Elérkezett a jól megérdemelt nyári pihenés. Ez általában úgy néz ki, hogy Ildivel nem csinálunk semmit vagy 1.5 napig és utána jön a zabszem ami arra késztet, hogy csináljunk valamit. Szerencsére ismét nagyon sok élménnyel gazdagodtam és engedjétek meg, hogy megosszam veletek az egyiket. Programvadászaton voltunk és megláttuk, hogy van lehetőség a búvárkodásra. Ildi unszolt, hogy menjek el. Legyintettem, hogy lesz erre még alkalom ezt most hagyjuk inkább töltsük közösen az időt. Néhány nap után aztán elhatározásra jutottam. Persze Ildi hathatós rugdosásával és a megszerzett információval miszerint az a hely ahol voltunk búvárparadicsom is egyben. Illetve bár mindig rájövök, hogyha több napig 0-24 együtt vagyok Ildivel akkor is folyamatosan élvezem a társaságát és nem unom meg de azért néha jól jön egy kis a csönd. :) Nos Ildi két okból van csöndben. 1. Amikor olvas. 2. Amikor megy a Barátok közt. És most megjött a harmadik. A víz alatt is csönd van. :D Ráadásul nagyon szeretem a víz alatti világot de sajnos nem sok ilyen élményben van részem (Ildi irtózik a víz alatti dolgoktól ha TV-ben is egy olyan műsor megy el kell kapcsolnom) ezért örömmel fizettem be a búvárkodásba.
Régi emlék tört fel bennem amikor is egy kúrva messzi lakatlan szigetnél adtak egy búvárszemüveget és egy sima pipát, hogy menjek és bámuljam a víz alatti dolgokat. Többen beugrottunk és hihetetlen élővilágot láttam. Emlékszem volt mellettem egy orosz csajszi akinek zacskó volt a kezében. Kibontotta a zacsit és kivett belőle egy kenyeret. Bazz! A halak rajzottak a kenyérre! Egy haltömegben voltam. Néhány hal hozzám is ért. Hihetetlen és csodálatos élmény volt és a mai napig amikor eszembe jut libabőrős leszek. Egyébként láttatok már piranhákat? Nagyon parák. Általában a halacskák úszkálnak összevissza és elvannak mint hal a vízben. Viszont a piranha? Azok egy helyben dekkolnak és mintha várnának. Nem mozdulnak csak egy helyben vannak szinte mozdulatlanul. Beszarok tőlük!
Reggel izgatottan vártam az autót amivel elvisznek merülni. Ildikó jött velem, elkísért. Érdekes mód nem izgulok. Általában minden új élménynél izgulni szoktam de itt nyugis voltam. Amióta sportolok és más életet élek nagyobb lett az önbizalmam de van mellékhatása is. Már nem vagyok annyira udvarias (Ha valami nem érdekel de magyaráznak róla akkor mihamarabb megszabadulok az egyéntől vagy a témától...az egyéntől függ). Megérkezünk a helyszínre. A főoktató bemutat az oktatónak. Vele fogok merülni. Kicsit tanít a dolgokról, nem bonyolult. A lényeg az nagyjából, hogy ne csináljak semmit csak próbáljak lélegezni. Hááh! Menni fog! Aztán amikor húztam magamra a neoprén ruhát eszembe jutott a barlangászás. Lélegezni! Nyeltem egy nagyot és folytattam az öltözködést.
Odajött hozzám egy srác és bemutatkozott. Azt mondta, hogy ő vele fogok merülni és ismét végighallgattam az oktatást. Nem bántam mivel eléggé húgyagyú vagyok e-téren is ezért jól jött az ismétlés. Az idő kissé felhős volt. Mondta Zsolti oktatóm, hogy nagyon reméli, hogy látunk is valami élővilágot. Én vigyorogva legyintettem, hogyha meglátok egy kagylót már attól eltátom a számat. Azt azért ne tegyem mert 5 méteres mélységben nem lenne jó ha kiesne a csutora a pofázmányomból.
Behuppantam a vízbe és néhányan várakozva néztek, hogy mikor nyüszítek, hogy hideg a víz. Természetesen ügyeletes terminátor vagyok és az arcizmom sem rezdült. A testem helyett a lelkem ordított. No meg a tökeim nem éppen ujjongtak a hirtelen hidegtől! :)
Szépen felszereltek és az elején a víz felszínén lebegve kellett lélegeznem. Betettem a fejemet a vízbe és próbáltam lélegezni. Bumm! Olyan pánik jött rám, hogy leírni nem tudom. Zsolt kérdezi, hogy mi a baj? Mondtam neki, hogy pillanat. Ismét a víz alá tettem a fejemet és lélegeztem a csutorából. Egy ideig ment és ismét előjött a pánik. Kiemeltem a fejemet. Zsolt látta rajtam, hogy valami nem kerek. Mondta, hogy ez természetes dolog mivel a tudatom abban a hitben van hogyha víz alá merülök akkor nem kaphatok levegőt. Légszomjam volt. Lehiggadtam és ismét lebuktam. Kicsit lélegeztem de mintha egy idő után nem lett volna elég a levegőm. Légszomj. Ismét kiemeltem a fejemet a vízből. Vágyakozva néztem a stég felé. Kiakarok menni! Zsolt türelmesen vár és néz. Mondtam neki, hogy adjon egy kis időt. 1 perc után készen álltam. Leírom mi játszódott le bennem.
Itt pánikolok amikor már annyi mindent megtettem.
Itt pánikolok amikor még annyi mindent megakarok tenni.
Itt pánikolok amikor még annyi mindent megFOGOK tenni.
Én ennél erősebb vagyok!
Lebuktam a víz alá és lélegeztem. Zsolt mellettem volt és mutatta az egyezményes OK jelet a kezével. Én visszamutattam, hogy OK és elkezdtünk lemerülni. Azt hittem még egy kicsit gyakorlom a lélegzést, hogyha valami nem kerek akkor simán a felszínre tudja menni de nem. Simán lemerültünk a francba. :)
Érdekes mód a félelem akkor volt amikor kifújtam a levegőt. Jöttek ki a buborékok és a testem azt gondolta, hogyha kifújom a levegőt akkor több levegőt nem tudok majd belélegezni. Rendszertelenül lélegeztem. A vízben olyan voltam mint egy döglött hal. Nem mozogtam nem csináltam semmit hanem csak megpróbáltam lélegezni. Zsolt mutatott lefelé és halakat láttam. Megszűnt a pánik és elkezdtem csodálni a tájat. Egy idő után megjött a ritmus és szépen egyenletesen vettem a levegőt. Merülésnél a nyomásváltozás miatt a dobhártya tud fájni ezért néha ki kellett pattintani a fülemet. Befogtam az orromat és toltam a levegőt. A fülem kicsit pattant. Amikor éreztem, hogy kellemetlen akkor mindig ezt csináltam. Persze ezt olyan gyakran nem kellett.
Ami még érdekes volt az az, hogy ólom súlyok vannak a mellényben. Ezért is lehet lemerülni és ott maradni. A felszínen levegővel van telítve a mellény ezért fennmarad az ember. Aztán szépen fokozatosan lehet lemenni. Kb. 5 méterre merültünk le. Zsolt valahol mellettem mögöttem volt és 4-5 percenként kérdezte, hogy okés-e minden. Okés volt hát! Gyönyörű volt minden! Elveszítettem a helyérzékemet és az időérzékemet. Szépen visznek ideoda én meg csak bambulok. Próbálom megérinteni a halakat de azok gyorsan eliszkolnak. A tengerfenéken a homokba markolok. A sziklákon a növényzetet tapizom. OK? OK!
Becsorgott a szemüvegembe a víz. Valahol olvastam, hogy érdemes csupasz pofával merülni mivel a bajszon lévő légbuborékok beengedik a vizet. Átkoztam magamat amiért nem borotváltam le. Persze megvan ennek is a technikája, hogy hogyan szabadulj meg a szemüvegedbe került víztől a tenger fenekén. Nagy levegő és az orron hirtelen nagy erővel kell kifújni. Megcsináltam aminek az lett az eredménye, hogy kiment a víz viszont helyette kitoltam egy szép mennyiségű fikát az orromból. Aki ismer vagy látott már az tudja, hogy...amolyan...görögös (kúrvanagy) szaglószervvel láttak el az istenek ami tud ám termelni. :D
Ami még buli volt. Ez lesz az utolsó undormány ígérem! A sós vízben ugye a tüdő jobban tisztul mint egyébként. A slejmtől is simán meglehet szabadulni úgy, hogy simán beleköpsz a csutorába. Nem volt ezzel semmi gond simán ment. A slejm, hogy hová tűnt arról fogalmam sincsen de annyi bizonyos, hogy amikor beleköptem akkor én már azzal többet nem találkoztam. Kérném az ötleteket!
Kb. 25 perc múlva feljöttünk és nem lehetett letörölni a vigyort a képemről. Zsolttal pacsiztunk egyet és megdicsért, hogy nagyon szépen betartottam mindent amit kért. Kiabálják, hogy másszak ki de Zsolt mondta, hogy leveszi a mellényt meg a palackot. Kiabálják, hogy ez egy erős gyerek simán kitud mászni a vízből. Megköszöntem a bizalmat és felmásztam a létrán.
Nem tudom hány kg lehetett rajtam de én olyan 30-40 kg-nak éreztem. Az élmények hatása alatt voltam még és simán elvoltam így kint a nagy súllyal. Nézelődtem meg vigyorogtam. No meg pozőrködtem is. Egy idő után jöttek oda hozzám, hogy mi lenne a ha levenném a cuccot. Teljesen elfeledkeztem róla.
Egy kis hasznos infó a végére:
Magyarországon is tartanak búvároktatást ami elméleti és gyakorlati órákat tartalmaz. Egy ilyen tanfolyam kb. 70-80 ezer forint. Asszem 4 medencés és 2 nyílt vízi merülést kell végigcsinálni ahhoz, hogy megkapjuk a búvár kártyát. A búvár kártya meg arra jó ha megy az ember külföldre és merülni akar akkor ezt bemutatva bérelhet búvárcuccot. Természetesen nincsen olyan, hogy egyedül merülés. itt az élmények és a biztonság miatt mindenképpen kell a partner.
Nem egészen két hét múlva iszonyú fülfájásra ébredtem. Kicsit beparáztam de aztán legyintettem, hogy max huzatot kaphattam. Aztán napközben is fájt. Felhívtam az állatorvosomat és barátomat Marcit akinek megvan az állatfülész skillje is. Nagyon ügyesen tudja ám kiszedni a toklászt a fülből. Azt mondta, hogyha két napig még fáj akkor menjek el orvoshoz egyébként nagyon szívesen kiszúrja a fülemet. Elküldtem a picsába aztán megemlítettem neki, hogy búvárkodtam és, hogy lehet-e attól a gebasz. Mondta,hogy igen. A páraváltozástól, a klímától és a huzattól simán. Valószínűleg ez egy bakteriális fertőzés. Megemlítette, hogy no para mert ha szétszakad a dobhártyám akkor lehet hallani a koponyacsonttokkal is. Nahát! A koponyacsontok vezetik a rezgést és úgy hallasz kb. mintha a víz alatt lennél. Megnyugodtam. :)
Mindenki kérdezi, hogy orvosnál voltam-e. Sok válaszom volt. (De jó, hogy vannak állatovos barátaim)
-Sajnos nem voltam Marcinál mert fájt a fülem. Pedig szerdára megbeszéltük, hogy játszunk egyet a TESO-val.
-Igen tegnap moziban voltam velük.
-Persze, hogy látott orvos. Rémlik, hogy amikor megszülettem volt ott legalább egy.
Milyen jó most fél süketen készülődni a Shapes of Distrortion koncertre. Kíváncsian fogom hallgatni a zenéjüket és izgulok értük mivel tehetségkutatón lépnek fel. Bár felőlem most játszhatnak akár mulatóst is úgysem fogom hallani. :)
Még mindig itt ülök bedugult füllel de napról napra egyre jobb és felteszem magamnak a kérdést. Megérte? Nanááá, hogy megérte! :)
A hosszú bakancslistán ismét kihúztam egy tételt :)