Vajon Boginak berakom-e a Lemon tree című számot a bulin?
Vajon Molnár Tomi magára haragította-e a világ uralkodóit?
Vajon Norbi kiérdemli-e az ereklyét?
Vajon Lackó büdöset fingik?
Vajon írok valami normálisat is vagy csak a hülyeséget?
Izgatottan vártuk már, hogy Lackó és Norbi tábora hogyan fog muzsikálni. Már pénteki nap lementünk és sokan lent voltak közülünk. Irány a strand. Nem szaroztam. Farmerban és pólóban mentem le. Kellemes lanyha meleg (harmincvalahány fok) volt. A kisgatyámat a vállamra kanyarítottam és leugrottunk. A parton lekerült a farmer és a póló. A vasemberes sportalsómban és a napon megcsillanó világoskék lidlis sport pamutzoknimban mutattam meg „tökéletes” testemet a parton. Nos, nem azt kaptam, amit vártam. Hangos röhögések közepette mentem el Olíviával és kerestünk egy öltözőt, de csak egy budit találtunk. Nem voltunk finnyák, simán bementünk átöltözni. Mikor visszaértünk többen megkérdezték, hogy a 40 fokban kék pamutzokniban mik voltak a konkrét terveim. Elárultam titkos skillemet. Nem büdösödik a lábam. (Az egyetlen kiemelkedően pozitív tulajdonságom, a másik a spontán böfögés, mint tudjátok.) Bármilyen zokniban is legyek. De ez a zokni kiválasztott engem! És ha már lerohad rólam, akkor kiválaszt majd valaki mást. Ha egy izzadt kék pamutzokni kerül hozzád, akkor Te vagy a kiválasztott! Tiéd az ereklye! És talán neked sem fog büdösödni a lábad ezek után és sokkal gyorsabb, erősebb, szabályosabb tartású leszel. Van egy olyan érzésem, hogy egyszer Norbit fogja kiválasztani a zokni! Mert megérdemli! Méltó lesz rá! De nem ma. Erre az ereklyére nekem még nagyobb szükségem van.
A strandon a gyrost kapros mártással adták! Kulináris és kihívó ízvilág! Erre számítottam az egész tábor ideje alatt.
Kis pancsi és labdázás után elfoglaltuk a szállásunkat (már itt majdnem meghúztam a vállamat), majd elmentünk a boltba bort venni…..meg folyadékot is majd készülődtünk az edzésre. A levegő kellemesen párás, a hőfok ideálisan langyos (30 fok) volt. Hősiesen küszködtünk a gyakorlatokkal. Emlékezetes élmény volt, amikor a gyeprácson fekvő helyzetben próbáltam felállni tárcsával a kezemben. Sikerült is, bár a gyeprácson hagytam egy kis DNS-t (hátbőr) emlékbe. Örömömet ordítva fejeztem ki és Lackó őszintén gratulált.
Az edzések végén remek kis ingafutás volt. Fiúknak 20-as, lányoknak 10-es tárcsával. Mindig a vonalra le kellett tenni a tárcsát majd felvenni és átfutni a másik oldalra. Tárca le, tárcsa fel. Rohangásztunk, mint a mérgezett egér. Bence akkorát taknyolt, hogy liffegős tenyérbőrrel végzett. Én is megcsináltam vigyázva mindenemre. Nem kell az elején megdögleni. A testem vízkészlete az edzés végére 2 %-os lett. Jobban ki voltam száradva, mint Ramszesz fáraó feltárás után. Az ereimben zúgó vér besűrűsödött és konkrétan leállt a szervezetem komplett működése. Vesét vennék jutányos áron! Lehetőleg a klingonit!
Kedvenc etapom jött a konyha. Az előző tábori beszámolómban már kifejtettem, hogy a konyhásnénik uralják a világot és gonoszak! Itt is ők voltak a tápláléklánc csúcsa, de kedvesek voltak! Az egyik öreganyónak volt egy bazi nagy pillangó tetoválva a lapockájára. Majdnem megkívántam és ezzel szerintem nem voltam egyedül!
Grízes tészta volt vacsorára. Gyerekkorom óta nem ettem grízes tésztát! Kaptunk repetát is! A mosatlant szelektálva kellett az edénybe rakni. Mivel én rettegek a domináktól ezért a technológiai folyamatokat és az ISO szabványt betartva a poharat a jobb oldali gyűjtőedényzetbe és az evőeszközt a bal oldali edényzetbe helyeztem el. Ellentétben Molnár Tamással, aki csak úgy otthagyta a tálcát! Mindenestül! Utána is szólt a néni. –Fiatalember! Nem rakta el a mosatlant! –én is elkezdtem kontrázni, de Tomi csak tovasuhant. Hívta az alkohol okozta jótékony hatás. Mondtam a néninek ökölbeszorított kézzel, hogy megbosszuljuk ezt szégyenletes cselekedet és ő gonoszan mosolyogva bólogatott! Szövetségese lettem a Konyhásnővérek Testvériségének! Másnap én kaptam a legmagasabb szénhidráttartalmú kiflit és extra vajat tehettem rá! Tiszta elnöki voltam! Molnár Tomi eztet-e nagyon meg fogod egyszer bánni!
Miki like a boss
A lenyugvó nap alatt a tóban labdázva majd egy jó sört iszogatva endorfin árasztott el. Persze sörözés közben sem tudtam befogni a pofámat és dőlt belőlem a hülyeség. Még a felszolgálókkal is trollkodtam egy kicsit. Bendegúznak majdnem vettem egy hajó alakú poharat, hogy majd este abból igya a frö….szörpikéjét.
Este felöltöttük az ünneplőset, de előtte, mint minden férfi elmentem a nyugalom szigetére ihletet meríteni és csodálatos új dologban részesültem. Életemben először, illetve a teljes tudatos énem korszakában először kerültem a szent popsitörlő hatása alá. Leültünk poharazgatni, beszélgetni és jóhangulatban Misivel megosztottam a popsi törlő élményeit. Mivel ez igen diszkrét téma ezért halkan suttogva meséltem el neki úgy, hogy még a Balatonról is hallották. Mintha kis pillangók csókolgatták volna a seggemet. Misi megkérdezte, hogy úgy csináltam a folyamatot, ahogyan azt kellett-e. Nézett szakértőin és láttam rajta, hogy ebből szerezte a PHD-t. –Miért hogy kell? –ő sem tudta ezért elmerültünk az internet bugyraiban, hogy tanuljunk. Egy 20 perces stand upot adtunk elő, amin sikítva röhögtünk, majd megkomolyodván beálltunk Bendegúz mögé aki Backstreet boystot kezdett karaokézni. Mi voltunk a háttértáncosai és a spontán produkció jól sikerült, ami az I-re a pontot a dupla combfeszítő görcsöm tette látványossá, amit Misi próbált kifeszíteni a lábamból.
Ezután elkezdődött a magyar mulatós etap, ami számomra a buli végét jelentette. A sötétben próbáltam felmászni az emeletes ágy tetejére büdösbogár stílusban, aminek az lett az eredménye, hogy néhány sékert az asztalról, egy arra ártatlanul repülő szúnyogot és szerintem az esthajnalcsillagot is lerúgtam. Rájöttem, hogy félek attól, hogy leesek ezért az ágyrácsba kapaszkodva próbáltam aludni. Ami azért is érdekes, mert gyerekkoromban emeletes ágy felső részén aludtam. Biztos öregebb fejjel félek tőle, hogy leesek, beütöm a fejemet és méghülyébb leszek.
Egy fontos dolgot megtanultam! A fingszag, mint minden levegőnél könnyebb légnemű gáz felfelé terjed! És lent Lackó és Gábor nem multinacionális gyárak voltak, hanem oligarchák bazmeg! Talán ennek is köszönhető, hogy bekábultam és sikerült aludnom valamicskét. Csak Pityu ne horkolt volna, állandóan felébredtem tőle. Anett felvilágosított, hogy nem ő horkolt, hanem én és a saját horkantásomra ébredtem fel. Hosszúcombú Pityu szerint olyan volt a leheletem, mint egy szittyós tevének. Ezt onnan tudta meg, hogy konkrétan az arcába toltam a levegőt alvás közben. Neki mindig szörnyű élményei vannak együtt alvásunkkor nekem pedig mindig kellemesek. Bár lehetne definiáltabb és gömbölydedebb a csávó.
Reggelire kellemes mobilityjóga következett. Lent a placcon féllábú elefántpózban vártam a következő gyakorlatot. Norbi elmondta- Lackó bemutatta szépen, kecsesen. Vettük fel a flamingóhattyúpillangó pozíciókat, de nekem csak az oldalára fordult víziló pozíciót a döglött kígyót és a fekvő sertést és az eltaposott büdös bogarat tudtam csak felvenni, amit nagyon szépen meg is csináltam. Hangos csattanást hallottam. Norbi homloka és keze adta ki.
Laza izomzatom simán megbirkózott a gyakorlatokkal. Olyannyira, hogy Norbi könnyes szeméből sugárzott a büszkeség. Az óra végén elégedetten huppantam fel a padlóról laza 5 perc alatt és a testrészeim nem éppen abban a sorrendben voltak, ahogyan előtte voltak.
A másnapi 2 kifli és kockasajt reggelire aggodalomra adott okot ezért Lackó leküldött húsért. Másfél kilót húst vittem az étkezőbe és úgy néztek az általam magasba emelt felvágottra, mint az ősemberre, aki elment vadászni mamutra és egymaga leterítette egy habverővel.
Kellemes napsütötte tabatás edzés következett. Szerencsére esett az eső, de mint kiderült csak belőlem folyt a víz. Nincs is ennyi vizem. Az egyik gyakorlatnál ráolvadtam a rekortánra és csak spaklival lehetett felvakarni, de nem érdekelt, inkább feküdtem még ott egy kicsit. Nem baj legalább epilláltam a szőreimet. Hálás tekintettel mosolyogtam az életet adó Napra és azt súgtam lágyan feléje –Rohaggyá meg! Az ereklyém (pamutzokni) elkezdte leégetni a lábfejemről a szőrt/bőrt ezért ledobtam önmagam dicsérése közben. Nagyon megdicsért Norbi is és Lackó is csak kicsit rosszul esett, hogy ásni akartak nekem egy gödröt, amibe majd behajíthatnak. Egy hülyébbel kevesebb. Hasazó etap közben megláttam egy kockát a hasamon, aminek nagyon megörültem és szóvá is tettem. Kiderült, hogy csak hallucináltam.
Az edzés végén iszonyúan kidolgozott testünk lett, amit meg is szerettünk volna mutatni a világnak. Kiálltam a partra, széttártam a karomat és körbeforgattam feszes és tökéletes testemet. –Naaa?! Ezt nézzétek???! –senki nem reagált. Hát itt mindenki vak?
Ebéd után kis chill következett, kellemesen éreztük magunkat.
Kezdődött a rettenet. Kötelékbe futottunk egy kicsit. Katonásan énekeltünk és fél Velence levideózott minket. A párom Misi volt, aki egy idő után Timi lett, majd Rafi, majd egy öreg bottal közlekedő néni és az utolsó 100 méteren egy döglött macska volt a párom. Most vagy én maradtam le vagy ők voltak ilyen gyorsak. A futásnál már csak hányni szeretek jobban.
Kellemesen bemelegedve (le akartam fagyasztani magamat pár száz évre, hogy addigra csak vissza tudok regenerálódni) a játszótéren kezdődött a hosszú edzés, aminek a neve „Hét gonosz” volt. Elindult a mókavonat.
20 fekvő
30 terpesz zár szökdelés
40 lábemelés
50 guggolás
60 felülés
70 törzsemelés
20 burpee
A fenti feladat elvégzése után 500 métert kellett megtenni 1 feladattal. Ha megtettük az 500 métert, akkor kezdődött elölről a gyakorlatsor és ismét meg kellett tenni 500 métert egy másik feladattal. A következő gyakorlasorok voltak.
500 m kitörésben való séta. Misivel egyszerre fújtatva és kiabálva csináltuk meg. Olyanok voltunk, mint két köpcös kafferbivaly! Ennek végeztével következett ismét a 20-30-40-50-60-70-20 etap. Majd az 500 m tárcsacipelés. De marokban kellett fogni a tárcsát. Az ujjaimmal kellett fogni. A kemények 20 kg-al csinálták, de én tudtam, hogy még sok lesz hátra és nekem az volt a célom, hogy végigcsináljam...szabályosan.. 10 kg alatt is majdnem befostam. Láttam, hogy Norbi az 500 méter burpeet (négyütemű fekvőtámaszt) csinálja. Kurvakeménynek tűnt! Előttem már senki nem volt, mögöttem Lackó, Gábor és a többi izom. Lent Rafi végzett 1 feladattal és indult csinálni a maga 500 méterét. Könnyed volt a mozgása. Persze! Mert ő fiatal és erős én meg csak „szép” vagyok. Ha annyi idős lennék, mint a Rafi akkor annyi éves lennék, mint most ő.
Ezután jött az 500 m tarkóhoz húzás. Lépni kellett egyet és húzni kellett egyet a tarkóhoz. Hosszú volt, monoton és unalmas. Mellettem Nóri T-5000-es modell húzott el, aki gondolom üzemanyag gyanánt egy fél túró rudit evett meg aznap és a már-már elhíresült Gábor, akit csak a férfiak Nóri-aként emlegetek csinálták az utolsó gyakorlatot! Nem emberek! Ufók! Csillagharcos génnel rendelkeznek. Mindjárt végeztek az egész feladatsorral. Én meg sehol nem voltam még.
Már a tököm kivolt olyan unalmas és eseménytelen volt ez az etap. Ági evett vadszilvát. Elgondolkodtam, hogy én is eszek párat, de akkor a partra vezető utat szerintem végigfostam volna, ami jelentősen csökkentette volna szexi pontjaim amúgy sem magas számát. Megtettem nagyon hosszú idő alatt az utat és kezdtem ismét a 10-20-30-40-50-60-70-et eközben eszembe jutott, hogy ájulva még nem hánytam, vagy csak nem emlékszem rá. Ehhez az állapothoz voltam közel, de átlendültem. Lackó üvöltötte a jelszavunkat „HÁBORÚÚÚÚÚÚ”. Egy kislány hangjával nyüszítettem „háború”. Röhögtek. Röhögtem. My little ponynak éreztem magamat.
Gyula BCAA-ból kunyiztam egy kiskanálnyit és készültem az undorító burpee etapra. Ezt a gyakorlatot senkinek nem ajánlom. Főleg az olyan dagadt szőrös disznóknak, mint nekem. A burpeeből az 1 db is sok, de a 2 db már extrém. Nemhiába a leggyűlöltebb gyakorlatok közé tartozik. Mindent megmozgat. Fájó szívvel mondtam búcsút Pityunak és csak ennyit mondtam neki:
-Mondjátok meg a feleségemnek, hogy szeretem.
Elindultam a hosszú úton. A többiek pont akkor értek lassan célba. Nem is olyan nehéz ez! Egy burpee és egy lépés. Az első 5 simán ment. A maradék 170 már nem annyira. De a testem már régóta nem ellenkezett. Átkapcsolt túlélőfázisba. Imádom ezt a kattanást! Ilyenkor automatizált leszek, nem fáj semmim csak csinálom a dolgomat addig, amíg nincsen vége! Nem tudom mi ez, de ezt keresem mindig, csak az a baj, hogy nagy próbának és időnek kell kitenni magamat ahhoz, hogy átkattanjak! A burpee rettenetesen hosszú volt és erőtpróbáló. Számoltam az útburkolat csíkokat. 1 csík 1 lépés 1 burpee 1 csík. Tízesével számoltam a csíkokat. 10 csík az csak 5 burpee.
Szépen haladtam. Az utolsók között voltam, de nem az volt a lényeg. Én nem akartam feladni, nem akartam csalni. Csak megcsinálni. Lackó, Gábor és kicsiMárk jöttek a végén. Szembetalálkoztam velük. Ők mentek le, én már visszafele tartottam. Erőtlen „Háború” ordításokkal próbáltuk motiválni egymást. De már egymás biztatására sem volt sok erőnk. Nehezen ment. Fáról leesett rohadt vadszilva volt a járdán. Nem törődve vele toccsantottam bele a löttyedt mellemet. Az utolsó métereknél már vattát köptem, de csináltam. Bekullogtam a célba és kb. mindent megittam, amit találtam. Próbáltam nem hányni. A fejem égett és lüktetett. Próbáltam magamhoz térni. Most milyen jó lenne egy zuhany. Előbb Anett és Pityu mentek zuhanyozni. A mieinkre gondoltam, akik még a fronton voltak. Mivel nem tudtam magammal mit csinálni ezért töltöttem egy üvegbe isot és felkaptam egy üveg ásványvizet. Felbotorkáltam és hálásan fogadták a srácok az italt. Megvártam őket és együtt mentünk vissza.
Utunk felénél Lackónak még szervezői dolgai voltak. Csóri ment intézkedni. Lezuhanyoztam hangosan énekelve. Esküszöm felért egy orgazmussal majd mentünk táplálkozni. Mindent megettem, még a tányért is. A cukrozott napközis teából Gáborral megittunk 4-5 kancsónyit, amit a kis tábori hülyegyerekektől csórtunk el. Életet mentett. Lackó jött később még mindig az edzés piszkát és szagát magán hordozva. Nem volt ideje rendbe szedni magát. Bepusziltunk mindent és lementünk a partra.
Rájöttem, hogy az aputest a divat, és nagyon energiám sem volt feszíteni mivel az a pár lityó tea lötyögött a hasamban. Kitolt bélrendszerrel süttettem magamat és teljesen elégedett voltam magammal. Ágiékkal és Rafival bepusziltunk egy jó ser italt.
Visszaérkezve szállásunkra a bulira készülődve alapoztunk alkoholos italokkal, Terminátor Gáborunk 3 banánnal és egy üveg ásványvízzel melegített. Csak csínján vele nehogy elhányd magad!
Rémálmom volt. Azt álmodtam, hogy Lackó és Norbi performance-al készültek. Mindenféle zenei stílusban táncoltak. És jók voltak. Norbi hozta azt, amit versenytáncos múltjából felszedett, de Lackó meglepetést okozott. Ő volt a higanyember. Zseniális volt. A táncon mindenki ott volt, nézőként és egy emberként nevettünk, szórakoztunk.
Aztán az álom folytatódott. Táncversenyre lehetett hívni az edzőket. Láttam, hogy páran készültek rá, de senki nem merte elkezdeni a kihívást. Mivel ez csak álom volt ezért vállat vonva bátran vállalkoztam a kihívásra. Naná, hogy megint hülyét fogok csinálni magamból, de minden buliba kell egy bohóc, akin lehet röhögni. Ez én voltam. Nem ez az első eset, úgyhogy már megszoktam. Lackó kérdezte, hogy mire fogok táncolni. Még én sem tudtam. Aztán elkezdtem táncolni a Staying alive-ot. Fáradt voltam, kimerült, de tisztességesen táncolgattam. Tök egyszerű. Az egyik kézzel felfelé kell mutogatni a másikkal meg lefele. A többiek szerint jó sikerült, talán rajtam kívül mindenki látta a videót erről az előadásról. Talán jobb is, hogy nem láttam. Egyébként sem szeretem, ha videóznak. Mivel a többiek látták, hogy ennél szarabb előadás nem lesz, bátorságot kaptak, hogy fellépjenek. Tisztességesen le is táncolták a magukét, Lackó és Norbi tisztességesen helyt álltak. Jó fejek voltak.
Ezután jött a legrosszabb rémálmom. Én voltam a bulin a díszzsoké. Egyszer, ha DJ leszek, akkor az lesz a nevem, hogy DJ MC.
Geri kívánságkosara következett. Gábor volt a kontrolom. Ha valaki „szar”zenét kért azt elhajtottuk a picsába. Néha én is lejtettem, mulattam, jól éreztem magamat. „tegyünk be mulatós zenét”! Kiabálva, zihálva és izzadtan ébredtem fel, de kiderült, hogy nem álmodom. Ez a valóság volt! Az Offspringre Lackóval improvizatív performancot lejtettünk, ami azt jelentette, hogy szétugráltuk a táncteret teljes eufóriában. Ez nálam a testvériség jele.
Sajnos Boginak elfelejtettem betenni a Lemon Treet de ő a kezébe vette az ügyet. Limbo-hinto, Wellhello, Halott pénz, Jacko és a Despacito játszott minden és jó volt. Ment a táncimánci rendesen.
Alvótársam a fiatal és csinos Kata volt, amire dörzsöltem is a tenyeremet. Persze úgy bekómáltam, hogy azt sem tudtam hol vagyok. Reggel nagy hetykén kérdeztem Katát, hogy
– Naaa? Milyen voltam az éjszaka?
-Semmilyen.
Megszokottan vállat vontam.
Másnap reggel áldottam az eszemet, hogy csak fröccsöztem. Minimális másnaposság kínzott. A páros edzés következett. Ímmel-ámmal sikerült megcsinálnunk közösen Bendegúz fiatalkorú elkövetővel, aki az állandó párom a táborban, az utolsó edzést (nem sokan bírták) ezért büszke voltam. Lackó kérdezte, hogy van itt-e a poweresektől valaki. Egyedüliként büszkén feltartottam a kezemet, hogy képviseljem a csapatot mivel rajtam kívül már senki nem volt. Nem is vagy poweres csak valami hibrid állat! Nem tudtam, hogy ez most jó vagy rossz, úgyhogy nem foglalkoztam vele.
Edzés után kerestem a zuhanyzót, mert a szobába már nem mehettünk vissza. A csajszik jöttek ki a női zuhanyzóból. Viccesen megkérdeztem, hogy bemehetek-e. Persze!-mondták. Aztán csak legyintettem, hogy úgyis csak kiröhögnének.
Lementünk még chillezni a partra és utána indultunk konvojban haza de előtte beugrottunk Diósdra tolni egy shaket. Diósd szebb napokat látott Pochahontasa szállt le Aphrodité kertjéből miközénk és vadászott. Naná, hogy kiszúrta a csapatunkat. Elsőnek Lackóra jött meg a gusztusa és elkezdte felszedni. Jajj de szeretem az ilyen szitukat!
-Olyan ismerős vagy!
-Persze! Szerepelt a barátok köztben! –nem vette annyira a lapot. Mindegy, menjünk tovább.
-Te olyan jóképű vagy! Nagyon jól nézel ki! –mondta Lackónak a löttyedt Seherezádé
Idegesen azt mondtam. –Már elnézést, de ő nem abban a ligában játszik. Én vagyok a csaja! – aztán beálltam buzisan. Hangos röhögések, rötyögéseket hallottam.
-Persze. Ő a fiúkat szereti. Kontrázták a többiek.
Kételkedett benne, de továbbvadászott a néni és pussymagnet Gábort fogta ki.
-Te vagy itt a legjóképűbb!
Mondanám, hogy irigy voltam Gáborra, de elfogadtam. Naná, hogy ő a legjóképűbb! Teljes mértékben egyetértettem. Övé a csaj! És mivel alapvetően segítőszándékú ember vagyok még rá is kontráztam.
-És BMW-je is van! Nagy felnikkel! –kacsintottam a cigányasszonyra.
A néni el akarta csalni Gábort, de ő biztos nagyon fáradt volt, mert a visszautasíthatatlan ajánlatot nem fogadta el. Pedig szerintem sokat tanult volna. Késő délután értem haza, de előtte még segítettem kipakolni a tesiszereket.
Kellemes fáradsággal és jó élményekkel gazdagodva tértem haza. És szokás szerint Ildikó a kedvenc kajámmal várt, amit hálásan faltam.
Másnap általános fáradság, kimerültség volt csak rajtam. Mondhatni a szokásos, de sérüléses fájdalmam nem volt. Pedig kicsit több mint 1 hónapja lábra sem tudtam állni egy bekapott sérülés miatt.
A hét eleji edzésen már a Műhelyben Bendegúz anyukája edzett mellettem. Hirtelen elfogott a para és a semmiből csak ennyit mondtam.
-Én…én nem adtam a Bendegúznak inni! Esköszöm! Halljakmeg!
-Jó jó nem is baj.
-Najó! Adtam neki egy kortyot.
-Micsodát?
-Fröccsöt?
-Fröccsöt ihat.
-Pohárral…pohárral adtam neki! De csak egyet! Egy pohárral!
-Én mondtam a Bendegúznak, hogy ihat, de ésszel.
-Én vettem meg neki a bort a boltból! –buggyant ki belőlem és azonnal befogtam a számat. Cinkos vagyok, pokolra kerülök de jófejként kerülök a pokolra. :D
Lackó és Norbi nagyon kitett magáért. Az edzések változatosak és okosan megszerkesztettek voltak. Respect nekik. Ami az újdonság varázsával hatott, hogy sok volt a fiatal hölgy és egyszer nem hallottam őket rinyálni semmi miatt. Kőkemények, érettek és elpusztíthatatlanok voltak.
Ezeket a táborokat azért szeretem, mert itt igazán önmagam lehetek, és olyan emberekkel vagyok, akiknek hasonló az érdeklődésük. Barátságok születnek, mert közösen éljük át a megpróbáltatásokat és győzzük le az akadályokat. Kinek könnyebben, kinek nehezebben megy, de nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy mindenki megcsinálja, ami elismerésre méltó. Mindig keresem azt a kattanást, ami a maratoni edzésen kapott el. Sajnos nagyon ritkán fordul elő velem. Ilyenkor a már gyakran leírt értékrendváltás ritka kincset ér. Helyre teszi az egót, helyre tesz, felpofoz, kijózanít. Sajnos mindennap mérgezik a lelkünket különböző szarságokkal és egy idő után mi is igazi rinyálógéppé válunk. Nehéz elkerülni, de az ilyen helyzetekben sikerül kidobni a szemetet. Az edzés közepén, ha vágytam is valamire az egy jó zuhany és egy pofa sör volt.
Emlékszem egyszer egy 24 órás túra végén, a földön megaludtunk Marci barátommal. Hajnalban feküdtünk le. Borzasztóan fáztam, és mindent magamra húztam. Még a csere zoknimat is a kezemre húztam és a sapkámat húztam az arcomra. Kimerülten aludtunk. Bár nem sokat kb. 2.5 órát szunyáltunk majd csipogott a telefonom. Alig 1 óra gyaloglásra volt a megálló és ólomsúlyokat éreztem a végtagjaimon. Marci barátom szó nélkül felkelt és szedelődzködött. Némán indultunk el. Panasz nem hagyta el szánkat. Akkor minden vágyam csak egy meleg ágy és 1 pohár sprite volt. És amikor otthon megkaptam még sosem esett olyan jól semmi.
Soha nem felejtem, ha vágyok valami nagyra, akkor visszagondolok ezekre a helyzetekre és akkor csak azt mondom magamnak. –Eddigi életemeben amit legjobban szerettem volna az egy meleg ágy és 1 pohár sprite volt.
És ezt az érzést Lackó és Norbi tábora/szervezése ismét előhozta, amit nagyon köszönök. Zseniális szervezés, összetartó csapat volt nagy humorra fűszerezve. Ilyen közösséget kívánok mindenkinek. :)