Thaiföld - Laosz - Kambodzsa 2. rész

Szegénynegyed

Egyszer elutaztunk a szegénynegyedbe. A földúton menve a szokásos cölöpházak sokasága húzódott. Piszkos gyerekek rohangásztak mindenfelé. Az emberek itt is mosolyogtak és vidámak voltak. Az útszélén egy téglagyár volt. Egy apa a gyermekével gumit vulkanizált.

Egy hölgy az ablaknál vart a varrógépével.

Itt ezeknek az embereknek semmijük sincs kivéve a boldogságuk. Nekünk meg mindenünk megvan csak a boldogságunk nincsen. Hogy van ez? Ildikónak is megszakadt a szíve és egy átlagnál kisebb házban élő családnak pénzt adott.

Megálltunk venni cukornáditalt. Én egy kicsit távolabb voltam a többiektől. Egy kislány pizsamában lesett engem egy házikóból. Mosolyogva integettem neki mire eltűnt. Aztán megint kikukucskált. Én nyugodtan ücsörögtem és megint integettem neki mosolygósan. Ő szégyenlősen de már mosolyogva megint eltűnt. Megvagy! :) Kis idő múlva félénken már az ajtóban állt és integetett nekem én meg visszaintegettem. Micsoda pillanat volt! Ők nem nagyon láttak még magamfajtát én meg őket nem láttam még.

Dont fos

Ismét megálltunk egy remek étteremnél. Isteni finom robbantott csirke levest ettünk megint. Az étterem mellett virágzott a szemét de érdekes módon nem volt annyira büdös. Itt ért engem egy furcsa dolog. A WC effektus. Nagy WC-re kellett mennem ezért elmentem az étterem WC-jébe. No ez a konyhán keresztül vezetett. Nagy üstökben főzőcskéztek imitt amott szakácsok és ezen keresztül vezetett az út a megváltás felé. Az ÁNTSZ-es dolgokat már rég elhagytam, itt máshogyan működtek a dolgok. Bementem a mosdóba. Koedukált. És nyitott. Persze csak az első budi szabad. Jöttek mentek az emberek. A WC az nem a klasszikus angol WC volt hanem a keleti guggolós.

Nézek ki a beugróból. Az emberek jöttek mentek. Én biztos nem leszek cirkuszi majom! A kövér európait guggolós wc-ben szarni látni szerintem kuriózum lehetett arrafele. Szemeztem a budival és az bukott ki belőlem mint amikor a bidével tettem ugyanezt egyszer! -Én ezt nem csinálom bazzeg! -Belepisiltem és mentem kezet mosni. A kézmosó egy nagy hordó víz volt és mindenki abban mosta a kezét. Na itt végleg ficsúrrá váltam és ezt is inkább kihagytam, szenvedtem inkább pár órát.

Sziemreap

Sziemreapi szállásunk kissé penészes volt de minket Ildikóval ez nem zavart. Megedződtünk és rájöttünk, hogy a szállás az másodlagos. Oda úgyis csak aludni megyünk. Aludni meg szinte bárhol lehet ha álmos vagy. Ez a tapasztalat nagyon hasznunkra vált a mai napig mivel ha utazunk valahová sosem azt nézzük, hogy mennyi csillag. Olcsó legyen és közel mindenhez. A többiek fellázadtak, hogy nem kielégítő a szállás ezért Toncsi elment keresni másik helyet. Talált is és kb. fejenként 15-20 dodót kellett leperkálni plusszban. Leperkáltuk. Sűrű elnézések közepette hagytuk el a szállást. Toncsi nagyon kedves és spirituális ember. Nehéz volt jó szívvel eltávozni hiszen megbántottunk egy családot. Bennem is szégyen lakozott és az sem enyhített, hogy én maradtam volna. Toncsi talált egy olyan szállodát aminek több csillagja volt mint az Orion galaxisnak. Csillivili úristen! Ilyen fenséges szállodában még soha nem voltam pedig jártam már itt ott. Kaptunk egy kupont masszázsra és én voltam a soros ( bár én nem szeretem a masszázst és féltem, hogy megpömpölőz a masszőr és akkor mit mondok majd az asszonynak). Felmentem és ottani mércével egy viszonylag magas lány fogadott. Elkezdett izélgatni és közben barátkoztunk.

-Honnan jöttél?

-Magyarország ( Hungary )

-Hungry?! ( Éhes )

-Nem nem Hungry hanem Hungary.

-Az hol van?

-Kelet Európa?

-Igeeen?

-Ausztria mellett.

-Á Ausztráliából jöttél?

-Nem. Nem Ausztráliából hanem Európából. Németország mellől.

-Á értem!

Kis idő múlva.

-Hanyadik hónapban vagy?

-Nem vagyok terhes csak sokat ettem! Meg nem is lehetek terhes mert férfi vagyok!

-Hihi. -nevetett aranyosan.

Elkezdte masszírozni a hasamat de visítozva elkezdtem röhögni mert csikizett ezért berekesztette a további masszírozást. A masszőrlány végzett a szőrös képű dagadt turistával.

A piac itt már kicsit modernebb volt. Fedett tetős bodegák mindenhol. Ékszerek, ruhák mindenütt. Megláttam a kedvenc szegfűszeges cigimet és vettem belőle vagy 10 dobozzal. Darabja 1 dollár volt! Itthon 2009-ben kb. 2000 Ft. volt! Vásároltunk tessék lássékot és este ettem egy pizzát. Pizza! A sok robbantott leves után felüdülés volt. Kértem ananászt a pizzámra de nem értették mert olyan nem volt az étlapon. Mondtam nekik, hogyha van ananászuk tegyék rá a pizzára. Van ananászuk de nem tehetik fel mert nincs olyan pizza, hogy ananásszal. Egyszer Ildikó kért húst de nem rizzsel hanem krumplival. Nem értették, hogy mi van mert olyan ételük nincsen. Nagy nehezen megértették. Később kihozták a húst rizzsel majd utána hoztak egy tányér krumplit. Furi volt ez nekünk. Másvilág.

-Geri elviszlek egy olyan helyre reggelizni ahol beszarsz! -mondta Toncsi és elvitt egy olyan helyre ahol beszartam. Nem sok európai ember evett már ott de szerintem helybéli sem nagyon. :)

Máshol ettem krokodilt meg nagyon finom békacombot.

Este bepróbáltak. -Hey! Hey Mister! Wanna BUMM BUMM? a-kiderült, hogy ez nem lövöldözést jelent hanem bordélyozást. Állítólag egy kínai fiú ott a Madame úgyhogy csak óvatosan!

Egyik este Toncsival besöröztünk és fáradtan részegen és savanyúan vártuk a liftet. A lépcsőn rohant le az egyik szobalány nagy mosollyal a száján és felüdülve köszöntött minket.

-Most nézd meg Geri! Itt várjuk a liftet fáradtan és részegen. Elegünk van a világból és csak azt akarjuk, hogy ágyba kerüljünk miközben alig csináltunk ma valamit. És nézd meg ezt a lányt! Reggel 6 óta egyfolytában dolgozik most 22 óra van és még mindig boldog és örül. -állapította meg Toncsi.

Nevettünk de nagyon elgondolkodtatott. Normális ez? A bunyerák turista egész nap csak zabál, vásárol, pihen aztán savanyú miközben az aki egész nap keményen hajt boldog? Hogy is van ez?! Komoly probléma van a fejben. Nagy baj van az értékrendemmel!

Toncsi jó ember ezt többször is bizonyította. Nem az a tipikus magyar mentalítású. Nem a rosszat keresi állandóan mindenben hanem a jót. Sziemreapben minden évben ellátogat egy kolduló anyához ölében egy mozgásképtelen fiúval. Toncsi ezt a fiút kicsiként már látta és ámbátor növekszik sajnos magatehetetlen. Találkozásukkor az anyának mindig ad 100 dollárt. Az anya ilyenkor elsírja magát. Na igen! Neki nem Playstationre meg csizmára kell a pénz hanem a gyereke és saját maga gondozására. 100 dollár valakinek semmi valakinek meg a világot jelenti. Itt jön eszembe a mondás, hogy ahol egy időben jelent gondot az éhezés és a túlsúlyosság azzal a világgal nagy a baj.

Angkor

Angkor: egy nagyon régi Khmer királyság fővárosa volt. Az épületek agyagtéglából és homokkőből épültek. Gyönyörű templomok és domborművek találhatóak. Angkor nemrég nyitott ki a turistáknak és nagyon hamar világhírűvé vált. A leglátogatottabb hely Kambodzsában.

Másnap kitaláltuk, hogy kerresünk egy tuk tukkost aki elvisz minket Angkorba. Angkor bazi nagy és több napot igénybe vesz a bejárása ezért is fontos volt találnunk egy megbízható embert. Rengeteg tuk tukos hívogatott minket. Sok volt a sanda arcú sofőr és némelyik eléggé agresszív volt. Ezért is esett a választásunk egy háttérben meghúzódó idősebb ( kb. 50 éves ) férfira szomorú szemekkel. Megkérdeztük tőle, hogy mi mennyi. Mondta, hogy van a kiskör ami 1 napos és van a nagykör ami 2-3 napot venne igénybe. Mondtuk neki, hogy mi a nagykört szeretnénk letudni 1 nap alatt. Szerencsére Ildikóval eléggé gyorsak vagyunk e-téren. Nagyon pörgősek és agilisak vagyunk, pillanatok alatt magunkba szívjuk a dolgokat és már mehetünk is. A tuk tukos akit Sai-nak hívtak kétkedőn pillantott ránk de mi eléggé határozottak voltunk így hát belegyezett. Kedves nyíregyházi pár csatlakozott hozzánk. Hasonló tempójuk volt mint nekünk szerencsére. Ők sem azok a szarakodósak voltak. Megbeszéltük, hogy másnap reggel találkozunk és elbúcsúztunk egymástól.

Másnap reggel találkoztunk és Sai nagyon örült nekünk. Angkorba való utazásunk során egyszer megálltunk és Sai bement a boltba. Kihozott egy karton vizet és beletette a hűtőládájába. Hűha tud valamit a Sai ha magának ennyi vizet pakolt. Távol keleten állandóan innunk kellett mert a pára és a meleg miatt folyamatosan izzadtunk. Nagyon kell figyelni a folyadék bevitelre. Én néha sör formájában próbáltam folyadékot pótolni de az 2 perc múlva egyszerre jött ki rajtam izzadság formájában. Kisbaba koromban nem volt ilyen finom a bőröm mint akkor.

Mivel viszonylag nagyok voltak a távolságok ezért az első pontra egy gyönyörű és nagy terjedelmű templomhoz vitt minket Sai. Mondta, hogy megvár itt minket és legnagyobb meglepetésünkre a hűtőládájából kivett nekünk 1-1 vizet! Meglepődtem kedvességén. A vizet nem magának vette hanem a turistáknak! Mint írtam nagy távolságok voltak és nem mindenhol volt büfé. Sai ezt tudta és ezzel kedveskedett nekünk. Nagyon megtisztelő érzés volt.

Már az utunk elején szóltak, hogy az összetett kézzel való meghajlást mi ne alkalmazzuk mert nem "illik". De a helyiek mindig így köszönték meg a dolgokat és rám is ragadt ez. Ha illik ha nem én is néha így köszöntem meg a dolgokat, főleg amikor valami nagyon megtisztelő dolog ért.

A templom nagyobb volt mint hittük. Több időt töltöttünk el ott mint kellett volna de nem bántuk. Ildikó nem nagyon bírta a napot ( marha meleg volt ) ezért vicces volt amikor haladtunk mert rohangált egyik árnyékról a másikra. Bár engem is szúrt a nap én férfi maradtam és töretlenül mentem és küzdöttem a nap ellen. Néhány óra múlva visszatértünk de nem láttuk sehol Sait. Kicsit befostunk, hogy itt hagyott minket. Most mit csináljunk? Leültünk az árnyéba és gyereksereg rohamozott meg, hogy vegyünk hűtő mágneseket. A kisgyerekek itt is olyan cukik voltak, hogy nem tudtunk ellenállni nekik és vettünk jó párat. 1 dodó volt 3 hűtő mágnes. Nagy örömünkre megjelent Sai és nagyon örült nekünk. Mondta, hogy általában az első ponton a turisták lelécelnek és eltűnnek kifizetés nélkül. Mondtam neki, hogy nyugodjon meg mi nem teszünk ilyet és megkínáltam cigivel. Szívjuk a szegfűszeges cigit és mondtam neki, hogy ez itt 1 dollát otthon meg majdnem 10 dollár egy doboz. Elkerekedett a szeme. 10 dollár az nagyon sok pénz. Megtört a jég és megbeszéltük, hogy az adott pontoknál kb. mikorra érünk vissza. Angkor csodálatos és mindenkinek látnia kell.

Volt egy rész ahol kabócák énekét hallottuk (megsüketültünk) és volt olyan rész ahol csak magunk voltunk és senki más. A legtöbb pontokon felénk szaladó gyerekek jöttek mindig hűtő mágnest eladni. Volt egy kissrác aki egy papír kétszázast akart eladni. Pont akkor vonták ki a forgalomból nálunk. Mondtam neki, hogy ez már értéktelen. Mikor már a hátizsákom húzott le a tömérdek hűtő mágnestől a távolban egy nagyon nagy cuki barnaszemű kislány rohant felém egy zacskó hűtő mágnessel. a-ide ne gyere! Nem mész innen! Hagyjál!

-Szia vegyél hűtő mágnest!

-Szia nem veszek hűtő mágnest mert van már egy csomó. -igyekeztem nem a szemébe nézni.

-De vegyél hűtő mágnest mert ezek a legjobbak. Nézd! -néztem, ugyanolyan volt mint a többi.

-Figyelj, tényleg rengeteg hűtő mágnesem van. Fogd csak meg a hátizsákomat milyen nehéz? A többiektől már vettem egy csomót.

-Igen de tőlem még nem vettél. a-és nagy hibát követtem el. Belenéztem a nagy barna szomorú szemekbe.

ó A KÍNKESERVIT! A Francba!

-Na jó adjál hármat!

-Adok 6-ot 2 dollárért. Jó?

-Hármat adj és hagyj békén!

-Ajj rendben van!

Az egyik ponton gyönyörű kambodzsai nők ruhát mostak és tátott szájjal bámulták Ildikót. Ez nem az első eset volt. Sőt! Általában Ildikóra mindig csodálattal néztek. Nem bírtam ki és megkérdeztem őket.

-Sziasztok, tetszik nektek? -mutatok Ildikóra aki kicsit messzebb volt tőlünk.

-Igen nagyon szép. -Bólogatnak és félénken mosolyognak. Tudjátok, hogy Ildikó nekem a legszebb a világon de ezek a lányok szépségversenyre valók és ámuldozva nézték a menyasszonyomat.

-Mi tetszik benne?

Nem tudták elmondani de elmutogatták. A mély dekoltázs, a gyönyörű fehér nyak és mellkas és a zöld szemek.

Rám inkább mindig úgy néztek mint egy nagy dagadt izzadó szőrös medvére.....aki vicces.

Sikerült 1 nap alatt megcsinálnunk a nagy kört és tele élményekkel vitt Sai a szállásunkra. Megköszöntük a tartalmas programot és a vizet majd kifizettük. Legnagyobb meglepetésünkre Sai adott nekünk egy Angkoros képeslapot amin ez állt angolul.

"Sziasztok, remélem jól éreztétek magatokat Angkorban és remélem, hogy legközelebb is találkozni fogunk. Jó élményeket és sok boldogságot kívánok nektek az életben. Szeretettel Sai."