Sörkör: Túrázol és iszol sört ellenőrző pontokon. A megtett km-ek száma és a megivott sörök összege alapján megy a rangsor. Összefoglalva: túrázol, iszol, barátokkal vagy és trollkodhatsz kedvedre. Főleg úgy, ha vannak hozzá partnereid.
Kezdődjék már a régóta várt bolondozás! Egyik szerelmem a túra. Régi szerelmem az ivás bár már szakítottunk. Tavaly sajnos ételmérgezést kaptam ezért nem tudtam elindulni a Sörkörön, de idén végre egészségesen erővel telve tudtam elindulni. Kivéve, ha nem! Persze hülyeÁcs göthös lett, mint az állat. És így kell mennem a mínusz fokokban a Pilisben ráadásul úgy, hogy kötelezően sört kell inni! Persze mivel a Sörkörön nemcsak a megtett táv számít, hanem az elfogyasztott sörök száma is. Aznap reggel, amikor felébredtem a rettentő nagy tapasztalatomat és tudásomat felhasználva, ahogyan azt kell, mindent bevettem amit találtam hátha jobban leszek. Lehet tippelni mi történt. Nem, nem vagyok az a hányós, ugyan! Inkább fosós. Azt nem tudom, hogy én az örömtől vagy a bánattól könnyeztem-e de panellakás ódon csőrendszere panaszosan felmordult, amikor öblítettem minek hála szerintem az összes szomszéd felkelt. Kakas voltam és ez büszkeséggel töltött el.
A rajt reggel 9-kor egy kocsmában történt és a rajtsört mindenki majdnem egyből legurította. Kényszeredett mosollyal néztem a sörre, ami kb. annyira esett jól akkor mintha egy forró vasalóról nyalogatnám a sót. Rezgőléces a szintidő ezért menjünk menjünk menjünk! Nyeldekelem azt a szart és elképzelem, hogy kamillatea. Az kéne most a szervezetnek nem orkpisa. Sikerült leerőltetnem és indultunk is. Kata, Marci, Árpi, Tom és a többiek jó hangulatban baktattunk az úton. Nem engedem, hogy szar kedvem legyen, hiszen ez egy móka. Elterveztem, hogy jól berúgok és akkor nem fog érdekelni, hogy szarul vagyok. De a testem jelzett. Mindenem elsavasodott. Nemcsak az erőm, hanem az állóképességem is a béka segge alatt volt. Összeszedtem magamat, nem mutatom ki gyengeségemet! Ha cowboy lennék, most köpnék egy sötétet és mennék tovább.
Elérkeztünk az első ponthoz. Szerencsére sütött a nap és volt vagy 5 fok (mázli)! A sör nem gurult és nem is döcögött. Mint gyanta a fáról olyan lassan folyt le torkomon. Biztos szar a sör! Francokat hisz Kozel! Velem van a baj. Mondtam a srácoknak, hogy menjenek, nyugodtan majd utolérem őket. Nem hagyunk hátra senkit! Én simán otthagytam volna őket. Megvártak. Iszom iszom végre legördült. Ég a pofám. Utálom, ha várnak rám, de barátaim nemcsak hülyék, de okosak is. Ismerik, hogyan ne borzolják összeomlott büszkeségemet. Megvan nekik a Geri használati utasítás. Elment a vádlim gyufáért, de már nem érdekelt. A düh erőt adott. Bemelegedtem és másztunk szépen felfelé. A seggem úgy dolgozott, mint egy munkagép. A harmadik pontnál ismét kocsma volt. Végre normál tempóban tudtam inni a sört. Vagy csak a barátaim ittak lassabban? Mindegy! Kezdtem jól érezni magamat. Szép a Pilis és mentünk felfelé Dobogókőre. Felértünk s ciccent a sör. Megláttam a kajáldát ahol múltkor ettem vaddisznópörit. Emlékszem csak úgy köpködtem a söréteket. Imádtam. Marci elhagyta az itinerjét és tudatosítottuk Katának, hogy ő egy nő. Ez most nem hangzik viccesnek, de akkor nagyon az volt. Röhögő görcsöt kaptam. Kezd hatni a ser. Megfájdult a sok röhögéstől a mellyem. Uccu neki tovább. Borival és Csabával összefutunk és kedvesen köszöntjük egymást -LÚZEREK! -Fokoff!
Szutykos havas latyak nyaldossa a talpamat melynek következtében felborzolódott rajta a szőr. Jólesően beleborzongok és kedvem támadt enni egy bountyt. Egy pálmafa alatt. Egy trópusi szigeten. Szalmakalapban. Egyszálpöcsben! Szerencsére dupla zokni "véd" a szutymáktól. Több-kevesebb sikerrel. Tocsogunk az omlósz parketton. Hangosan cuppog a lábunk mire bérünk a pontra ahol csapolt barna sörnek habját töröltem le a bajszomról. Az asztalra készített zsíros kenyeret lilahagymával és vagy fél kiló savanyú káposztával bolondítottam meg. Ebből 3 úgy lement, hogy csak akkor vettem észre, amikor elkezdett iszonyúan égni a szám. ÁÁÁÁ! Nemi beteg vagyok! Hiszen sebes a szám! Na, majd kap tőlem az asszony! Ja, nem, csak kifújta a szellő. Egy hóember repesztős fingja csapta ki. Férfiasan bekentem a számat ajakzsírral vagy mivel. Általában ezt a feleségem szokta rajtam alkalmazni ezt úgy, hogy közben lefog, mert én próbálok szabadulni. A többiek zsíros kenyeret ettek töpörtyűvel! Update Norbi felzokogott. Egy hölgy megdicsért, hogy milyen szépen színhez passzolóan öltözködöm. Hülyén néztem magamra, hogy mi a francra gondolt erre eligazítottak. A cipőfűzőm színben illik a rövidnadrágom színéhez. Még hülyébben néztem magam elé. Tényleg. Ösztönös divatmajom vagyok? Esküszöm, hogy ez nem volt tudatos, hiszen az öltözködésem az abból áll, hogy benyúlok a szekrénybe és látatlanul kiveszek, valamilyen ruhaneműt majd felveszem, és ha eléggé észnél vagyok, akkor pl. az alsógatyámat nem a fejemre húzom. Jó, néha előfordul, hogy a feleségem cuccait veszem fel, de szerencsére még maradt annyi agysejtem, hogy tudjam ez nem az enyém (vagy szólnak a szomszédok, kollégák). Szóval legurult a sör és Mordor fele vettük az irányt.
Mordor az valami olyasmi hely, ami bevonz, és nem enged el. Az út nagyja ilyenkor már megvan. Néhány sör is legurult már. Kellemes idő a kocsmában. Youtube-os zenegép! Felfokozott hangulatú társaság. Itt esnek ki a legtöbben. Leülünk, és bitang jól érezzük magunkat. Borival beszélgetek és barátaim megdobnak egy sörrel. -Ezmegmiezbazdmeg?! -Há Kőbányai! -Kocsmában várja az ember a jó sört. Stella, Heineken, Guinness vagy hasonló. Erre a marháják hoznak nekem egy Kőbányait? Minden kortyát élveztem. Ilyen íze lehet a ledarált poloskának. Kata berakott valami Black metalt és arra ropta. Pozitív energia volt a légkörben. Kellemesen cseverésztem, Marci és Árpi a zenegépet bűvölte, nyomtunk egy funky táncot. Ajjajjj! -IGYUNK MÉG EGY SÖRT! -jött a felvetés. A hely bevonzott és nem akart minket elengedni. Megbeszéltük, hogy ide vasakarat kell. Nekem szerencsére megvolt. Erőt vettem magamon és ezt találtam "mondani"
Do you remember the 21st night of September?
Love was changing the minds of pretenders
While chasing the clouds away
Our hearts were ringing
In the key that our souls were singing.
As we danced in the night,
Remember how the stars stole the night away
Ba de ya, say do you remember
Ba de ya, dancing in September
Ba de ya, never was a cloudy day
Ba de ya de ya de ya
Ba de ya de ya de ya
Ba de ya de ya de ya de ya
Aztán tényleg mondtam:-ÉN NEM!- A többiek meg de! Menni kéne! De Ittak még egy sört.
Nagy nehezen kiszakadtunk. Kata és Árpi bemásztak valami csatornába és eltűntek a francba. Kár érte! Kiváló ügynök volt! Nem lesz jó! Előremegyek, többiek is jönnek. De már nehezebben. Változott a tempó. Sok a részeg. Caplatunk. Ki fogunk esni a szintidőből!
-OLLÉ OLLÉ ÉJJÁÓ! DÓZSA! -üvöltik. Még csak ez hiányzott! Futbólszeretők. Menjünk innen gyorsan tova!
Meredek avarosban futnak le a többiek. -Ez a legjobb! Fussá mán! Ez tök buli! -nem megyek. Ilyenben már estem. Nem volt jó! Szarok a bokaszalagok. Marci elesett és úgy maradt. Bokaficam. -Naugye?! -Nincsugye! Nem az a fajta vagyok. Inkább aggódva vizsgáltuk Marcit (kisrutin, nagyrutin, vastagbélbiopszia) aztán Árpi megfürdette Katát az avarban. Kata felpattant, felkapta Árpit és messzire hajította. Marcival szemünk elé tettük kezünket, hogy ne süssön bele a nap és láttuk Árpi hosszú végtagjait külön életet élni ahogyan kapálóztak a levegőben. Szakadtam a röhögéstől, Kata felbőszülten nézett az imént elhajigált Árpira, Marci aggódva és röhögve nézte a bokáját Árpi meg eltűnt az avarban. Csúcspont baszki! Zseniális lezárás! De sajna még nem!
Namost mi a repedt here legyen?
Nem Para! -Mondja Marci. -igen csak egyel több végtagja fáj, mint kéne. -Lekéne vágni a lábát! -Szórjunk rá egy kis levelet és hagyjuk itt! -Pisáljuk bokán, attól meggyógyul!
Majd otthon be lesz kötözve, kap beöntést, kap flectort, étert, meg piócát esetleg egy kis köpölyözés. Nincs semmi ilyesmije otthon Marcinak. Marci aki nem tudná orvos. Doktor. Gyógyító. Druida. Sámán. Kirurgus. ÉS NINCS OTTHON MÉG KÖTSZERE SE?! Ez milyenez? :D Munkát nem viszünk haza kérem!
Lecsámborogtunk az utolsó előtti pontig. Ciccentettük egy sört. Házi májkrémes kenyereket ettünk két pofára. Isteni volt! Megérkezett Sofie (Tom kutyája) de Tom sehol. Mint kiderült ők is egy hosszú pihenőt tartottak az avarosban és pálinkáztak aztán úgy maradtak. A hűséges eb, az igaz barát persze ezt leaszarta, ő jött a többiekkel.
30 percünk volt beérni (kb. 4 km). Nem lesz meg! Nehezemre esett eldobni a kitűzött célt, de nem volt más lehetőség. Marciék előrebicegtek. Nyugisan hörpölgettem a sörömet, Árpival beszélgettünk. 15 perc múlva utolértük Katát és Marcit. Bokarottyon volt. Sötétedett. Bekapcsoltam a fejlámpámat. Árpi is így tett. Marci is megtette volna csak neki le volt merülve. Télanyó nyakonsmárolt ezért felvettem meleg és szigetelő dolgokat magamra. Becaplattunk és leültünk. Vártuk a transzfert. Sokan makonya részegek voltak. Volt egy rocker srác, aki egymagában ült és mintha egy klasszikus zenét hallgatott volna. Az elején csak mosolygott aztán keserédes volt a mosolya majd elkezdet sírni?! Miafranc?! Aztán egyszer csak felpattant és elment. Ezmivoltez?! Én is kérek belőle!
Beért Tom is. Nem volt ő sem szomjas. Mint kiderült kizártak minket, mert nem jutottunk be szintidőn belül. Ahogyan a legtöbb indulót is. Szomorú voltam, mert a 3 garatos túrán szerintem előkelő pozícióban végeztünk volna így. Főleg Marci. Ez van. Másnap már lehettem beteg. El is kezdtem tisztességesen betegnek lenni. Reggel még elmentünk bevásárolni, de utána már csak vízszintes testhelyzetben voltam fellelhető 0 kommunikációs készséggel. Chewbakka nyelven beszéltem a feleségemhez. Marci bokája off. De tiszteletére legyen mondva egy panasz nem hagyta el a száját. Lassú a regeneráció. Mielőbbi felépülést kívánok.
Persze tudatosan készültem a Sörkörre. A szokásos tornák mellett elkezdtem kicsit nyüstölni a futógépet. Előző nap elmentem egy masszásra Petihez. Kértem, hogy tapelje meg a térdemet. Mondta, hogy kísérletezne velem. Persze, nyugodtan, bevállalós vagyok. Aztán Peti elkezdte leborotválni a combomat. -Miazistent csinálsztemeg?! -mondtam. Letúrta az egész combomat. Megrökönyödve és feladott tekintettel néztem a csupasz combomra. -Baszki transzit csináltál belőlem! A medencémtől a térdemig megragasztott azt mehettem az utamra. A puha, saras talaj és a nem annyira megerőltető táv-szint és valószínűleg a ragasztás miatt a 6-8-as fájdalmam lecsökkent 2-es fájdalomra. Elégedett vagyok.
Szekszicsokoládé!
Legyőztük Mordort, legyőztük önmagunkat, jó tempót mentünk, de mégis megszívtuk. Van ilyen. Nagyon sajnáltam ezt, mert érzem magunkban a jövő piás túrázóit. Mi vagyunk a jövő, akiknek van már múltjuk! Második évben indulunk ezeken a túrákon. Valaki inni tud valaki meg menni. Mindegy, mert értékes emberekkel élem át ezeket. Folyt köv. jövőre. Jövőre odabaszunk!