Olyan volt mint egy 3.5 órás indiai film
Andival a rajt előtt
Aki nem tudná az indiai filmek marha hosszúak és a romantikától kezdve a belezős horroron át minden van! Ráadásul egy filmben és nem több filmben. Olyan érzelmi kavalkádokon estem át mint a legtöbb akadályokon fizikálisan. Andival és Tomival indultunk együtt. Elkezdődött a rajt és az első szakaszban hihetetlen szint volt.Felmenni nagyon nehéz volt főleg, hogy néha medve járásban kellett felcaplatni. Csúszott a talaj rendesen tekintve, hogy esős, nedves volt az idő.
Meredek
Az első akadály egy szalmabála volt ahol még kaszkadőrösen vetettem át magamat majd jött a palánk. Nem magas kb. 2 méteres. Sosem ugrottam át palánkon ezért kíváncsi voltam, hogy hogyan muzsikálok. Tomival együtt értünk oda és kérdeztem, hogy segítsek-e neki. Mondta, hogy nem kell menjek előbb én nyugodtan. Felugrottam, kicsit felhúztam magamat fel az egyik láb aztán már lendültem is. Kicsit vártam Tomira de nem jött ezért futottam tovább. Jött a következő akadály a "falon mászás". A fatáblákon kis "kiszögelések" voltak. Nehéz volt az ujjaimmal kapaszkodni. Nehezen ment de aztán rájöttem a technikára. Két kézzel kapaszkodok és átlépek úgy, hogy közben tartom a teljes testemet. Sikerült átmennem és ennek nagyon örültem. Tomiékat nem láttam ezért mentem tovább. 3 palánk következett. Alatta,fölötte meg mit tudom én, hogy hol kellett átmenni rajta. Sima ügy volt. Ezután jött a gumigörgetés. A bíró srác mondta, hogy vagy a nagyot kétszer megfordítom vagy a kicsit négyszer. A kicsi az kb. akkora mint amit a spártán használunk. Na találjátok ki melyiket választottam. Természetesen a nagyot. Mellettem két srác együttes erővel görgette át a traktorgumit. Ráncoltam is a szemöldökömet, hogy miért ketten csinálják ráadásul nyögtek is rendesen. No maaajd én megmutatom! Leguggoltam jó mélyre ahogyan Csabi edző tanította, hogy majd jól combból kitolom magam és ennek eredményeképpen egy nagy reccsenést hallottam. Szétszakadt a gatyám. Finoman és könnyedén (Reccsenő gatyával ordítva) átgörgettem kétszer a gumit. Piszok nehéz volt de ment. Mentem tovább. Tekintve, hogy nem vagyok egy futóbajnok nagyon sokat sétáltam. Ennek köszönhetően Tomi utolért engem amire számítottam is. Együtt értünk a pókhálóhoz. Mivel ez volt az egyik akadály amitől féltem Tomival egyetemben ezért félve néztem fel. Tomi ment a bíróhoz, hogy ő inkább megcsinálja a büntetést. -Ne máá!! -kiabáltam neki. De aztán jól elzavarták a francba, hogy kötelező megcsinálni. Jót röhögtem rajta. Nekem is nagy tériszonyom van de Tominak még inkább. Nem is értem, hogy lehet tériszonya amikor jövőhéten tandem ugrik. Én kerültem sorra és felkapaszkodtam a pókhálóra mikor is ismét reccsent valami. A srácok akik tartották nekem a hálót kérdezték is, hogy ez meg mi a szar volt. Röhögve válaszoltam, hogy nyugi csak a gatyám recseg. Még jobban elszakadt. Felértem és itt tudtam, hogy nem szabad gondolnom semmire csak csinálnom kell a feladatot. Könnyebb volt mint hittem. Mikor leértem Tomi következett. Láttam a parát az arcán de szépen óvatosan megcsinálta. Én a másik oldalról tartottam a pókhálót és biztattam. Mikor átért nagyon örültem. Ez igen! Leküzdötte a félelmét. Még megvártam egy srácot és tartottam neki a pókhálót aztán usgyi a következő akadályra.
Igazából 3 akadálytól féltem nagyon. A pókháló volt az egyik. A monkey bar a másik és végül a kötélmászás.
A következő akadály a monkey bar volt.
Valami ilyesmi
Ismét csak nem hezitáltam, hanem nekifogtam. A kapaszkodók nedvesek voltak és csúszósak. Szerencsére volt bennem kraft ezért átértem. A bíró srác drukkolt hangosan amerikúl és megtapsolt amikor átértem. Ez jól esett. Tomi a feléig eljutott és megállt. Én biztattam, hogy jöjjön. De nem. Ott csimpaszkodott és próbált pihenni. Sajna lepottyant és mondtam neki, hogy nem várom meg a burpeet meg úgyis utolér mert nem tudok nagyon futni.
A következő akadály a homokzsák cipelés volt. Nem tudom hány kiló volt a zsák de először lefele kellett menni majd felfele. Szerencsére ezzel nem volt gond. Mikor felfele mentem akkor találkoztam Tomival és nagy örömömre Andival is akik lefele kezdtek el menni. Ledobtam a homokzsákot és futottam is tovább! Legalább 40 métert utána megint sétálnom kellett. :D
Szépen felsétáltam a csalánosban szlovák lányokkal és jött a dárdahajítás. No szerencsére nekem ebben volt tapasztalatom mert egyszer régen a visegrádi várjátékokon részt vettem egy lovagi megmérettetésen ahol közönség kedvenc voltam. A dárdahajítással mindig az a baj, hogy amikor eldobod akkor az ív közepénél vagy távolabb a dárda keresztbe fordul és lepattan a célról. Két opció van. Vagy úgy dobot mint a dartot vagy nekifutásból tiszta erőből dobod. Naa én tiszta erőből dobtam és majdnem beleállt a szalmabálatartó fa állványba. Néztem a bíróra mint a hülye gyerek a céllövöldében aki nem találta el a hurkapálcát de belelőttem a plüsspárnába, hogy elfogadja-e de a bíró jót vigyorgott és mehettem burpeezni. Én tapasztaltan komoly fejjel bólogattam. A lovagi tornán is ez volt. Csak ott a várfal mellett a susnyásba dobtam a dárdát. Elkezdtem burpeezni mire megjelent Andi és Tomi. Megcsináltam a 30 burpeet (négyütemű fekvőtámasz). Könnyebb volt mint gondoltam. Azt hittem nehezebben fogom bírni. A frissítőponton ittam még egy pohár vizet és cammogtam tovább. Jó meredek lejtőn kellett lemenni. Elkezdtem futni mire az lett a vége, hogy seggre estem. Nagyon saras volt végig a táv. De nem jöttem zavarba csúsztam lefelé és amikor elfogyott a lendület felálltam futottam, majd megint seggre estem és csúsztam le. És így tovább amikor is az "egyensúlyozz a deszkán" akadályhoz értem. A deszkák az élükre állítva be voltak ásva a földbe és azon kellett végigmenni. Én vagyok az európai Jackie Chan na nehogy má ne menjek ezen végig. Nagy önbizalommal vágtam neki. Rátettem az egyik lábam a deszkára majd a másikat is és azzal a mozdulattal le is csúsztam. A bíróhölgyemény jót mulatott rajtam és megmutatta a büntetőszektort. Na itt a burpeezés számomra már nem volt valami energikus. Eljött a holtpont. Kocogtam lefelé és jött az utolsó szakasz. Egy tavon kellett átmenni. Én vigyorogva mentem be a tóba. Nem tudom ki hogy volt vele de amikor derékig bementem nagyon hideg volt a víz (főleg kuki tájékon ugyebár) mégis nagyon jól esett. Felfrissített. Kimásztam a tóból és mentem tovább.
Ki a vízbűl
Itt már kezdett kihagyni az agyam. Belemásztam valami a patakba majd gázolni kellett.
Ákos!Patak!
Felmásztam a ferde palánkon kötél segítségével.
Felfele
Lefele
Sárban dagonyáztam.
Itt romlott el a frizurám
Árpi és Relé hangját hallottam, hogy produkáljam magamat mert fotóznak meg az úgy epic de nem volt semmihez se erőm. Vonszoltam magam. Aztán jött egy kis adrenalin. Talán az segített továbbmenni. Erre a részre nem igazán emlékszem csak arra, hogy nyomom megállás nélkül. Aztán eljött a kötél amitől a legjobban féltem. Középiskolában elég könnyen ment de azóta eltelt pár év. Bementem a derékig érő vízbe aztán felugrottam a kötélre.
Kötél
A kötélen lévő csomók nagyon sokat segítettek de így is nagyon csúsztam.Többször is megcsúsztam de felmentem és az utolsó fogásnál voltam már majdnem elértem a csengőt amikor elfogyott mindenem. Ott álltam a csomón és kapaszkodtam. Néztem azt a rohadt csengőt. Nekigyűrkőztem magam és majdnem sikerült amikor visszacsúsztam. Ismét farkasszemet néztem a csengővel. El kell érnem! Megint felrántottam magamat de visszacsúsztam.
Elkeseredtem és tudtam, hogy ez nem fog menni. Nehogy már ne tudjál felmászni egy szaros kötélre hülye Ács! Aztán ismét fellendültem de megint visszacsúsztam. Vége. Lecsorogtam. Iszonyat csalódott voltam. Alig tudtam kimászni az árokból.
Mentem burpeezni. Na az a kötélmászás után nagyon nem jól esett. Először megcsináltam egyhuzamban 10-et aztán 4-et utána 1-et nyomtam és mindig kicsit pihennem kellett. Na itt jött szerencsére csak egy büfike de a hányás közelében voltam. :) Miki barátom üzente meg (aki jövőre ugye eljön??!!) , hogy ha nem hányok a célba éréskor az olyan mintha nem is csináltam volna semmit. A burpeezés közben a kötélnél Andit láttam elfutni. Cool! Megcsinálta! :) Tomi sehol.
Végeztem a burpeevel és mint egy kecses kolibri (egy fóka és egy bálna közös gyermeke a szárazföldön) futottam a következő akadályhoz. Szögesdrót.
Come on soldier!
Utánaolvastam és sokan írták, hogy guruljak át alatta de mivel voltam már egyszer barlangászni ezért volt kis tapasztalatom a kúszásban. Kúsztam másztam és szerencsére begörcsölt a lábam. Mivel tehetetlen voltam ezért görccsel a lábamban csináltam meg a kúszást. Szerencsére nem lett komolyabb bajom. Kiértem, leráztam és futottam tovább a patakban. Átugrottam a tűzön és beértem a célba. Mocskosan, fáradtan, mocskosanfáradtan, leamortizálva és a seggemnél szakadt gatyámmal olyat éreztem amit csak ritkán lehet. Megkaptam az érmet amit kb. 1 éve elhatároztam, hogy megszerzek.
Juhúúú!!
Mosolyogj velem testvér! :)
Na ezt Nektek! :)
Nagyon sok barátom eljött szurkolni és ez hihetetlen öröm volt számomra, hogy a célban üdvözölhettem őket. Próbáltam összeszedni magamat és kiélveztem a célban lévő feelinget. Megcsináltam de még nem esett le, hogy mit vittem véghez. Szedtem az erdőben egy egy szál virágot Ildinek és Huginak. Szerencsére még megvolt a zsebemben a két virág bár eléggé leamortizálódtak. :)
Virágaim! :)
Ezt a versenyt nem csak magamért csináltam de ez majd egy másik történet lesz.
Nélküle nem hogy itt nem állnék hanem sehol!
Ott volt a célban Alex és Krisz illetve Árpi és Relé akik az utolsó szakaszban fotózgattak engem. De jól esett nekem, hogy ennyi barátom van és eljött az esős néha hűvös időjárás mellett is.
Köszönöm Barátaim!
Próbálom felfogni a történteket.
Büszke vagyok
Kis idő múlva megjelent Tomi is. Kiabáltunk neki és nagyon drukkoltunk.Már csak a tűzátugrás volt hátra amikor is Tomi mindkét vádlija egyszerre görcsölt be. Brutális volt nézni is.
Nézzétek a vádliját!
Tomi összerogyott és én rohantam be a pályára, hogy visszafeszítsem a lábait. De csak egy lábát tudtam erre jött még egy srác és ketten feszítettük a lábát.
Mindjárt jó lesz haver!
Feszítés
Gondolkodtam, hogy segítsek-e Tominak betámolyogni a célba de ellenkező esetben én félretolnám a segítséget mivel büszke emberek vagyok. Tomi is ilyen. ÁCSOK! Elmentem Tomitól, ő felállt és bement a célba.
Most már mindjárt bent vagy
Megcsináltuk!
A verseny végén találkoztam Molnár Tomiékkal és pacsiztunk egyet. Más kategória a srác, nagyon jó időt ment. Emelem a kalapomat.
Ott volt Döme István Úr is akivel az Xtreme Weekenden a szobatársam volt illetve találkoztam még a Weekendről a rózsaszín polóban virító spártai Kittivel és Krisztával is. Döme nem sokkal mögöttem ért célba pedig 30 perccel később indult és jó volt látni. Lett is közös kép! Nagy gratula!
Szép volt!
Before
After
A rajtnál Imiért a kollégámért elmondtam egy "imát" magamban, hogy jól teljesítse a 12 órás futóversenyt ahol is 114 km.-t futott! Hihetetlen tett!
A rajtnál még boldog szülinapot kívántam az öcsémnek magamban.
A verseny végén lefürödtünk és egy kis meglepetéssel készültek barátaim.
Meglepi :)
Relével.Köszönöm Relé "Indiana" a fotózást!És Árpinak is aki törött kézzel rohangált utánam és fotózott.
Ezután mentünk Bakonybélbe kajálni majd elmentünk a planetáriumba amit Eszti ajánlott.
Szegény Eszti is indult volna a versenyen de Veszprémben elromlott az autója és nem ért oda a rajthoz. :(
Este 7-re haza is értünk. Felhívtam Andit és dumáltunk egy jót. Sajna nem találkoztunk a célnál. Kemény volt neki is de végigcsinálta. Emelem a kalapomat! :)
Felhívtam öcsémet,hogy boldog szülinapot kívánjak neki. Lefürödtem rendesen és elmentem a bulijába de 23 órakor tekintve, hogy antikommunikatív voltam elhagytam a buli helyszínét és hazamentem aludni. Hajnali 2-ig csak a verseny járt a fejemben és 6-kor felkeltem mert még mindig a verseny körül jártak a gondolataim. Átmentem a másik szobába GTA-zni ami kikapcsolt de az érzések még mindig kavarogtak bennem.
Konklúzió:
Teljesült az álmom. Erre vártam már nagyon hosszú ideje. De nincs megállás, jönnek az új kihívások! Fejlődni kell mert még nagyon sok dolgom van. Főleg, hogy legközelebb sokkal de sokkal jobbnak kell lennem a Spartan Race-en. Teljesült a célom és ha teljesül egy cél attól lesz boldog az életem. :)
Két dolog miatt voltam bánatos:
-A terepfutás nagyon gyatrán ment ezzel kell kezdenem valamit.
-A kötélmászásnál elbuktam. De ráadásul úgy, hogy ott voltam a célban. Mentálisan gyenge voltam.
De örülök, hogy ezeket megismertem és tudom,hogy jövőre mire kell odafigyelnem.
Ildikó fogalmazta meg nagyon helyesen amikor elmondtam neki a bánatomat.
A kihívás azért kihívás mert nem mindenki tudja megcsinálni.Ha mindenki megtudná csinálni akkor az nem lenne kihívás.
Ezért is nem bánom, hogy ez történt mert legalább tudom az utat, hogy hova kell fejlődni. 3 akadályt elbuktam igaz de a 18-ból ez nem gáz. A futás viszont az! Erre jobban kell készülnöm.
Endorfin:
Őrület, hogy mennyire örülök, hogy megcsináltam. A hétfői napra felvettem a Spartan Race-es pólót amin az áll, kb., hogy "Én megcsináltam.És te?". Örömmel láttam, hogy Tomi is felvette a pólót és mintha a véres kardot lóbálva, dülledő mellkassal megyünk végig mindenhol.
Ha azt mondanák, hogy holnap ismét verseny lenne gondolkodás nélkül mennék. Erre tényleg rálehet kapni.
Gratulálok Fábián Mikiéknek nagyon professzionális és élvezetes volt a verseny! Még ilyet! :)
A hétfői spartan edzésen Hegyi Csabi odajött hozzám és gratulált. Nagyon nagyon hálás vagyok neki mert nélküle ez nem sikerült volna.
Hős:
Hogy hogyan születnek a hősök? Úgy, hogy ha valami emberfeletti dolgot csinálsz és azt a jó ügyre használod. Értsd úgy, hogy példát mutatsz másoknak. Eddig azt hittem, hogy én lehetek az de rájöttem, hogy nem. 1 éve rendszeresen sportolok. Szinte folyamatosan megmérettetem magamat ebben abban és ehhez képest nem voltam olyan jó formában most.
De tudjátok ki a valódi hős? A szomszéd srác aki otthon megcsinálja a napi fekvő adagját néha elmegy futkározni és egy ilyen fizikummal kiáll erre a versenyre és megcsinálja. Ez lehet, hogy hősies dolog de lehet őrültség is. Egy biztos. Iszonyat erő kell hozzá főleg mentális. Gratulálok Tomi! Példamutató vagy! :)
Megcsináltam!