2 hónapja vagyok sport nélkül. 2 hónapja sérült vagyok. Amióta elkezdtem sportolni még nem hagytam ki ennyit és érezhetőek a mellékhatások. Türelmetlenség, hozzám képest szokatlan hisztik, jelentősen megnövekedett étvágy, fáradékonyság, cigizgetés, piálgatás és a lelkem sem volt toppon egy tragikus módon elhunyt közeli barát miatt (még mindig tart). Nem tudtam azt elmondani, amit szerettem volna, helyette üres, szürke válaszok voltak és erőltetnem kellett, hogy az legyek aki….voltam.

 Az első néhány hétben türelmesen várakoztam és pihentem, kezelgettem magamat. Eredmény nulla. Aztán nagyon nehezen rászántam magam egy dokihoz. DE nem Tb-s dokihoz, mert ott elhajtanak, mint a legyet. Befizettem egy jó hírű ortopédhoz magamat, és ha már ott vagyok átnézte mindenemet. Hanyag tartás miatt ferdébb a medencém, lúdtalp, térd porckopás, pfff. Csoda, hogy még nem haltam ki. Ezek miatt nagyobb a sérülésveszély. Elküldött röntgenre is. Alsó pocok elkezdtek meszesedni, a csigolyáim sem az igaziak. Ferde vagyok, mint a pisai torony. Tökéletesen alkalmatlan vagyok a szabályos feladatok végrehajtására a sportban. Gyógytorna, talpbetétek és úszás javasolt.

Nemrég elmentem Pityuhoz és beszélgettünk egy jót. Neki sem rózsás a helyzete és egymást rávettük, hogy menjünk el a hónap végi Műhely táborba. Addigra helyrejövünk (nem 100%-san) és bulizunk egy nagyot.

Másnap motivációnak elmentem a Műhelybe ahol kitörő örömmel fogadtak. Leperkáltam az előleget a táborra és eldiskuráltam a srácokkal. Kezdett előjönni az a nemrégiben elvesztett érzés. Energiát éreztem a levegőben és pozitívan távoztam. Jobb kedvvel.

Úton hazafelé ösztönösen cselekedve megálltam a Príma Wellnessnél és felugrottam hozzájuk. Nagyon megörültünk egymásnak és beírtam magamat kineziotape-re. Lefele menet találkoztam Borkuti Szilvivel és elmondtam a bánatomat. Mondta, hogy másnap tart órát és menjek el, segít. Meghatott.

Elkezdem a gyógytornát és az úszást! Nem jövő héten és nem is nemsokára. Holnap reggel megyek Szilvihez! Ismét azt érzem, ami 2014-ben volt. Iszonyat nagy erő tört most elő mert van egy nehéz cél, amit le kell küzdenem. Nincs már otthon punnyadás, hanem még tudatosabb életmód! Ismét nagy a tudásvágyam. Rendbe kell jönnöm, és ha ezt fél évig csinálom, vagy 1 évig az sem érdekel! Nem tudok otthon ülni a seggemen! Akarom csinálni és fogom is! Semmi nem tántoríthat el ettől! Még önmagam se!

Sok ember munka után hazamegy, és nem csinál semmit. Otthon punnyad és ennyi! Nem értem, hogy ez miért jó? Mert a munkahely stresszes és ki akarja magát pihenni az ember. Háh! Nekem azzal ürül a lelkem, ha kiadhatok magamból mindent. Kiadom a dühömet, az elkeseredettségemet és negatív érzelmeket. A sportnak köszönhetően ezek a negatív dolgok kiszállnak belőlem és ez által kiegyensúlyozott leszek. És ez az érzés most ismét beteljesül. Nem tudnám mihez hasonlítani! Szerintem jobb kiordítani magadat, mint csendben lenyelni a bajt. Kevés jobb dolog van annál, amikor meghalsz és újjászületsz! Ismételni tudom, hogy mennyire fontos a lelki erő, mert a test megroppanhat, de azt jó esetben helyre lehet hozni. A lelket már jóval nehezebb.Nem akkor vagy nagyon erős ha a több 100 kg-ot felemelsz. Akkor vagy nagyon erős ha a lelked erős és azt mondja, hogy ne add fel! Mindegy, hogy jóval lassabb vagy vagy kevesebb súllyal csinálod mint a többiek. Nem az számít! Egyedül az számít ha nem adod fel és csinálod. Csinálod addig amíg nincsen vége! Én csinálni fogom!

Sok ember sietett a segítségemre így vagy úgy (olyanok is, akikről nem gondoltam). Köszönöm! Isten hozott jó öreg régi érzés!