írásba öntöm Gerivel töltött hétvégi laza átmozgató-szintrehozó „edzésünket” az én szemszögemből. Régebben relatív sokat mozogtam, hetente két alkalom bármi (futás,fekvők stb) és hétvégén rendszeresen némi airsoft. Sajnos az elmúlt egy évben eü okokból nem nagyon volt szabad erőlködni, rohangászni de lassan-lassan regenerálódok végre, így gondoltam ideje valami rendszeres dolog után nézni. Úgy alakult, hogy Carpenterék Gergője ez alatt az 1 év alatt elkezdett egy csomó mindent csinálni, ráadásul ezeknek semmi köze a sörhöz, cigihez...kb ugyanaz futott át az agyamon, mint egyszeri parasztbácsinak amikor a mezőn ufo-t lát „Hö, mi a picsa????” Sőt, mindezt elkezdte egész magas fokon űzni...spártai harcos tréning meg mit tudom én, nekem annyi jött le az egészből, hogy hétvégén lejár még a játszótérre is kettlebellezni meg futni meg stb... Gondoltam ez nekem is milyen jó lesz, tehát akkor hajrá, csináljuk minden hétvégén, de úgy igazán a keményemberes módon, ha esik-ha fúj, ha mínuszba hajlik a hőmérő akkor is...
Első nekifutás
Szombat reggel nyolckor a pályán...okés...ezzel nincs baj :) Lassan megérkezik mindenki, kezdjünk egy kör futással bemelegítésnek (kb 4-500 méter), több mint fél év telt el az utolsó futásom óta de hajrá J Geri megy elöl, a körbe beletartozik egy kisebb sóderos domb, néhány bokron átgázolva az airsoftos idők emlékére, a szétdohányzott tüdőmet kiköpve, de azért csak sikerült lefutnom ezt a minitávot egyben J Kezdődött az edzés maga, korkodil és medvejárás, békaugrálás oldara, mindenféle guggolás, emelgetés kettlebellel vagy anélkül, kis súlyzók elkapkodása váltott kézzel...bevallom az edzésünk második fele egyszerűen kiesett, mert állandó szédüléssel és hányingerrel kűzdöttem. Pár perces pihik közben beszélgettem Árpival akivel 1 éve nem találkoztam, majd hirtelen csak ennyit mondtam sorry, megyek hányni...de csak öklendeztem. Innentől már óvatosabban erőltettem magam, inkább csak a felét csináltam annak pár gyarkolatnak ami hátra volt, vagy egyszerűen csak bámultam ki a fejemből, küszködve a szédüléssel....ha fordult is a fogaskerék a fejemben, valószínűleg beragadt, mert szinte csak az járt a fejemben, hogy hülyegyerek mit csinálsz itt a minusz 3 fokban? Persze meg is választoltam magamnak, próbálom helyrerakni magam, testileg és lelkileg egyaránt. Testileg kell, alapból sem vagyok egy vastag ember, de még 16 kiló le is esett rólam, lelkileg muszáj, mert eléggé szétestem az elmúlt 1 évben. Ez a „bohóckodás a játszótéren” meg segít mindkettőben.
Második kör
Ez kicsit frissebb élmény (tegnapi), ismét eljött a hétvége, vártam mint kisiskolás, hogy lemehessek a „játszótérre”. Hét közben megkaptuk Geritől a workout tervet idézek:
„Tanulva a múlt hétvégéből néhány gyakorlatnál ami jobban ment nektek felemeltem a számokat és néhány gyakorlatnál amik nem mentek úgy lecsökkentettem….LÓFASZT!Az maradt ugyanúgy!
Vasárnap 11 órakkor kellemes kis időtöltést eszközöljünk.
Étkezésre figyeljetek,szőlőcukor edzés közben hasznos.
A kép ütött. A szövegen csak pislogtam. Volt ami ment jobban? Ez a része kimaradt, de ezek szerint igen J 11ből végül 10 lett, de nem is volt baj a nem 8as kezdés, mert legalább az este lefagyott ónos eső kicsit felengedett így jég helyett víz volt mindenhol. Készültem is mindennel ami előzőleg nem volt nálam, szőllőcukor + izotóniás pia, sőt reggelire se 1 túróstáskát ettem. Ezen három dolog kombinációja lehetővé tette, hogy most gyakorlatilag rosszullét nélkül tudtam csinálni mindent. Már amíg tudtam csinálni valamit is. J A vizes pályából kifolyólag, most nem a mindenféle járásokat nyomtuk futás után, de ebben talán még jobban elfáradtam. Az emelt dolgokat leginkább két részletben csináltam meg, volt amit háromban. A lábam totál kész lett, de úgy, hogy amikor mentem ki a pályáról futni egy kört (páros gyakorlat a másik addig guggol amíg körbe nem futsz) fel kell menni pár lépcsőn, nem nagyon ment a mozgás, még hallottam többieket röhögni is, hogy na FUTÓLÉPÉS...az egy körből lett negyed kör, itt már a visszasétával is gond volt...itt kellett volna előjönni a bajtársiasságnak, hogy ne szívassam a másikat aki addig guggolgatásra van kárhoztatva, de eljutottam arra a pontra, hogy szimplán éljem túl, az eszembe se jutott, hogy Tomit szivatom J Geri jött ugyan velem, de mondtam neki, hogy menjen váltsa Tomit én nem tudok tovább futni. A pályára visszatérve a lépcsőn lejutás is izgalmas volt J Na de nyilván nem elég ennyi, jöhet még némi lépcsőzés, tehát fel a tizedikre, súlyzóval, kettlebellel...Nekem bőven elég volt az 5 kiló (ja és a jég miatt alapból bakancs volt rajtam +4 kiló), lefelé is...kis pihi után, mivel a vizes a pálya, ezért Geriéknél fejeztük be a napot, na de nem ám lifttel fel a nyolcadikra...itt már kifejezetten örültem annak, hogy van korlát a lépcső mellett mert a karom még mozgott, a lábam már nem. Oké én mondtam Gerinek, hogy lábat akarok erősíteni, mert újra elkezdtem a poppingot. (itthon valamiért anno electric bugi néven jött a köztudatba, bár az is inkább electric bugaloo lenneJ robot, hullámzások stb) 2012 decemberében jött az ötlet, el is kezdtem, sajnos közbe jött egy-két dolog, leromlott a fizikumom ehez túlságosan és hát nem hátrány ennél, ha az ember ki tud vágni egylábas guggolást, vagy meg tudja tartani magát...visszatérve a megpróbáltatáshoz, már nem volt sok, valami fekvő jellegű dolog, 5 másodperces tartással lent és 5 sec fent ezt asszem egy percen át, meg a végére 1 perc plank. Ezekkel nem is volt gond, relatív simán ment mindkettő (Geri jöhet az emelés megintJ). A lenti kép asszem jobban megmutatja kb mint éreztem az egésznek a végén, a jobb oldali hulla vagyok, csak még nem értek ki a helyszínelők körberajzolni...
Pár dolog megvilágosodott előttem így két alkalom után, rögtön elsőnek az, hogy jó oké, nem egyedül vagyok gyenge szar J Második, nem is vagyok annyira gyenge szar, ha már rá tudom venni magam, hogy csináljam télen a hidegben a szabad levegőn és ne otthon tespedjek a gép előtt…
Geritől kb 10 perc sétára lakok, edzés után most 25 percig tartott hazasétálnom, fájt mindenem, de vigyorogva sétáltam. Végül, ha már idézettel kezdtem, azzal is fejezem be, egyik kettlebelles emelgetős gyakorlat közben jutott eszembe, amikor kisütött a nap :)
„Néha jó, néha rossz, néha nem
néha nem foglalkoztat semmi sem
végül minden végső helyére kerül
Maradok ott, ahol voltam, egyedül
Beborítva sugarakkal
Szemben állok a nappal.
-Vad Fruttik – Darabok”