Sokáig gondolkodtam, hogy a siófoki maratonon mit fussak. Az nem is volt kérdés, hogy megyünk-e mivel Tony (Ildikó kollégája és közös a hobbink) megkeresett, hogy ha szeretnénk akkor nekünk is foglal szállást. Mivel Tony rendszeresen indul ezen a versenyen ezért már tudta, hogy mi merre van. Nézegettem a lehetőségeket. Volt minden. Félmaraton egyben, párban, harmadmaraton, hatodmaraton, háromnegyedhatodmaraton. Aztán megbizonyosodtam, hogy a 7 km már nem pálya. A 14 km az már kihívás. A 21 km az felejtős. Volt még egy lehetőség. Félmaraton két részletben 1 nap alatt. Na ez a tuti! Kétszer 10.5 km sima ügy lesz. Persze nem így lett. Egész héten fájt a térdem az előző hétvégi túrától mivel valószínűleg megerőltettem. A spártára azon a héten nem mentem el. Szerdán Mikivel azért gyúrtunk egyet de semmi lábazás nem volt. Aznap este már elkezdtem aggódni a térdem miatt ezért csütörtök reggel felraktam a térdemre egy flector tapaszt. Így tettem pénteken is és imádkoztam, hogy szombatra helyrejöjjön a lábam.
Szombat reggel 7:30-kor Ildikóval és Gábor kollégámmal téptünk a 0-áson. Ekkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem a kaját ezért megálltunk a egészséges ételek fundamentumánál (gyorskajálda) és kértem valami kaját. A drive-os hölgy a végén a szokásosat kérdezte.
-Kecsöpöt, májonézt esetleg desszertet?
-Dehogyis! Az hízlal!
A hölgy úgy nézett rám mint egy trollra de mi jót röhögtünk a kocsiban.
Szóval leértünk Siófokra és Gábortól értékes információkat tudtam meg a jövőmről. Majd egyszer remélem elmesélhetem :) Jó dolog új embereket megismerni mert így néha találhatok kalandokat.
Bementünk a szállodába és a szömelijé megkérdezte:
-Maguk futók vagy salsások?
Futók voltunk vagy 20-an és ebben a szállodában volt a salsa tábor is.
-Futók. Bár lehet a tánchoz több közöm van. :D Érdekes volt kimondani. Futók vagyunk. Futó vagyok. "Dehogy vagyok!"
Elfoglaltuk a szállást, felvettük a susogósat és gyülekeztünk a rajtnál. Ott volt velünk Kata kolleginám is. 10-kor volt a rajt és addig néztük a tessék lássékot. Ismerős hangot hallottam. Múlt héten is hallgattam a bemondó urat az Intersport TT-n. A biztonság kedvéért megnéztem, hogy tényleg 10.5-kilit kell-e futnom mert a kollegáim is akkor indultak amikor én de ők 14-et futottak. Néztem a kiírást. Persze tökfej voltam és nem tudtam értelmezni az itinert ezért nagyon határozottan (hogy ne nézzenek hülyének) megkérdeztem, hogy a két részletben futók mennyit fognak futni most délelőtt. 14 kilómétert! Bólogattam mint aki ezt a számot akarta hallani aztán hátat fordítottam és csak akkor vágtam nagyon fájdalmas arcot. Persze megkaptam a BSI-től a részletes tájékoztatást és el is olvastam de valamiért azt hittem én csak 10.5-öt fogok futni. No sebaj! Azért vagyok itt, hogy jól érezzem magamat. Vagy inkább azért, hogy először szarul érezzem magamat de a végén nagyon jól. Érdekes ez az endorfin nem?
Beálltunk a rajthoz természetesen jó hátra mivel nekem eléggé tetű a tempóm. Beállítottam a telefonomon a zenét és indítottam volna el a futóappot de a telefonom akkor kezdett fagyogatni. Ehh! Elindul a rajt. Gábor elhúzott, Kata mögöttem én meg még mindig félszemmel a telefonomat néztem. Kb. 1 kilinél még mindig kakukk volt a telóm. Egy srác megkérdezte, hogy mennyit futottunk már mire én azt válaszoltam, hogy nem tudom mert beszart a telefonom de szerintem olyan 13 kilinél járhatunk. Röhögtünk aztán futottam tovább. Végre helyrejött a telefonom és a csaj elkezdte mondani az adatokat. Elraktam a technikát a karpántba és azzal a lendülettel elment a zene. Nem tudok úgy futni, hogy nincs zene! Hajj! Egész végig csak a gyűlöletes nő hangját hallottam akit Gizinek hívok.
Lefordítom mit mondott (persze amerikúl beszélt):
Idő............ harminc.............két.............. perc
Megtett út...............................................három.....pont.........négy........... kilóméter
Átlag....................hat..................perc...............tíz.............másodperc
És ezt pofázta végig az úton. Elfutott mellettem egy bevásárlókocsis csávó kivilágított karácsonyfával. Aztán egy békasapkás furulyázó ember aki néha megállt és elfújt egy nótát. A térdem nem fájt és a tüdőm jól bírta. Kb. 5 kilométerig folyamatosan előzgettem az embereket. Beálltam egy csini anyuka tempójára és egy ideig mögötte futottam de ő jobban tudott manőverezni ezért kb. közös 2 kili után lemaradtam.
Pár milliónak tűnő méter után Szabival és Bogival találkoztam. Szabi ismét a testemet dicsérte. Megjegyzem az övé sem rossz csak nem igazán passzolunk egymáshoz. :D Elérkeztem a 7 kilis ponthoz. Az óra 42 percet mutatott és mosolyogtam. Ez elég jó idő magamhoz képest bár nem nagyon van viszonyítási alapom. A tüdőm bírta de a lábaim immár nehezebben szelték az utat. Nyomtam egy pohár vizet és egy szőlőcukorkát majd indultam is tovább. A zsebembe rejtett energiagélre nem volt szükségem. Még mindig a minimalista felszerelésre gyúrok. Kocogtam szépen ismét az unalmas házsorok között és észrevettem, hogy folyamatosan előzgetnek. Gizi adta a drótot ezért tudtam, hogy kissé lassult a tempóm de nem vészesen. Akkor mi a szar? Ennyire jó erőben vannak a többiek? Annyira nem izgatott ha leelőznek de egy idő után feltűnt, hogy rengetegen állva hagynak. Morálisan a béka segge alá kerültem.
Egy idő után az agyamat megfelelő oxigénellátásra késztettem és rájöttem, hogy ők a váltók. Frissek és üdék mint Völgyzugoly tündéi. Folyamatosan lassult a tempóm mert fáradtak a lábaim de kárpótolt a Balaton partja. A szárnyasbaromfijószágok (hattyúk,kacsák,récék,struccok,sirályok és egyéb dinoszaurusz származékok) ahogy úszkáltak a vízben illetve az időnként elbukkanó bálnák és pajkos delfinek.......kicsit túlzok most asszem. A nagyszerű közönség akik szurkoltak, tapsoltak, kerepeltek mámorító volt. Általában vagy bamba arcot vágok vagy mérgeset de ilyenkor mindig ellágyulnak a vonásaim és bután vigyorgok. Na ez sem áll olyan jól nekem. A parton igyekezve egyenletesen közlekedve megláttam egy bajszot, egy kismokányt és egy csinos ám mérges szemöldököt. Viktor, Lovi és Brigi kollégáim voltak. Viktor még be is ugrott a pályára és ott botsáskázott nekem. Bazz! Egy bajszos botsáska! Hallucinálok a kimerültségtől! :D Jó érzés volt. Ment a pacsi. Az idő kegyes volt velünk. Nem akartam kicsinálni magamat mert délután is futnom kellett ezért okosan visszavettem a tempóból. A tüdőm még mindig tök jól bírta. Szépen egyenletesen vettem a levegőt és meg sem fordult a fejemben, hogy belesétáljak. Életem második 14 km-ét megtettem 1:28 alatt. A cél 1:40 volt és titkon reméltem, hogy nem sétálok bele. Asszem a latyakofutáson 1:40 körülit futottam de nem vagyok biztos benne. Akit érdekel megnézheti a latyakfutás cikkemet.
1. 7km 2. 7km Összidő
00:42:24 |
00:45:36 |
01:28:00 |
Stílusosan beértem a célba és lepacsiztam kedves kollégáimmal és Szabiékkal.
Megtaláltam Gábort és felkerestem a végig értem rettentően izguló feleségemet aki a szálloda halljában chillezett egész végig. Hideg volt na! Beért Kata is. A kollégákkal csináltunk pár közös futósfotót. Megláttam Ács Tomit és Szilvit. Tomi megint hirdetőoszlopnak öltözött. 3 rajtszám volt rajta. :D Kicsit dumáltunk a srácokkal aztán megvártam a rajtot. Brigit láttam előkelő helyen elrohanni majd Tomi is elfutott akivel pacsiztam is. Viktort és Lovit is láttam. Ordítottunk nekik Gáborral de nem hallották. Szerettem volna nekik végig szurkolni. Sokáig agyaltam, hogy egy hattyúval fogom őket ütni gyorsabb tempóra sarkallva de muszáj volt pihennem.Összecuccoltunk és mentünk a szállodába ejtőzni.
Jó kajálás majd pihenés után öltözködtem a következő futamhoz. Ildi elszunnyadt (ha wellness szállodába megyünk a feleségem általában többet alszik mint fent van. Ilyenkor piheni ki magát igazán) én meg elindultam a rajthoz. 16 órakor ismét elindultunk. Megint leghátulról indultam és szépen kapaszkodtam felfelé. Reménykedtem, hogy ezt a 7 km-t annyi idő alatt futom le mint a délelőtti első 7 km-t. 5 km-ig minden rendben volt de utána jött a holtpont amiből ki sem jöttem. Egy kislány ( lehetett vagy 8 éves) úgy otthagyott mint a sicc. Fájt a térdem és a bokám ezért visszavettem. Ez az út jobban tetszett mint a délelőtti mivel már esteledett és a kivilágított éttermek és a szürkületben lévő Balaton csodálatos volt. Egy idősebb úr látta rajtam, hogy nem vagyok 100%-os ezért megkérdezte, hogy lefutottam-e a félmaratont is? Csak délelőtt futottam. Lemondóan rám nézett és elfutott. Beértem a célba kínkeservesen 43:18 alatt. Elégedetlen voltam.
00:43:18 |
02:11:19 |
Ezután elégedetten bandukoltam a szállásunk felé. Este egy jó wellness majd vacsora Tony-val, Attiláékkal és a feleségemmel. A társaság nagyon jó volt, kellemesen elbeszélgettünk, remélem mihamarabb találkozunk velük mert sok a közös pont. Lefotóztam a kajákat mivel követem divatot..
Másnap Tony és Attila még lefutották a félmaratont esőben de mi inkább bugyogtunk a jakuzziban. Imi kollégám is aznap futott egy remek idővel. Attillának nagy respect mert egy kemény betegség és fájó foga hátráltatta de mégis megcsinálta két nap alatt a 42 kilit. Ahogy Tony is. Remek idővel ráadásul. A kollégáim és Szabi is remekül teljesítettek csak ámulok és bámulok! Mindenki erején felül teljesített! Gratulálok mindenkinek! :)
Vicces volt mert töltöttem magamba a mérgeket rendesen a verseny alatt és után. Vasárnap este még benyomtam egy gyorskajás menüt és megittam két liter kólát és egy zacskó mazsolás csokisdrazsét.
Hétfőn mikor ráálltam a mérlegre kevesebbet mutatott mint előző csütörtökön. Még akkor is fogytam amikor ezeket a szarokat ettem. :)
Köszönöm Tony az élményt! :)
A BSI ismét egy remek és minőségi versenyt rendezett.
Most egy ideig semmi verseny nem lesz, pihenhetek egy jót. A következő megmérettetés 2 hét múlva lesz. Jöhet egy kis pihi és bemutatkozom a családomnak........vagy mégsem?! ;)