Nekem a futásról írni olyan mint egy Denzel Washington film. Jó jó, csak kurva unalmas.

Tanulva a hibámból elkezdtem ismét egy kicsit jobban összpontosítani a felkészülésre. Sajnos nem csak a testileg romlottam, hanem lelkileg is. Ismét össze kellett szednem magamat. Rájöttem, hogy a versenyek is valamiféle függőséget okoznak. Az adrenalin és a kihívás az életem részévé vált és ha nem kapok belőle akkor nem önmagam leszek. Ennek örömére sajnos jónéhány programot hanyagolnom kellett de tudom, hogy ez előbb utóbb kifizetődik. A múlt hetem a következőképpen zajlott.

Hétfő este: Spárta (zúztam)

Kedd: Pihi

Szerda: Futás reggel a munkába kerülővel 9.46 km 1:06:26. Nem szakadtam szét ha fájt valamim belesétáltam. Futás este a munkából haza. Mivel lejtőn mentem ezért vitt a lendület. Nyomtam egy coopert. 2.27 km 12:26 alatt. Majd a maradék kb. 2 km-t haza kocogtam.

Csütörtök este: Spárta

Péntek: Pihi

Szombat délután: Spárta kinti edzés

Vasárnap: Wizzair 9.4 km 1:00:06 alatt

Szombat délután kissé talán meggondolatlanul mentem el a spártai edzésre de mint kiderült jól tettem. Nagyon jó erőben éreztem magamat és a nyitott térben ezerszer jobb edzeni mint a négy fal között. Kint a természetben a friss levegőn sokkal jobban érzem magam és lehet hajigálni a golyókat is.

Viszont ismét elérkezett számomra egy változás. A mai világban nehezen változnak az emberek a berögzült dolgaik miatt. De aki nem próbál változtatni a dolgokon az nem jut előre. Bár a változtatás nálam gyakran inkább visszalépést eredményez. Bár nagyritkán előre is tudok lépni. Kb. 10 változtatásból 1 jön be és a 9 nem sikerült nagyon kicseszik velem. Spontán emberként szerdán eldöntöttem, hogy futva megyek be dolgozni. Már többször is befutottam de mindig kis előkészületeket eredményezett ez. Előző nap bevinni a váltóruhát stb. De most aznap döntöttem el. Elővettem a futózsákomat és néztem, hogy ebbe a pici táskába mit tudok berakni. A camelbacket már az elején kivettem. Nem szeretek csőből inni. Minden ital gumiízű olyankor. Szépen összecsavartam a farmeromat, összehajtogattam a pólómat. Zokni, alsógatya, törülköző, stift, tusfürdő, szőlőcukor. Beraktam még a tárcámat és kulcsaimat és tele volt a zsákom. Nagy mák, hogy az a szuperképességem, hogy egyáltalán nem büdösödik a lábam mert váltócipőt nem vittem. Feltettem a fülest, elindultam és olyan érzés fogott el amit nem gyakran élek át. Minimális felszereléssel nekiindultam, hogy eltöltsem így az egész napot. Se kocsi, se folyadék se semmi. Nem pánikoltam. Akinek van autója annak van egy fajta biztonságérzete. Bármikor bárhova eljuthat viszonylag rövid idő alatt. Régen éreztem ezt. Nem volt nálam ital. De kit érdekelt! Rába Imi írásait olvasva rájöttem, hogy ez nem is szükséges. Mindenhol van bolt. Vagy kút. A városban fogok futni. Plántálják belénk, hogy az ember a tárgyi értékei nélkül nem sokat ér. Megy ez a francos versengés, hogy kinek milyen flancos cucca van. Aztán látod a másik szemében az irigységet. Messze kerülöm az ilyen embereket! Be tudod bizonyítani azt, hogy értékes vagy úgy, hogy tök meztelen vagy? Cersei esete jutott eszembe a Trónok Harcából. Ha nincs semmid és ezzel szemben értékesnek tartanak akkor legyél nagyon büszke magadra! Jelenleg azon a szinten vagyok, hogy próbálom lecsupaszítani magamat. És mint mindent ezt is őrjítően kis lépésekben csinálom de tudatosan. Ha aztán sikerül akkor meglátom, hogy mim maradt. Ezért is próbálom a céljaimat minimális eszközökkel elérni. Vagyis másfajta megoldást kitalálni. Folyamatosan olvasom a teljesítménytúrázókat. Figyelemmel kísérem az olyan embereket akik megvalósították önmagukat. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy van néhány ilyen ismerősöm. Talán tanulhatok tőlük. Kis dombocskákat mászok meg. De ahhoz, hogy sikerüljön az önmegvalósítás meg kell mászni egy iszonyat nagy falat. Ehhez még gyáva vagyok de gyűjtöm az erőt.

Csak nézem a falat de fel sem próbálok mászni (illusztráció)

Eljött a vasárnapi nap és a Wizzair félmaraton. Ács kolléga megint rávett, hogy fussak. Egy kollégámmal közösen neveztünk a félmaraton váltóra. Mivel Sanyi jobban fut ezért ő kezdte a futamot mivel kicsit hosszabb volt a táv mint a befejező. Én fejeztem be a futamot.

A Hősök terén találkoztunk a kollégákkal egy közös csoportkép erejéig. Persze rajtam megint a búvárszerkó volt. Brigiék jól le is oltottak miatta.

Lovival

 A fotózkodás után Szilvi kollégámmal együtt mentünk a váltó pontra. Rájöttem, hogy "verseny" előtt vagy inkább úgy mondanám a teljesítés előtt én eléggé magamba forduló leszek. Azért sikerült néhány mondatot kipréselnem magamból. Tanulva a búvár ruhás hibámból vittem rövid gatyát és rövid pólót is. A váltópontnál átöltöztem és a futózsákomba tettem a cuccost. Benne volt még egy sapi az eső miatt, fél kóla, stb. Kb. 2.5 kg.-ot nyomott. Remek lesz hátizsákkal futni. Szilvin eluralkodott a vizsgadrukk elkezdett feldobódni és ki volt akadva, hogy mennyire nyugodt vagyok. Az én energiám még mindig alacsony volt.

 Felkészültünk váltóink fogadására. Miközben várakoztam elfutott az első két helyezett.Természetesen a kenyai úriemberek voltak. Illetve nem is futottak hanem rohantak. Alig bírtam a szememmel nyomon követni őket. -Ha az elején megnyomom akkor utolérhetem őket. -Aha! Kb. a váltásom után 6 perccel már beértek a célba! Állat! Várom Sanyit. Kétszer találkoztam vele de nem fostam mert könnyen megjegyezhető fizimiskája van. Jó magas, ősz erős testalkatú futógatyában és piros polóban. Egy idő után a távolban észrevettem, kiálltam és integettem neki. A srác hülyén nézett és megnézte a rajtszámát. Nem nagyon hasonlított az enyémhez. Nem Sanyi volt. Kínosan vigyorgok és visszamentem a várakozó pontra. Tekintve, hogy nemzetközi verseny volt ezért sok volt a külföldi. A BSI műsorvezető csávó szinte csak a külföldiek nevét mondta. Megérkezett Sanyi. Átvettem a rajtszámot és elindultam a laza kis tempómban. A telefonos futó appot elindítottam és kaptam az infót bőséggel, hogy miket futok. Sokáig a zöld lufis csapat mögött próbáltam tartani a tempót. A zöld lufisok a 2 órás iramfutók voltak. Felveszem a tempómat és néha gyorsítottam néha lassítottam. A cél az volt, hogy ne sétáljak bele. Mindegy, hogy mennyi idő alatt csinálom meg csak az a lényeg, hogy ne sétáljak bele. Ez mondjuk a frissítő pontoknál elég vicces volt. Szépen futva elvettem egy pohár vizet és futva próbáltam belőle inni. Persze az egészet magamra öntöttem de sebaj! Volt még egy asztal tele minden jóval. Futtában felvettem egy poharat benne valami kék löttyel ami gondolom izotónia volt. Szépen leöntöttem előbb a szakállamat utána meg a mellkasomat. Picit ragadt csak utána. Állítólag ezt is gyakorolják a profik.

Leszartam, hogy elkezdte húzni a vállaimat a futózsák, hogy nem tudtam rendesen inni. A cél, hogy ne sétáljak bele. A 6.-ik kilinél elszállt a futó appom. Addig 6:00 min/km-et futottam. Elfut mellettem egy srác babakocsival. A babakocsiban egy 6-7 éves forma sérült lány volt. Megszakadt a szívem és elkezdtem tapsolni a srácnak és a lánynak. Srác hálásan megköszöni és futnak tovább. Ismét elérkezett a bűvös 8 kili. Itt szoktam elfogyni. Még 1.4 kili van! A lényeg NEM BELESÉTÁLNI! A futózsák már nagyon nehéz volt. Vonszolom magamat és mellém ért Balázs kollégám. Az utolsó kilit együtt tettük meg és neki hála felhúzott a célig. Shakira vinnyogására bedanceltünk a célba. Fasza kis érmmel gazdagodtunk illetve kaptunk még mindenféle csokit, müzlit és amiért ezt az egészet csináltam az az ásványvíz! 1.5 liter! mint a kupát úgy emeltem a magasba. 

Az első ásványvíz trófeám

Lovi lefutotta az első félmaratonját és megfogadta, hogy soha többet. Kamuzik! :) Lepacsiztunk, kicsit dumáltunk aztán találkoztam Sanyival. Várnom kellett rá ezért megtudtam nézni a díjátadót majd irány az otthon. Jó kedvvel mentem haza mert teljesítettem a célomat. Még egy "éhes vagyok" kéregetőnek is adtam egy müzliszeletet. Undorral kikapta a kezemből és rám se hederített! Mosolyogva motyogtam, hogy köszönöm.

Bemelegítésnek tökéletes volt. A térdeimet még 1 hét után is érzem. Sajnos nagyon odacsapom a lábamat az aszfaltra. Hétfőn aztán ismét örömedzés volt spártán.

Tomi lazán lefutotta a félmaratont és nagy lépésre szánta el magát. Megtanul úszni. Csütörtökön is volt oktatáson és én vele tartottam. A spártai edzés előtt 50 percet úszkáltam amolyan nyugdíjasan. Eléggé elfáradtam de nagyon jó érzés volt. Az utána lévő edzés eléggé fájt de ezért csinálom ezt az egészet. :)

Jelen pillanatban bújkál bennem a kolera. A környezetemben elég sokan betegedtek meg de még kitartok. A könyökeim is ismét elkezdtek fájni de megpróbálok tenni ellene. Most nem lehetek se beteg se sérült mert sok a dolog. Folytatása következik! :)