Az idei évben több jótékonysági felhívást kaptam, amit legtöbbünk csak elolvassa, megfigyeli, vág egy szomorú esetleg együtt érző fejet és megy tovább. Én most nem így tettem. Az egész világon hatalmas méreteket ölt a mélyszegénység és a betegség. Ez borzasztó dolog és még borzasztóbb, hogy ezt nélkülöző gyerekek élik meg. Főleg a „szeretet” ünnepén karácsonykor erősödik ez az érzés, amikor zabálom a Milka csokit meg a kólát és 2 óránként eszek valami kaját, hogy aztán a szétterülő endorfintól jólesően hátradőlve majd kis idő múlva az elrontott pocim miatt panaszkodva szenvedjek. Bizony a jó kurva nénikémet! Jó dolog bezárt kis kommunában élni ahol azt hiszi az ember, hogy a nyomorúság nem találja meg. Egyszerűen csak be kell csukni a szemet. Nem tudok ezek mellett elmenni.
1. Néhány részlet egy jóbarátom tollából született.
Tapasztalataim alapján úgy tűnik, nehéz az élet Ázsiában, főként persze amerre jártam. Nem hiába nevezik ezen országokat fejlődő országoknak. A ’tanulatlanság’ új és kibővített értelmet nyert szótáramban. A gondolkodásbeli el- és visszamaradottságuk évszázados hátrányt okoz az itt élő emberek számára. Ezen körülmények között ők a nélkülözést magas szinten elsajátították. Ők talán még álmodni sem mernek kényelemről, többnyire fogalmuk nincs a tisztálkodás fontosságáról és a higiénia betartásáról (mivel lehetőségük sincs rá sokszor), a magánszféra és intim zóna betartásáról, stb.. De ha minderről csak úgy gondoljuk, hogy kulturális különbségek, azaz nem rosszak, csak mások, akkor gondolhatunk arra is, hogy mit eszek ők és milyen oktatásban részesülhetnek ebben a környezetben. Mennyit, milyen gyakran, milyen változatosan és milyen minőségben étkezhetnek. Mennyi óraszámú, milyen mélységű és minőségű oktatásban részesülhetnek. Én úgy értékelném ötös skálán, hogy kettes alá. A legalkalmazkodóbbak, a legszorgalmasabbak, a legeszesebbek, a legkitartóbbak vihetik valamire… De tudjuk, azért nem mindenki ilyen. Sőt. Kevesen vagyunk ezen jellemzőkkel ellátva.
Nepálban, a kolostorban, az ország új nemzedéke tanul, ~70 zsibongó kisgyerekkel, akik ha felnőnek változást hozhatnának országuk életében. Álmaik vannak, vágyaik vannak, hogy kik szeretnének lenni, mivel szeretnének foglalkozni. Orvosok, tanárok, szerzetesek - egy-kettőjük focista…Bízom abban, hogy sosem felejtik el honnan jöttek és felnőve visszatérnek gyökereikhez, hogy tudásukkal segítsék őket, hogy hosszú évek után az önkéntesek munka nélkül maradjanak.
A kolostorban tanuló gyerekek közül ki lehet választani egyet-kettőt kép alapján és 25 eurótól bármekkora összeget lehet utalni.
Ez a 25 EURO nem másra kell, mint ételre, iskolaszerekre, néha ruhára és betegség esetén gyógyszerre – éppen mire van szüksége az adott hónapban a kis srácnak, hogy ne mindennap ugyanazt kelljen enni; hogy legyen mindig füzet, amibe, és amivel írhat; hogy télen legyen cipő papucs helyett; és ne kelljen várni a gyógyulásra, mert nincs a kezelésre pénz.
Sokuk télen is papucsban jár, és hideg vízben fürdenek. A tantermeknek nincs ajtaja. Kemények és szívósak ők, de azért csak emberből vannak.
A segítségetekkel egy kis lendületet kapnának a gyerekek, egy kis motivációt, hogy tudják Gurun és a szüleiken kívül más is gondol rájuk és segíteni szeretne. A segítségetekkel, még hogyha egy hónapra is, színvonalat emelhettek, változást hoztok.
Adományt az iskola fejlesztésére is lehet szánni és a mindennapi problémák megoldására. Jelen terveik közt van új WC-K építése, szoba festés és új szobák építése (mert rendkívül zsúfoltan élnek), és a napelem-rendszer meleg vizes blokkal való bővítése.
További és banki információt a honlapon találtok:
http://nyingmapaschool.wix.com/nyingmapaschool#!donation/mu4ut
Bemutatnám keresztgyerekünket Nima Rinzin-t (Nima jelentése Nap). Remélem, hogy ezzel a számomra kevés, de számára nagy összeggel valamilyen szinten jobb körülményt hozunk az életében.
2.
Gondolom, mindenkinek a szíve szakad, ha beteg gyerekről van szó. Alcsika másodjára leukémiás és még csak 6 éves. Ilyen esetekben gondolkodom, hogy hol van ilyenkor az Isten?! Aki ennyi idősen már több csatát megjárt rettentően elszomorít! Nem szabadna! Futaszabi eladta kilométereit egy futóversenyen, hogy Alcsika gyógyulásához hozzájáruljon. Természetesen rögtön jelentkeztem, hogy vennék km-t. Nem hiszem, hogy szükséges írnom még erről, mert mindenki tudja milyen komoly dolog ez Alcsikának és a családnak. Mielőbbi felépülést és kitartást kívánok.
https://tegyjot.hu/gyujtes/2187/alcsika-ismet-leukemias
3.
Bár mostanában sajnos nem vagyok aktív tagja a Kovács Műhelynek, de erre az esemény kiírásukra jelentkeztem. Jótékonysági edzést tartottak, aminek összegét a Bátor Tábor alapítványnak adják. Én a 2 órás Bátor Tábor Challenge elmeroggyantat választottam természetesen. Norbi mondta, hogy jól bekezdtem. 120 perc burpee. Természetesen ésszel csináltam és kb. 1 óra 20 percnél abbahagytam, mert jelzett a testem (köszönöm, hogy eddig bírta). Emelem a kalapom a Műhely előtt és az résztvevők előtt. Teltházas volt
Ha belegondolok, ezek a pár ezer forintos tételek nem számítanak soknak mégis úgy érzem, hogy sokat tettem, főleg úgy, hogy 100% tudom, hogy ezek a pénzek jó helyre mentek. Jó érzés ennek a részese lenni. Ha globálban gondolkodom és a világon van még pár száz hasonlóan gondolkodó és legfőképp cselekvő ember aki egyszer csak gondol egyet és ad pár forintot, akkor a sok kis pénzből lesz egy nagy halom. És ha ezek az injekciók célba érnek, akkor Te is részese vagy, hogy jobbá váljon ez a világ..
