A hétvégén végre a feleségemmel tölthettem el egy kis időt. Csak ketten és senki más. Mostanában ritkán fordul ez elő. Ildikó kedvenc hamburgerezőjében kötöttünk ki a Lurdy házban. A feleségem boldogan majszolta az áfonya burgerét. Kissé elmélázva bámultam a bolyongó emberekre, amikor is a feleségem rám szólt.
-Hé, most rám figyelj, randizunk!
-Ohh….pardon. –néztem a feleségemre és azt láttam rajta, hogy alkalmazzam is a randi metódusait.
„Francba! Hogyan is kell ezt?”
-Mi a kedvenc színed? –löktem oda csípőből.
Ildikó egy pillanatra lefagyott és úgy nézett rám, mint egy egyetemi docens Csillag Patrikra.
-13 éve vagyunk együtt és ezt tudod tőlem kérdezni? –kérdezte megrökönyödve.
-Persze, randizunk. –nem értettem mi a gond.
A feleségem egy pillanatra elgondolkodott, hogy hozzám vágja az áfonyaburgerét de aztán jobb jutott eszébe.
-A fáradt málna. –mondta.
-Micsoda?!
-Fáradt málna! Az a kedvenc színem.
Csendben majszolva a hamburgeremet elgondolkodtam, hogy milyen marhának az ötlete volt a humanoid faj megteremtése.
Ledobtam a hamburgeremet a tányérra és elvörösödött a fejem.
-Mi az? –kérdezte Ildikó játékosan.
-A férfiember mindent elkövet, hogy jól menjen a randi és ilyen marhaságokat kap. Mindent beleadok, és Te nem veszed komolyan ezt a műveletet! Elegem van! A lányok hülyék! –tettetem a felháborodottat.
-Akkor….a kedvenc színem a halványlila gőzöm sincsen!
-Tudod Te, hogy mit eszel?!
-Áfonyaburgert.
-Najó de belegondoltál, hogy ez mi? Nem?! Elmondom! Lekváros kenyeret eszel marhahússal! Ki az isten eszik lekváros kenyeret marhahússal?!
Ildikó elgondolkodva nézte a burgerét majd vállat vont és ette tovább.
Nos, így telik nálunk egy „randi”.
Most már értem, hogy miért viszik a csávók randi címszóval moziba a csajokat. Ott nincs kommunikáció! Zseniális!
