Sokan mondják, hogy Berlin egy unalmas és sótlan város. Ákos február óta él ott és szereti. Vajon miért? Íme, a válasz.
Berlint egész idő alatt óhatatlanul Párizshoz a sorban állások városához hasonlítottam és mérföldkő van kettő között. Bár Párizsban ott van a lélek mindenben más rosszabb Berlinnél. Egy nagyváros javíthatatlan betegségei Berlinben nem jöttek ki....annyira. A túlnépesedés és a különféle népcsoportok egymás mellett működni tudnak...nagyjából. Persze mert a németeknek liberálisoknak KELL lenni. Nem, nem kell. De jobb fej vagy ha az vagy. A németek jó fejek. Van humorérzékük. Nem szabad mindent elhinni. Ehhez az ismerethez Ákos segített minket hozzá. Szegény nagyon megdolgozott érte mivel Ildikóval nagy impulzushajhászok vagyunk. Nem! Nincs egy nap sem amikor döglődünk. Menni kell, mert Berlin hatalmas és 4 nap alatt bejárni nehéz. És most nem arról beszélek, hogy az összes múzeumba bemegyünk, és 30 percig dekkolunk egy régi festmény előtt. Láttuk a Dómot pipa. Láttuk a Reichstagot szép. Nem mentünk be. Én már voltam bent. Call of Duty World at War. Én tűztem ki büszkén a szovjet zászlót.
Első nap:
Ahogy az kell megérkeztünk és Ákos hálásan fogadta a magyar büszkeséget. A füstölt kolbász és oldalas majd a túró rudik hatalmas orgazmusra késztették Ákost. Érthető.
Tömegközlekedéssel 17 eurós napi jegyet lehet venni amit 1 fő megvesz és vihet magával még 4 főt. Mi voltunk az Ákos örs. Követtük mint kiskacsák az anyukájukat. Ákosra jó odafigyelni mert hirtelen és kiszámíthatatlan irányváltásokkal próbál lerázni.
Egymásnak való örülésünk után sétálgattunk a Spree folyó mentén. Leültünk és ittunk egy jó sört a parton. A folyón haladó hajókat nézve kedvünk támadt hajókázni. Megyünk is, de nem most. Séta ide séta oda. Próbáltam betájolni, hogy hol vagyunk de nehéz volt. Betértünk a Valpiano étterembe ahol fantasztikus olasz kajákat tálalnak. Érdemes itthon is kipróbálni.
Ezután meglátogattuk a DDR múzeumot ahol tarabant szimulátort vezettünk illetve kemény kommunista cuccok voltak ami ihletet adott a szilveszteri bulira.
A németek számomra (még) érthetetlen okból odavannak a nudizásért.
Sokat mászkáltunk majd ismét beültünk egy jó búzasörre. Lett belőle kettő. A feleségemnek jó a beszélőkéje és munkahelyi történetekkel szórakoztatott minket. A tűzoltóságon sok minden érdekes dolog történik.
Ákos még elvitt a Sony Centerbe, aminek egy hatalmas kupolája van és az alatt nézhető a színjátszó vízesés. Volt ott egy filmshop. Megláttam álmaim pólóját és nem hagyhattam ott. Kirk kapitány in da house! A hülye gyerek nagyon örült magának akkor. Megittunk még egy sört és indultunk hazafelé.
Este 10 volt mire hazaérkeztünk. Magyar és német húsok fogyasztásánál videózgatva tértünk nyugovóra éjszaka.
Második nap:
Naná, hogy állatkert! Előtte még bedobtunk egy Donkin Donutsot Ildikó legnagyobb örömére. Imádja! Miért zártak be itthon? Egy teljes délutánt elidőztünk ott. Csináltunk képeket rinocérosszal, hogy Malawiban élő Estellának, Orsikának és Krisznek kedveskedjünk. Nem tudtuk kihagyni a markolót ami igazából 7 év körüli gyerekekre volt tervezve.
Megnéztünk minden állatot. Természetesen a páviánok voltak a kedvenceim. Hihetetlen, hogy cseszegetik egymást. Ezek rosszabbak, mint mi emberek!
Ákos elvitt egy ír kocsmába. Ildikónak vasser mit gas Ákosnak Kilkenny nekem Guinness jutott. Találtunk geekshoppot és ott élvezkedtünk egy darabik.
Ákos elvitt a piacra, ami a gettó közepén volt. Lett nekünk szólva, hogy szemkontaktust ne vegyünk fel bizonyos népcsoporttal én egyszer mégis megtettem. Rögtön jött a kérdés. Kurvák, kokain, heroin, fű kell-e?
Bementünk a piacra, ami csütörtök esténként a világ minden tájáról jövő kézműves kajáldák sora húzódott. Ettem egy taiwani rizstésztás valamit majd egy mexikói tortilla is legurult. A kaját Ildikó nutellás gofrival Ákossal pedig kézműves sörrel öblítettük le.
Még egy helyre elvitt minket Ákos, de hosszú volt a sor ezért hazafelé vettük az irányt. Egy félvér lány azt mondta a liftben, hogy nagyon szépek a szemeim. Ha kidobnak az utcán egy szál pöcsben én akkor is elvagyok, mert nem vagyok egy félénk gyerek. Most mégis lesütött szemmel kisfiúsan vigyorogva csak egy "tank jú"-t tudtam kipréselni magamból.
Harmadik nap:
Ákos mondta, hogy elvisz minket egy Zen bonsai kertbe meditálni meg gyűjteni a chi-t. Oda már kocsival mentünk, mert messzebb volt. Zárva volt, mert másnap krizantén fesztivál lesz a kertben és arra készültek. Chi energia nélkül tepertünk tovább Potsdamba ahol megcsodálhattuk a Sanssouci kastélyt és gyönyörű parkját ahol Nagy Frigyes volt Porosz király népszerű chillező helye volt. Érdemes meglátogatni, mert üdítő a látvány. Jó pár fotó készült itt, többek között Belphergorothos képek is készültek. Volt egy lugas ahol megpihentünk. Kedvünk támadt verset írni, de inkább nem.
Ezután a sétálóutcán megittunk egy sört Ildikó meg a Dönert falatozta boldogan. Persze itt is találtunk kockashoppot ahol Ákos megvette az általam ajánlott Heavy Rain játékot.
Mivagyte? Című kép:
A kollegák itt is megtalálhatóak.
Este elmentünk a Stone nevű helyre ahol 50 féle sör közül lehetett választani. Ez a hely egy gyártelepen volt. Ákos vett egy korsó "normálisat" én inkább kockáztattam. Először egy epic nevű sört ittam, mert az volt a neve, hogy epic. Nem volt rossz. Utána megkóstoltam a másik világ sörét (ez volt a neve). Hiba volt. Savanyú káposztalé íze volt a sörnek. Hülye fejeket vágva azért legurult.
Negyedik nap:
Basszamegesik! Menjünk hát hajókázni! Ákos foglalt egy járatot és indultunk is. Előtte elmentünk a Checkpoint Charlie hoz. Figyelem! Kis történelem következik!
( Elnézést a stílusért és csekélyes töri tudásért, nézzétek el ezt nekem, de szerintem érdekes lesz)
A második világháború után Németország kettészakadt. Kelet és nyugat. Ezt mindenki tudja.
Bár a kelet és nyugat határa jóval nyugatabbra volt, de Berlint mégis felnégyelték. Francia- angol-szovjet és USA falatozott a városból. Egy jó hosszú falat húztak, amivel a város keleti és a nyugati részét teljesen elszeparálták. A kommunisták nagyon gecik voltak. Mivel a kelet életszínvonala borzalmasan leromlott, míg a nyugat virágzott, érthető okokból történtek az átszökések. Ennek köszönhetően sajnos nagyon sok haláleset történt. Hogy miért akartak szökni az emberek keletről? Kajajegy, porció, üres üzletek, nyomor, éhínség, betegség. Nem kell messzire menni, itthon is láthatod. Menj el a Terror Házába és megtudod milyen volt akkoriban. De csak akkor, ha a végén nehéz lesz a szíved és szomorú vagy. Ha röhögsz rajta akkor ez nem a te látnivalód....meg egy pöcs is vagy.
A hidegháború okán a kommunisták teljesen elvágták a nyugat Berlin export-importját ezzel meggátolva, hogy alapvető élelmiszerekhez és igazából bármihez hozzájussanak az emberek. Emiatt is majdnem olyan szar volt, mint keleten, de mégsem. Az USA légihidak segítségével több hónapon keresztül küldte az ellátást repülőkkel. 10 hónap után feloldották a blokádot a ruszkik, mert látták, hogy nincs értelme az egésznek. Közben keleten egyre több megmozdulások voltak a rendszer ellen. A német nép nagyon harciasan és bátran lépett fel. Igazán megsüvegelendő volt. Keményen védik magukat. Gorbacsov az akkori szovjet isten beszélt Honeckerrel és változást akart. Le is váltották Honeckert és helyette a humanistább komcsik vették át a hatalmat. Egy sajtótájékoztatón a semmiből jött hirtelen a bejelentetés. Senki nem készült erre és senki nem merte ezt nyíltan kimondani mivel akkoriban a szovjet módi elég hatékony volt "kártalanítóírtásban". Úgy húzták ki az újságírók Schabowskiból, hogy most mi a pálya. Határozatlanul az mondta, hogy megszüntetik a blokádot.
Erre már az én generációm is emlékszik. 89-ben történt. Mivel nem mindenki nézett TV-t ezért pl. a határőrök nem tudtak erről, ahogyan a vezetés nagyja sem. Rendkívüli állapot volt kihirdetve és a magasan kiképzett és megfélemlített határőrök egyszer csak azt látták, hogy embertömeg nyomul a falakhoz. Mindkét oldalról. Engedély volt az éles lőszer használatára és kérdőn nézegettek a határőrök a parancsnokra (nem emlékszem a nevére bocsánat), hogy mi legyen. A telefonvonalak túlterheltek voltak és nem tudták, hogy mi legyen. A parancsnok látta közeledni a tömeget és olyan döntést kellett hoznia, amit a legtöbbünk nem tudott volna megtenni. Ha szétverni akarja a tömeget, akkor sajnos lőni kell. És valószínűleg kitör az újabb világháború. Ha viszont átengedi őket úgy, hogy nem szabadott volna akkor börtön, sőt mi több "kivégzés" várt volna rá és minden szerettére is gondolom. A "régi" parancs szerint nem szabadott volna átengednie őket.
Jó katona, de rossz ember, vagy jó ember, de rossz katona? Te mit választottál volna?
Az egész világ szerencséjére jó emberről van szó. Átengedte őket és ez volt a legnagyobb jelképe a hidegháború végének. . A mai napig egyébként a nyugaton élők adót fizetnek a kelet felzárkóztatására. Mennyi év telt már el, mégis nagy a lemaradás.
A nagyon unalmas falak vizslatása, amin most randa festmények vannak más értelmet nyertek.
Töri off.
A Checkpoint Charlienál egy felvonulásba botlottunk. A nagy embertömeg megállt és németül beszédet mondott egy csaj. Ahogy kivettük ez valami feminista leszbikus kommunista felvonulás volt. Vállunkat megvonva, hogy ilyenen még nem voltunk részt vettünk ezen is. Ildikó kapott egy szórólapot, mert hármunk közül a szórólapos őt találta a legesélyesebbnek, hogy feminista leszbikus legyen. No persze Ákos és én kisebb eséllyel lettünk volna. Kiderült, hogy az abortusz mellett kampányoltak.
Ezután elmentünk egy 3 órás hajókázásra a Spree folyón és úgyis megcsodáltuk Berlin szépségeit. A külvárosban a parton romkocsmák sokasága húzódott, beljebb a régi épületeket csodáltuk. Számtalan híd alatt mentünk el és le kellett ülnünk, különben lefejeltük volna a maltert. A hajón lévő pincér az arcunkba üvöltött és mivel nem tudtam németül nekem kb. ez jött le.
Geri így hallotta:
-LETÉPEM AZ ARCODAT ÉS FELDUGOM A SEGGEDBE!!!!!!!!
Amit a pincérúr mondott:
-Milyen itallal szolgálhatok mély tisztelettel?
Geri így hallotta:
-FULLADJ BELE A SÖRÖDBE TE ROHADÉK, TÉGED MEG HALÁLRA ERŐSZAKOLLAK EGY SPARHEDLIVEL!!!!!!!
Amit a pincérúr mondott:
-Tessék parancsolni a két sör az uraknak és az ízletes forró csoki a csinos kishölgynek.
Sokszor volt problémám a németekkel. A nyelvezetük eléggé agresszív és nem a legszebb. De azért sokat tanultam. Egyszer Ákossal utaztunk és egy bringás veszélyes manőverbe kezdett. Ákos elkezdte szidni magyarul és mondtam neki, hogy majd én jól lebaszom és ezt találtam a biciklisnek mondani, mert szerintem ez eléggé csúnya lehet:
-Nicht kartoffel! (by South Park játék) Jelentése: nincs/nem krumpli!
Ákos gratulációja jól esett.
Ezután elmentünk egy lepukkant gyártelepre ahol rengeteg romkocsma volt található. Bementünk az egyik romba ahol ismét a nemzetek konyhájából válogathattunk. Először ettünk egy kis koreai kaját utána meg steak-es BBQ-s szendvicset ettünk. Sörrel öblítettünk és mellé arab lepényt majszoltunk majd bementünk a világ legkisebb diszkójába nyomni egy kis funky-t. Ez a diszkó tulajdonképpen egy telefonfülke, amiben volt egy konzol gombokkal és lehetett diszkó fényekkel és füstgéppel apellálni. Felszántottuk a parkettot és ismét a Stone-ban zártuk a napot.
Én ismét kockáztattam.
A legerősebb barna sört kóstoltam. Amikor belekortyoltam nem tudtam rendesen beszélni, mert a szájpadlásom úgy kiszáradt mintha egy nagy adag sivatagi homokot ittam volna meg. Másodiknak a sörök IBU mértékét néztük meg. Az IBU a sör keserűségének mértékegysége. Egy normális világos sör olyan 7-10 IBU. Ákos a leggyengébb IBU-s (7) sört itta én meg a legerősebbet (100 +). Mit ne mondjak kurva keserű volt, de elhörpölgettem. Ákos rosszabbul járt. Az övének masszív citromlé és lóhúgy íze volt.
Ezután hazamentünk és megnéztük (Ildikó nem) a Starship Trooperst. Még mindig zseniális film!
Negyedik nap:
Utolsó napon nem volt nagy program mivel másnap kora reggel indult a repülő haza. Elmentünk a bolhapiacra. Jó nagy piac mindenféle szarsággal. Ismét a nemzetek konyhája dominált. A piacon bedobtam néhány urugay-i töltött batyut majd egy argentín marhás szendvicset, amit japán jázminos gyömbérteával gurítottam le. Ha azt hiszitek, hogy ez a tea így eléggé buzisan hangzott akkor nesze itt egy kép rólunk! Ezt igazából a Dragon ballból vett fuzionálásból vettük, de nem azt a hatást érte el, mint gondoltuk.
A piac mellett mindenfelé utcai zenészek koncerteztek és eléggé nagy fesztiválhangulat uralkodott. El is időztünk egy kicsit itt sört szürcsölgetve majd visszamentünk a piacra Ákosnak venni pólót meg lebegő növényt.
Hazafele ismét beugrottunk a Sony Centerbe és hosszasan szemeztem a Zöld Lámpásos meg Bazingás pólókkal, de ott hagytam és inkább beültünk még egy söcire.
Agyaltunk, hogy bemenjünk-e a filmmúzeumba. Ákos észrevette, hogy valami sci-fis cucc van a múzeumban. Utánanéztünk és IGEN! SCI-FI film kiállítás van a filmmúzeumban! Egyszerre bólintottunk rá. Megérte az az 5 eurót simán.
Este német nemzeti eledelekkel (Döner és sajtburger) ültünk a TV elé, és naná, hogy sci-fi filmet néztünk.
Berlin szép, pedáns város és nagyon nagy. Érdemes megnézni, de csak olyan emberrel, aki tudja is, hogy merre kell menni. Köszönjük Ákos! Most költözz máshová (olyan helyre ahol még nem voltunk) és majd oda is megyünk.
