Lehasaltam aztán elkezdtem bekúszni és egy ponton ahogy kell beragadtam. Se előre se hátra. Elkezdtem üvölteni és bepánikoltam. A többiek meg közben röhögtek. Egy ideig pánikban voltam aztán eszembe jutott, hogy ilyenkor mit kell csinálni. Lehiggadi aztán szépen nyugodtan mozogni ideoda és előbb utóbb megindulsz. Lenyugodtam egy kicsit aztán elkezdtem úgy csinálni mint egy ebihal. Egy idő után elindult kifelé a testem. Közben én nyugodtan és kimértem üvöltöttem. Igazi barlangi yeti voltam. Kiértem, a hátamra feküdtem és ott röhögött az egész banda rajtam. 

Még tavaly egy kedves ismerősömmel beszélgettünk és felhozta a témát, hogy januárban elmegy barlangászni. Pofátlanul lecsaptam rá, hogy hadd menjek én is.

Anno Ákos barátommal tervezgettük a közös jövőnket. :) El kell mennünk barlangászni mert az jó. Újra gyerekké vállhatunk. Kúszni, mászni, ugrálni, tartani, húzni jajjdejó. Aztán a sors úgy hozta, hogy Ákos elköltözött külföldre mivel csak ott tudja megkeresni a sörrevalót ezért fuccsba ment a tervünk. Ezért kapva kaptam kedves ismerősömön, hogy ajjmán haddmenjek én is. A barlangászat érzésre olyan volt mint anno amikor egy vágyamat akartam teljesíteni. Akkor az volt a vágyam, hogy hadd egyek pókot illetve valamilyen rovart. Nagy büszkén döngettem a mellkasomat, hogy én márpedig enni fogok ilyet. Aztán eljutottunk arra a helyre ahol biz lehetett ilyeneket enni és akkor jöttem rá, hogy mekkora volt a pofám és lehet, hogy nem is merem ezt megcsinálni. Úristen én tényleg pókot, csótányt fogok enni? Hogy gondoltam ezt? Aztán összeszedtem magamat és megettem. És ízlett. Szerencsére.

Nos a barlangászat is ilyen volt. Fogalmam sincsen, hogy mi várt rám de én bíz mivel mostanában teljesen megőrültem és habzsolom a kalandokat ezért belevágtam. Azt viszont tudtam, hogy tériszonyos vagyok de a barlangban úgyse látjuk nagyon a mélységeket. De ahhoz,hogy lejussunk a barlangba le kellett mászni egy függőleges létrán. Teatyaég! Jó mélyre. Adrenalin, bizsergés megvolt. A barlangba leérve mentünk egy kicsit előre aztán kúsztunkmásztunk. Állítólag a klausztrofóbiások már a túra elején "kibontakoznak". Még jó, hogy nem vagyok klausztrofóbiás.:) Vagyis nem tudtam...ezidáig, hogy én bizony az vagyok. :D A túra elején háromszor ment át rajtam a pánik. A mellkasom elkezdett szorítani, mintha nem kaptam volna levegőt. A torkomban egy nagy gombóc volt. Egy alkalommal túravezetőnk észre is vette rajtam, hogy riadt a tekintetem és mintha nem lennék valami nyugodt. Majdnem azt mondtam neki,hogy vigyen ki. Egyszer azt gondoltam, hogy mi lenne ha beomlana a barlang és itt ragadnánk. Nálam összesen 5 papírzsebkendő volt mint használható dolog és ennyi. Gratuláltam magamnak a többször is bizonyított ékes de hülye fantáziám miatt. Becsuktam a szememet figyeltem a lélegzésemre és koncentráltam. Sikerült mindháromszor lehiggadnom és elfojtanom azt, hogy elkezdjek kiabálni és kérnem a túravezetőket, hogy vigyenek ki mert egy percig nem bírom itt bent. Ez az első csodás 10 percben ment át rajtam aztán szerencsére sikerült elfojtanom ezt az érzést. A mellkasom végig szorított de megpróbáltam másra koncentrálni és arra gondoltam, hogy én barlangászni jöttem és ezt élvezni akarom. És elkezdtem élvezni.

Jó sokat kúsztunk másztunk. Volt ami elég jól ment volt ami döcögött. Volt például néhány rész aminél számomra elég magasra kellett mászni. Én voltam általában a sorban a második ember. Előttem a túravezető. Akkor a túravezető bácsi volt a vezető és felmászott egy igen...hogyismondjam lehetetlen helyre. Jó magasra. Kerekedett a szemem, hogy én itt nem tudok felmászni de a kedves ismerősömön is ezt láttam. A mászási technikám egyébként 0. Elakartam mondani a túravezető bácsinak de ő már továbbállt ezért felmásztam utána, hogy elmondjam,hogy én bizony itt nem tudok fel...mászni.....Ja de felmásztam. :D

Volt ott egy avatófal. A lényeg az,hogyha felmászol és tapsolsz 3-at akkor nem büntetnek meg téged. Az újak közül egy srácnak sikerült. Látszott rajta, hogy nem először mászik. 3 próbálkozás volt. Kedves ismerősöm küzdött rendesen de állandóan lecsúszott. Mondták,hogy másszak én is de én inkább a büntetésre koncentráltam. Nem azt mondom, hogy nem mertem ezt kipróbálni vagy kishitű lettem volna. Egyszerűen láttam, hogy itt olyan mászási technikákat kellett alkalmazni amire én jelen pillanatban alkalmatlan vagyok. Ez nem baj. Tanulnom kell és figyelnem. Talán ha megint lemegyek akkor megpróbálom. Nos a büntetés az volt, hogy derékszögig kellett lehajolni és a beavatott barlangászok egyesével rásóztak a hátsónkra. 1-2-3-4 ütést mértek rám. Mondanom kellett egy számot és amelyik számű versenyzőt választottam ő lett a barlangász keresztapám és fizetnem kellett a sörét. A 4-es számút választottam mert konkrétan akkorát ütött, hogy utána még 1 percig égett a seggem. A kedves ismerősöm sógora volt a 4-es számú egyén a maga 95 kg-al eléggé mackós termetével (hogy a francba tud barlangászni ekkora termettel?!). Ő általa kerültünk ebbe a társaságba a kedves ismerősömmel. Fizettem a "sörét". :)

Láttunk sok millió éves kagylókat. Mindig amikor megálltunk én érdeklődve tekintettem körbe. Nagyon élveztem a dolgot és jól éreztem magamat a szorító mellkasom ellenére. Érdekes alakú sziklákat láttunk.

Volt egy olyan etap amikor a túravezető bá vezetett minket. Kúsztunk le fel másztunk le fel hajolgattunk. Egy ideje már mentünk amikor kiderült, hogy egy kb. 50 nm-es helyiségben keringtünk csak mindig más szögből érkeztünk meg és más szögben mentünk. Viccen kívűl ez alatt én semmi olyat nem vettem észre ami ismerős szakasz lett volna. Belegondoltam abba,hogyha itt eltévednék akkor nemigen jutnék ki csak keringenék egy pici helyen. Ijesztő és borzongató.

Volt egy rész aminél ismét sokat tanultam magamról. Szerintem ezt a helyzetet mindenkinek át kellene élnie. Kepeszkedtünk egy ideje és odaértünk egy nagy sziklához. A szikla alatt kis rés tátongott. Mondta a túravezető, hogy kússzak át rajta.Hülyén néztem rá és azt kérdeztem,hogy ezen? Igen. -mondja vigyorogva én meg összevont szemöldökkel néztem azt a kicsi rést. Láttam, hogy mögöttem is bambulnak és én akkor illedelmesen előreengedtem a többieket. Volt a csapatban egy kicsi lány és a barátja. Ő is kisebb volt mint én. Előrementek és átkúsztak. Na jó megyek én is. Lehasaltam aztán elkezdtem bekúszni és egy ponton ahogy kell beragadtam. Se előre se hátra. Elkezdtem üvölteni és bepánikoltam. A többiek meg közben röhögtek. Egy ideig pánikban voltam aztán eszembe jutott, hogy ilyenkor mit kell csinálni. Lehiggadi aztán szépen nyugodtan mozogni ideoda és előbb utóbb megindulsz. Lenyugodtam egy kicsit aztán elkezdtem úgy csinálni mint egy ebihal. Egy idő után elindult kifelé a testem. Közben én nyugodtan és kimértem üvöltöttem. Igazi barlangi yeti voltam. Kiértem, a hátamra feküdtem és ott röhögött az egész banda rajtam. Kiderült, hogy a nagy szikla mellett simán átlehetett jönni oldalt mivel volt ott egy nagyobb rés. A többiek így tettek. Röhögtem én is bár még mindig remegtem. Ritkán esik az ember pánikba és akkor megmutatkozik, hogy milyen fából faragták.

Áldom a sportot amit űzök, hogy csinálom mivel nem akartam, hogy vége legyen a bulinak mert bírtam volna még csinálni. Ilyen amikor az endorfin és az adrenalin erőt ad illetve a sportnak köszönhetően jobb az állóképességem az átlagnál. Néhány társamon eluralkodott a csüggedés és a fáradtság. Összeszorított foggal másztak kúsztak és már nem élvezték a dolgot. Nagyon sajnáltam őket mert nem élvezték a dolgot. Szerencsére én megtanultam, hogy bármennyire fáj bármennyire nem komfortos nekem a pillanat akkor is próbáljam kiélvezni mert túl rövid ahhoz az élet, hogy a rossz dolgoknak adjunk teret és elnyomjuk a jó dolgokat. A túra végén a legtöbb ember letargikus volt. Megittuk a bambinkat és mentünk haza pihenni.

Hogy mit adott a barlangászat?

Egy olyan félelmemet küzdöttem le amiről tudtam.

Egy olyan félelmemet küzdöttem le amiről nem is tudtam.

Egy olyan számomra "vészhelyzetet" éltem át amit az ember élete során talán sosem tapasztal meg. Én átéltem és átmentem a vizsgán amire igen büszke vagyok.

Kék zöld foltokat az alkaromon a térdeimen és a sípcsontomon és ha valamihez hozzáérintem akkor fáj. És ha fáj azt jelenti,hogy csináltam valamit. És ha csinálok valamit akkor az azt jelenti, hogy nem várom meg ülve míg öreg leszek és meghalok hanem azt, hogy élek. Nagyon nagyon sokat élek! :)