Fighters Run

Tomi cimborám hasonló tüneteket produkál mint én. Valószínűleg őt is megszúrta a kihíváskalandextrém pók. Írtam már róla. Közösen eldöntöttük, hogy a Fighters Runon bizony mi elindulunk. Néhány kolléga is jött. Tomival megfogadtuk, hogy nem parázunk rá. Szórakozni megyünk és kiakarunk élvezni minden egyes percet a futamon. Nos ez legtöbbször sikerült is bár kissé meg kellett küzdenünk érte.

A futással kapcsolatban az van, hogy addig amíg sík a terep addig jól érzem magam. De ha 0.01%-os emelkedő van akkor Ács "Leonidász Rettenthetetlen Harcos Vikingállat" Gergely nyomorult lábacskái elkezdenek savtengerré válni és jön a hiszti. A francba! Az elején Anival tartottam a tempót egy ideig de aztán muszáj volt belesétálnom míg helyre nem jött a lábam. Pedig nem volt túl hosszú a meredek szakasz. Ejj! Annyira azért nem voltam elkeseredve mert mikor felértem Tomit pillantottam meg széles vigyorral az arcán. Bevárt!

-Megbeszéltük, hogy együtt csináljuk végig. -Mondta Tomi és én hálásan vigyorogtam rá. Elkezdtünk laza tempóban kocogni.Tudtam, hogy Tomi tudna gyorsabban futni. Ha ő a hosszútávfutó akkor én a rövidtávfutó. :) Rövidtávon (mint mindenki) jó vagyok de hosszútávon botrányos. Hozzánk csapódott még Ildikó (nem az enyém) is akinek nagy ritkán segítettünk az akadályok legyűrésében.10 perc múlva helyrejöttek a lábaim és már nem éreztem ingerenciát arra, hogy Tomit jól tarkón hányjam. Köszi Tomi, hogy segítettél átlendülni a holtponton.

Na és akkor jöjjenek az akadályok! Olyan akadályok voltak amit bárki megcsinál ha van egy kis mentális ereje. Én bevallom, hogy sokszor baromkodtam. No igen. Úgy mentem át az akadályokon mint amikor a Van Damme lemegy spárgába. Sok értelme nem volt ahogy csináltam de kúrva látványos volt. :D Ahogy a képeket látom nem csak én voltam bolond. Valahogy előjött nálam a hülyegyerek effektus. A farakáson én nem másztam hanem átlendültem és kaszkadőrösen lehuppantam. A lógó bokszzsákok között nem átpipiskedtem hanem ordítva-őrjöngve teljes erőből belefutottam. Picit fájt. Ne fejeljétek le a bokszzsákot! A palánkon áthuppantam amolyan katonásan. Volt a vizesárok átugrálás. Nagy sárdombról ugrasz a következő sárdombra lehetőleg úgy, hogy ne huppanj bele a dombok közötti derékig érő vízbe. Imádom a vizet! Persze,hogy beletoccsantam. Aztán a gumiakadály jött amit gond nélkül megcsináltam. Reméltem, hogy Lovi is megcsinálta gond nélkül mivel gumiallergiája van. Jöttek ilyen olyan akadályok majd jött a háztetőre felmászás. Tomi és én hiába vagyunk Ácsok csak a nevünk az és a felmenőink nem éppen büszkék ránk. Mind a ketten tériszonyosak vagyunk. Felmásztunk a háztetőre majd áthuppantunk a palánkon és visszafele egy függőleges imbolygó létrán kellett lemásznunk majd leugranunk egy szalmabálára. A lényeg az, hogy van egy pillanat amikor kilépsz a semmibe. A tériszonyosok értik. Tomi hősiesen megcsinálta majd én is. Futottunk tovább. Jött a deszkásbmx-es pálya.Lefutni felfutni ide oda.Nem para. Bár nagyon csúszós a cipőm itt nem volt probléma. Gond nélkül megvolt. Aztán szögesdrót alatt kúszás. Tomi és Ildikó gurultak én kepesztettem. Hátulról egy fújtató bika hangját hallottam és iszonyat gyorsan jött egy versenyzőtárs majd az akadály felénél megfordult a hátára feküdt és onnan élvezte a kilátást. A szemében őrület. Pindroch Csaba személyesen. :D Aztán jött a pókháló. Rettegés ismét a magasságtól de végignyomtuk. Jött a konténerre való felugrás. Szalmabálára fel kellett másznunk és onnan kellet felhúznunk magunkat a konténer tetejére. Ildikónak itt is segítettem bár nem valami lovagias módon. Egyszerűen feltoltam a popsijánál fogva. :) Úgy hallottam, hogy nem csak én alkalmaztam ezt a technikát ugye Lovi? :D Néhány kisebb akadályon túljutottunk majd egy amerikai futballcsapattal találtuk szembe magunkat. Kiabáltak és mérgesek voltak. Na ezen hogy jutunk túl?! Nekiiramodtam és az első futballistát kicseleztem egy Al Bundy-tól tanult csellel. A haverjai ezt nem igazán értékelték és megbosszulták társukat. Majdnem az árokban kötöttem ki de valahogyan átjutottam rajtuk. Király volt! Jött az alagút. Kis kerületű betonjárat a föld alá. Vaksötétben csak négykézláb vagy törpében tudsz átjutni. Tomi valahol előttem volt. Csak pofán ne rúgjon. Kissé lemaradtam. Pisti spanom mondta, hogy néhány katonai kiképzés előtt a tisztek néha beleszarnak a járatba és amikor a kopaszok a vaksötétben beletenyerelnek nem lehet igazán kellemes. Szerencsére itt nem volt olyan. :D

A rámpáról való lecsúszást vizesárokba én azt nagyon komolyan gondoltam. Ha gyerekként ilyen szófogadó lettem volna akkor most anyukámnak és apukámnak kevesebb lenne az ősz hajszála. A seggemen jól belecsúsztam a vízbe. Majd a sárdombon nem átvergődtem hanem mint a magasugrók úgy ugrottam. Természetesen akkorát toccsantam háttalseggel a sárba, hogy szakadtak a röhögéstől a nézők. A célba érkezésem után rögtön megpörölt Ildi (az enyém), hogy hogy a francba tudtam ilyen mocskos lenni.

A Fighters Runt tulajdonképpen mindenkinek ajánlom mivel rendkívül élvezetes volt minden pillanata. A hangulat már már családias, fesztelen és vicces. Élveztem,hogy itt ismét gyerek lehetek és marháskodhatok. Nagyon sokat nevettem, vigyorogtam és jól éreztem magamat. Volt néhány a plázacsöcs meg a celeb de ez engem sosem izgatott. Ennek a versenynek köszönhetően már már mondhatom, hogy új hobbikat találtam magamnak (mintha már nem lenne épp elég). De a legfontosabbat szem előtt kell tartanom. A 8 km-t 1:15 alatt futottam le. Szerencsére a nagyját sikerült lefutni mivel csak az elején volt szint. De el kell kezdenem terepen futni mert bár az akadályok leküzdését élvezettel és sikerélménnyel teljesítem úgy ahogy viszont a hosszú futásra jelen pillanatban alkalmatlan vagyok. A legközelebbi Fighters Run Pósteleken lesz ami egy kicsit messze van tőlünk. De remélem lesz lehetőségem elmenni oda is mivel iszonyat jó buli az egész. ÉS GYERTEK TI IS!

Igen pozitívan csalódtam a Fighters Run-ban.

Annak is örülök, hogy ezen a versenyen résztvevő kollégáimnak köszönhetően összejött egy jó kis társaság akikkel együtt tervezünk néhány megmérettetést a közeljövőben.

No de múltkor mondtátok,hogy nagyon jó, hogy sok képet mellékelek ezért beszéljenek helyettem a képek. Köszi Relé ismét a fotózást. És neked is Julcsi. Gondolom azért mondtátok, hogy így legalább nem kell olvasnotok a hülyeségeimet. :D