Figyelem! Felhívom szíves figyelmeteket, hogy félmeztelenül vagyok fotózva. A rólam készült képek miatt ért rohamokért, sérülésekért, hányásokért és esetleg elhalálozásokért felelősséget nem vállalok! :D
A nyár a bulikról szólt és ezért kissé hanyagoltam is a sportot. Állandóan rohantunk ezért kedves barátom lett a gyorskaja. A spártai edzés nem ment jól nekem egy ideje. Kipróbáltam egy diétát is, hogy fejlődjek. Egyébként motívációs problémákkal is küzdök. Így kezdtem neki a brutálfutásnak.
Kiértünk a stadionba és beneveztem. Az akadályokat direkt nem néztem meg mert azt gondoltam, hogy jobb ha nem tudom mi vár rám. Érjen meglepetésként a dolog! Hét ágra sütött a nap én meg buta módon fekete pamut pólót hoztam. Találkoztunk Atiékkal és Szabiékkal. Szabi már olyan vékony, hogy már nem is látom ha oldalt áll. :D Rég nem találkoztunk és jó volt látni őket. Megérkeztek a barátaink is. A mai barát repertoárom tagjai Kata, Kecso, Hugi meg persze igen jó spanom kit Ildikónak (feleségem) hívnak.
Beálltam a rajtvonalhoz. Hármasával engedtek el minket 30 másodpercenként. Két borsodi sráccal álltam össze. Sportos apuka szerintem valami rendvédelmi szerv tagja lehet és sportos fia. Kezeltünk és megbeszéltük, hogy csak az élmény miatt csináljuk ezt és nem versenyzésből. Bár én tudtam, hogy nem sokáig megyünk együtt mert más kategóriában vagyunk. -Mikor leszek már én is a más kategóriában?! Grr!! -Iszonyat meleg volt és nem éreztem olyan jól magamat ezért levettem a pólómat sok ember megrökönyödésére. A mi hármasunk következett és egyszer csak megláttam Antit akivel nemsokára vállt vállvetve fogunk küzdeni. :) Odafutottam hozzá sok sikert kívántunk egymásnak és lepacsiztam vele. Rajt! Egy műanyag csövön kellett átfutni és már itt éreztem, hogy valami nem stimmel. Apa és fia állva hagytak. Visszaveszek a tempóból és elkezd ragadni a pofám. Ehh!! Jött az első akadály. Monkey. Ezt egy előző versenyen jól teljesítettem de itt csak vánszorogtam. Nagyon szenvedtem.Valahonnan kiáltást hallok.-Ezazz Geri mozgasd a szép kis testedet! -Szabi volt. Röhögnék de koncentráltam.
Most itt nem tudom, hogy röhögök vagy vicsorgok.
Ha leesek akkor futhatok egy büntetőkört. Végig értem nagy nehezen de a " lelépő" vasnál megcsúszott a kezem
és lepottyantam. Kocogok a büntikör felé de a pályabíró srác mondta, hogy nincsen büntetés menjek tovább nyugodtan. Kocogok tovább és iszonyatosan elkezdtem zihálni. Rosszul és nagyon gyorsan vettem a levegőt. A szám ragadt ezért sokat köpködtem. Jött a következő akadály. Állványok között bujkálás, ugrálás. Csináltam serényen de erőtlenül. Kapaszkodót kerestem az agyamban de nem találtam semmit ami erőt adna. Kocogtam tovább. Akadályokon áthuppantam, fel a buszra le a buszról, mentem tovább. Csúzdát láttam de fölfelé vitt az út. Gonosz srác fönt tömlővel a kezében nézett. Mivel egyedül futottam föl a csúzdán ezért a tömlőből lévő víz csak az én puhos testemet nyaldosta. De azért jól esett mert kicsit felfrissített. Még 5 perce se futottam. Átfutottam egy habbal teli konténeren. Mentem tovább de belesétáltam. Reszelősen vettem a levegőt. Basszus mint amikor egy átdorbézolt piálós éjszakán elszívtam volna 1 doboz cigit! Épület beee épület ki. Jött a biciklipálya. Marhára megdöntött oválpályán kellett végigfutni. -Miagecc!! -Néha föl kellett rohanni az út közepére mert kordon állta utamat. Fölfele zihálok mint egy ökör lefele meg próbálok nem elesni mert nagyon meredek volt. -Ehh!Kúrva holtpont szűnjél már meg!- Mentem tovább. Sétáltam egy kicsit. Még mindig reszelősen vettem a levegőt és fájt a tüdőm. Beértem az alagsorba. Vaksötétben kellett futnom. Elől valahol stroboszkóp villogott. Na végre először vigyorogtam.
A Láthatatlan kiállítás jutott eszembe amikor is beléptünk a vaksötétbe Ildivel. A talpunk alatt kavicsok voltak. Nem kaptunk semmi infót, hogy merre menjünk. Kézen fogtam Ildit és elindultam határozottan előre mikor egy idő után megszólalt egy hang. Persze az ijedségtől lementem ninjába. Az idegenvezető srác volt. Mondta,hogy a járásomból kikövetkeztette, hogy bátor és határozott (vagy inkább hülye) vagyok mivel hallotta, hogy nagy slunggal indultam el a vaksötétbe. Remélem egyszer igaza lesz a srácnak!
A vaksötétben úttörő nóták mentek én meg egy idő után tisztelegve és trappolva futottam.
Kocogtam bátran. Beértem a stadionba. Föl a lépcsőn le a lépcsőn. Ildi mosolygott rám. Visszamosolygok és láttam rajta, hogy mennyire jól érzi magát. Valami romantikusat és szépet szerettem volna mondani neki amivel elkápráztathatom. -Okádni fogok! -Már nem mosolygott annyira. Elbasztam!
Fönt a stadionban a feléig "futottam" majd ismét belegyalogoltam. Ezután le a lépcsőn és jött a 200 m sprint. Hugi, Kata, Ildi kiabált. -Gyerünk bátyó! Hajrá Geri! -Erőre kaptam. Ha mást nem is legalább a sprintet csináljam már meg becsületesen! Nekiiramodtam és leelőztem egy embert.
Első és utolsó előzésem volt a verseny alatt. :)
Jó feeling volt az atlétikai pályán futni. -Don (Ben) Johnson vagyok gecc! Lassult a tempóm de a fotós srác biztatott. -Nem adom fel! Nem lassulok! Úgy néz ki engem egy elektromos ösztökével vagy egy ostorral kell ütni, hogy valami eredményt érjek el. Motívációhiány :( Beérek a 200 méteres etap céljába és lelassultam. Az alagút előtt már sétáltam és köpködtem. Ha nem most hányok akkor semmikor. Képzeletben felpofoztam magamat és vonszoltam tovább magamat. Elértem a csúzdához. Előttem a srác lecsúszik. Jó meredek lehet mert már az elején eltűnt föntről! Elkezdtem félni. -Ez az Geri hercegnő! Járjál inkább macaron tanfolyamra az való neked! -Lecsúsztam és közben kaptam a tömlőből egy kis vizet. Nem sokat. Egy hektót. A csúzda végén kis mesterséges domb fékez le de ha nagy lendülettel megy az ember akkor azon is átrepül. Átugrattam. A gatyámból tanga lett. Felállok. Jó nagy közönség röhög rajtam én meg rötyögve próbálom megigazítani a gatyámat helyretenni a tökeimet és a büszkeségemet. Kocogtam és köpködtem tovább. Kordonok között kellett ismét futni. Belesétáltam megint de meghallom Kecsot. -Gyerünk Geri! -Ismét kocogtam.
Jön két konténer tele vízzel. Beugrom az elsőbe. Majd a másodikba is. Nyakig lemerülök. Jól esik a hideg víz. Jött a szögesdrót. Profi vagyok már benne. Saras füves talaj volt. A pályabíró a tömlővel nagyon koszosnak, büdösnek érezhetett és mint a Ramboban nyomta rám az áldást.
Ez megint csak tetszett a csoffadt szervezetemnek. Kecso fut mellettem és biztat, közben kattintgat ezerrel. Most az official fotósom nem Relé volt hanem Kecso. Örök hála!
Következő akadály két autó volt egymással szembe állítva. Át kellett hatolni az akadályon. Szerencsére tök vizes volt a seggem ezért azt gondoltam, hogy seggen jól átcsúszom mint a filmekben. Íme az eredmény.
Elkapott pillanat
Van a véremben egy kis HUT vér
A pályabíró srác megtapsolt és gratulált.
Odaérek az Iwi kiképzőbázisra ahol leng a spártai zászló is. -Hahh! Spartaaa! Otthon. Bár most a tajgetoszról is kirugdosnának. -Felvetetnek velem valami golyót ami kék (12 kg) színű volt és rohanok tovább. Visszafele kitörésben kellett vinnem a golyót közben katonák üvöltenek én meg -IGen Uram!-ozok.
Kitörés közepén hangos kiáltást hallok. -Gerííí!!! SPÁRTAAA!!! -Kati spártai edző (a Spartan Extreme Weekendet együtt éltük túl) mosolygott aki pályabírókiképzőtábornagy volt akkor. Én rámosolygtamkvicsorogtam és kiabáltam én is. -Katííí!!!SPÁRTAAA!! Miért nem a rózsaszínű golyót (8 kg) adtátok nekem?! -Jót nevettünk majd letettem a kettlebellt. Katinak adtam két puszit és jól megöleltem. Persze tiszta dzsuva voltam és az ölelésből adódóan adtam egy kevés talajmintát Katinak is. Nem annyira örült.
Kocogtam tovább és jobb lett a kedvem. 5 fekvő majd 5 felülés.
Átbénáztam a gumihalmazon majd mentem tovább. Vánszorogtam. Szabit hallottam ismét. -Ez az Geri!
Hálás vagyok, hogy ennyien drukkolnak, szorítanak nekem. Nagyon értékes emberek ők számomra mert tudom, hogy nem vagyok egyedül. Tudom, hogy számíthatok rájuk és remélem ők is számíthatnak rám. Köszönöm nektek! Vánszorogva de ezekkel az érzésekkel értem a célba kissé elérzékenyülve. Megkaptam az érmet de arra nem is emlékszem. Megkaptam a csomagot és egy alkoholmentes sört. Leültem a fűbe és kis kortyokban ittam a sört. Hányingerem volt fájt a fejem és nagyon fájt a tüdőm.
Aki ismeri a testbeszédet ez mindent elmond
Támogatás
Kecso adott valami izotóniás italt. Benyomtam és összeszedem magamat. Megjöttek a többiek és gratuláltak. A szobroknál még hülyéskedtem egyet aztán valamennyire megtisztálkodtam.
Dumáltam egy kicsit az ismerősökkel majd elindultunk egy olyan dologra amit úgy hívnak A pillanat! Kecso megkérte Kata kezét de nem akármilyen módon. Nem részletezem inkább nézzétek meg a videót.
Örülök, hogy részesei lehettünk ennek a leánykérésnek és aznap mosollyal a szánkon feküdtünk le aludni Ildikóval. A szívünk tele lett szeretettel és a mai napig átjár. Hálás vagyok nekik! A boldogságuk boldogságot hozott nekünk is. Köszönöm, hogy vagytok. :)
Ismét egy csodás nap telt el. Bár ilyen lenne az összes nap!
Másnap hurutosan köhögtem és nagyon fájt a tüdőm de azért délután sikerült Ricsi edzésén részt vennem. Hjaa! Elindult a verseny szezon. Muszáj ismét formába lendülnöm. Mikivel mélyült a kapcsolatunk mert egymás szomszédságában végigdumálva ültünk a wc-n. Ne feledd! Akivel együtt vagy a wc-n és még fesztelenül is beszélgettek akkor őt őrizd meg mert igen jó bajtársad! :D A hülye diétát abbahagytam. Pisti kollégám mondta marha jól: -Egyél amit akarsz aztán a tested úgyis tudja mi kell és mi nem! Oké azért valamennyire odafigyelek. Ismét belevetem magam a sportba jobban. Jobban érzem magam napról napra de még nem az igazi. Türelmes vagyok. A spártai edzésen most már néha belekóstolok a 20 kg.-os bellbe persze Judit edzőnéni szigorú ellenőrzése alatt. A Brutálfutás megmutatta milyen egy marha vagyok. Bear Grylls apukája mondta. -Minnél többet esel le a lóról annál jobb lovas leszel!