Bár 3 éve űzöm a sportot a mai napig bizonyítást nyer, hogy nem vagyok benne valami tehetséges. Térdfájdalom esetenként tenisz könyök blablabla van minden. Megtanultam ezekkel együtt élni és okosabban kezelni. De rájöttem ha valamiben "sikeres" vagyok akkor egy idő után motivációt veszítek. És ha a siker közben elbuktam mert előfordult akkor hisztis picsa lettem. Nem jó irány!

Rájöttem, hogy a lelkesedésemet és a motivációmat a pofonok tartják fent. Az alázatra nevelő pofonok. Idén a Műhelytől kapok is rendesen. Hibás technika, borzasztó mozgáskultúra, lúdtalp, rossz tartás, stb. Kíváncsi voltam, hogy mennyire vagyok szar ezért elmentem egy FMS vizsgálatra Dórihoz ( ajánlom mindenkinek ). Nem ért nagy meglepetés, hogy megbuktam. Felső test úgy ahogy rendben van, alsó test. ÁÁÁ! Hagyjuk! De megvan a gyenge pontom és ha ismerem akkor azon tudok javítani. És ha javítok akkor elkezdek fejlődni. Dóritól kiegészítő feladatsort kaptam amit minden edzés előtt végre kell hajtanom. Csinálom serényen remélem beválik.

A mai napig az van, hogy ha megkapom a wod-ot akkor elkerekedett szemmel nézem, hogy ebből kell megcsinálni 3 kört ennyi idő alatt?! Úgyahogy megy is.....nem dehogy! Néhány gyakorlatnál elvérzek. Húzódzkodás megfájdul a könyököm, burpeenél gyenge a tüdőm, besavasodik a lábam, dagadt vagyok, fáj a térdem vagy egyszerűen csak nem bírom stb. Nade ki a tökömet érdekel az ok!? A lényeg, hogy amikor elbukom kurva mérges leszek. Magamra! Na ilyenkor jön az amikor a legtöbb ember leteszi. Nem megy, hagyjuk! Feladja! Én azt tanultam, hogy a bajnokok ilyenkor felkelnek és folytatják. És egyszer csak azt veszik észre, hogy megy a dolog.

Sajnos a sakkhoz hülye vagyok a crossfitthez/calisthenicshez meg gyenge.... és hülye is. A sakkhoz hülye is maradok és nincs is kedvem csinálni. De a crosshoz/calihoz van kedvem. Lelkes vagyok. Tanulok. Ezektől megkapom a napi érzelmi hullámvasutat. Mint egy film. Jó dolog, rossz dolog, szomorú dolog, vidám dolog, izgalmas dolog, van itt minden kérem.

Az tisztán látszik, hogy kihunyt a tűz és a szenvedély. Már nem az van mint 2013-2014-ben. Nem keresem a kalandokat. Ezt gondolom az egyre ritkább írásaimból levettétek. Igazából a Rysy csúcstámadásnál történtek vetettek vissza. Az értékrendem megváltozott. Voltak azok a versenyek. Már nem érdekel. Állandóan rohangászni kellett. Nem vonzanak már. Rohangásszon a tököm. Jó buli volt meg minden! De ez most másik liga! Itt nem tudsz magadon röhögni meg balfaszkodni meg pofázni. Ezt csinálni kell 1000-el! Próbálom a heti 3-5 edzést tartani és ez javarészt megy is. Bár vannak edzőtársaim Tomi, Pityu, Dani, Szabi személyében ( kiváló társaság ) de ez ismét egy magányos harc önmagammal. Ismét az van, hogy magamba mélyedek és futtatom a dolgokat. Min lehetne javítani?! Szerencsére az edzők nagyon odafigyelnek főleg az olyan hikomatosokra/lelkes hülyékre mint énreám és segítenek.

 Minden szabad energiámat próbálom a Műhelybe fektetni, hogy saját magamnak megfeleljek és ez nagyon hosszú út lesz. Szerencsére szuper edzők vannak ebben folyamatosan a  segítségemre Dóri, Matyi, Lackó, Alex, Norbi személyében.

Ki van rakva a műhelybe egy tábla. 2016-os célok. Bárki írhat oda bármit. A " Nem szeretnék fulladni"-tól a Guniess rekord felállításáig minden van írva. Minden alkalommal mustrálom azt a táblát. Vajon nekem mi az idei évi célom? Egy jó barátom idén megy az El Caminora. Egy másik barátom Nepálban önkénteskedik és eléggé kemény sora van. A harmadik barátom most válik és fel kell állnia. Pityu barátom végigcsinálja idén a Spartan Race-eket ( Beast, stb.). Mind iszonyú nehéz és rendkívül sok és kemény munkával jár ez amihez nagyon sok erő kell. De tudom, hogy mind megcsinálják mert mindegyiküknek kivételes ereje van. Lélekben velük vagyok! Szóval rendesen van viszonyítási alapom. Vajon nekem mi az idei célom? Még több alázatosság? Az árnyékomból való kilépés? Nehéz kérdés. Nem biztos, hogy ezek még mennének. Még keresem a választ de az biztos, hogy nem maradok a seggemen.

Kell egy dolog amiben elhivatott vagy. Amit szeretsz, lefoglal, negatív dolgokat ürít, pozitív dolgokkal telít. Mindenkinek más dolog kell. Sok embernek meg nincs is ilyen. Túl elfoglalt, mindennek él csak magának nem. Kell az az idő amit csak önmagadra fordítasz. Most ez tök mindegy, hogy az a dolog a zenélés vagy a futás. Lehet bármi. Csak csinálni kell mert ettől leszel lelkileg stabil és nyugodt szívvel mondhatod magadnak. "Minden rendben! Kiegyensúlyozott vagyok." Járd te is az utad! És azt kívánom, hogy soha ne érjen véget!

Én idén olyan útra léptem amit a Műhely mutat nekem. Köszönöm!