A hét közepén már ott volt a zizi a seggemben. Hétvégén nem volt semmi olyan programom ami kihívást jelentett volna. Úgy volt, hogy szombaton szabadtéri edzésen veszek részt de sajnos le kellett mondanom. Elvonási tünetem volt. És hideg! Aztán Szabi szombat reggel írt egy üzenetet, hogy mi lenne ha részt vennék vele a Naszály Trail-en holnap. Az meg mi a szösz? Terepfutás 1150 m szint 24.2 km hossz. Ó jajj! Szabinak 1 perccel jobb a km átlaga mint nekem ráadásul nem vagyok hosszútávos. Érted?! Nem azon agyaltam, hogy hogyan intézzem el a versenyen való részvételt alig pár óra alatt hanem már magán a teljesítésen morfondíroztam.
Szabi mondta, hogy olyan embert keres akiről rudja, hogy képes lesz megcsinálni. Megtisztelő! A szintidő 4 és fél óra volt. Tekintve, hogy a 30 kilit múltkor 900 m szintkülönbséggel meggyalogoltamfutottam 5:15 alatt úgy, hogy kb. 20-40 percet vesztettem mert nem az én tempómban mentem ezért úgy gondoltam, hogy simaliba lesz ez. Félve kérdeztem meg a feleségemet, hogy mi lenne ha indulnék. Támogatott de mondta, hogy vasárnap este moziba kell vinnem. Deal! Lemondtam a szüleim látogatását és délután elkezdtem magamat tölteni szénhidráttal. Bevallom nagyon jól esett mivel már két hete komoly diétán vagyok (kivéve amikor sport van mert akkor bűnözhetek). A feleségem egy kicsit mérges volt rám mert azt mondtam neki, hogy délután pihennem kell ezért nem viszem sehová. Ezt mondtam neki délután a Kika kellős közepén és ő morcosan nézte a képeket vagy függönyöket vagy mittudomén mit amikor leesett, hogy most azért mérges rám mert nem viszem el sehová közben meg hol is vagyunk?! Aztán elvittem a Praktikerbe meg az Auchanba meg mittoménhova. Közben hívott Tony, hogy elmegy holnap egy terepfutásra és nincs-e kedvem vele tartani. Kedvem lett volna de már egy másikra voltam hivatalos. :)
"Köszi sors, hogy mindenképpen el akartál rugdosni terepfutni!"
Este pihentem egy nagyot és reggel 5-kor csippant a telefonom. Felkeltem és örömmel fedeztem fel, hogy most már eléggé rutinosan pakoltam össze és csak azokat vittem amiket kellett. Vicces volt mert 5:30-kor a Dragon Ball című filmet néztem a TV-ben miközben kajáltam. Ez úgy látszik az én napom lesz! :) Mivel nagyon hideg volt erre is volt szerkóm. 6:30-kor a CBA előtt találkoztam Szabival és mentünk is Vác felé. Szépen felöltöttük a búvárcuccot és elindult a rajt Katainpusztáról. Az elején sokan voltunk és tartottuk fel egymást de egy idő után szétszóródtunk. Remek idő volt és remek környezet. Mindenhol lehullott sárga falevelek voltak és mivel erdőben volt a verseny ezért sok volt a fa is. Az már csak hab volt a tortán, hogy Szabi társaságát élvezhettem. A tüdőmet ismét erősnek éreztem és a lábaim is bírták. Futás közben még cseverészni is tudtunk Szabival. Vicces volt a gerincen végigmenni. Szabi sima futócipőben indult ezért én is. Bár van terepfutó cipőm de az hosszabb távra nekem kicsi a lábamra. Szabi dobott egy seggest és én is közel voltam hozzá de nem történt semmi komoly sérülés. Szabi DK-s társainak köszöntünk és emeltem a kalapomat mert szépen elhúztak. A DK igen komoly erőt képvisel! Ember legyen a talpán aki tudja tartani a tempójukat! Büszke lehet az aki képes velük lépést tartani.
Aztán az első pontot jól megdugtuk azután futottunk lefelé. Vicces ez a dugás mert nekem az E.T. féle interakció jutott eszembe.
Valószínűleg így szexelt a világító kukijával csak kamuzott, hogy gyógyít meg ilyenek. A terep meredek volt és a lehullott levelek elrejtették az alantas köveket és gödröket. Meg is lett az eredménye. Kifordult a jobb bokám. Bassza meg! 2 hete is ez történt de akkor a bal ment ki és az is lefele futáskor de pár perc múlva nagyjából helyrejött. Sajnos a szalagjaim eléggé tropák ezért könnyen kimegy a bokám. Ha van tippetek akkor szívesen fogadom, hogy mit tudnék ez ellen tenni.
Kértem egy kis időt és tompult a fájdalom. Bicegtem tovább és egyre jobb lett a jobb bokám bár a fájdalom mélyről jött. Ez nem jelentett jót. Sajnos már csípőből vágom a bokám jeleit. Kérdezgettem Szabit, hogy hogy állunk idővel. A 8-9 min/km átcsapott 11:30 km/minre. Botrányos! Egy idő után megint tudtam kocogni bár jóval kisebb tempóban. Tudtam, hogy Szabi tudna nagyobb tempóval is menni ezért szóltam neki, hogy menjen nyugodtan. -Együtt kezdtük együtt csináljuk végig. -mondta -Hát jó!
Második pontnál becsavartunk néhány cukros édes cuccot és nyomultunk is tovább. Megint találkoztam a hölggyel akivel az Intersport túrán együtt kocogtunk be. Még mindig szar volt az átlagunk. A sík terepet bírta a bokám de a felfelét és a lefelét már nem annyira. Felmentünk a Látó hegyre ami brutálisan meredek volt. Itt már teljesen gajj volt a lábam. Ezután felmentünk a Naszály csúcsra és onnantól csak lefelé volt. Ez sem esett jól. Csetlek botlok. Szabi jóval előttem. Kiabál, hogy a következő ponton megvár. Tipegtem lefelé de futni már nem tudtam. Tetűlassan leértem az utolsó pontra. Szabinak integetek, hogy menjen mert nekem ez a hajó már elment. Még pacsiztunk egyet és Szabi elfutott.
Tudtam, hogy csak futva értem volna be szintidőre de a legfontosabb az egészség. Nem akartam még jobban szétcseszni a bokámat. Nem voltam elkeseredve. Tulajdonképpen igen jól éreztem magamat mert rendkívüli tájon jártam. Imádom egyedül a járni a természetet! Kérdezték a frissítőponton a csinos hölgyek, hogy mit tölthetnek.
-Sört!
Sikerült bemutatkoznom. Vették is a lapot a hölgyek és elkezdtek oltani. De olyan szinten, hogy a fülemet farkamat behúztam. No most engem zavarba hozni nem nagyon lehet de ezt a pontot, egy félénken vigyorgó 4 éves kisfiúként hagytam el. Köszönöm lányok! Feldobtátok a napomat! :)
Megnéztem az órámat és még láttam reményt a szintidőre. Belefutottam de pár méter múlva már sétáltam. Nem fog menni. Azért tempósan próbáltam sietni. Röhögtem magamban mert az utolsó frissítőponttól a 8 km szinte csak sík terepen ment. Tökéletes terepfutást hajthattam volna végre! :( Szabi végre is hajtotta. Sőt erőn felül teljesített. Volt amikor 5:20, 5:10 km átlagot futott. Botorkáltam tovább és jött egy nagy pocsolya. Sehol nem láttam kiutat úgy, hogy ne legyek vizes ezért gyorsan beletoccsantam a vízbe bokáig majd kiugrottam. Mikor leérkeztem a földre mindkét vádlim begörcsölt és sikítva ordítottam de hálát adtam a sorsnak, hogy senki nem látott....csak az a 3 ember aki akkor ért utol. Benyomtam két CaMg-ot és a függőhíd után már nem volt sok hátra. Gyerekenek kiabáltam ,hogy ne szakítsák le a jelölőket. Szépen ráérősen elvettem tőlük és visszakötöttem. Remek volt a jelölés egyszer nem tévedtem el. Ezután az utolsók is utolértek aztán beértem a célba.
Persze Szabi még mindig el van ájulva a testemtől és hangoztatta is. Kb. 500 méteren belül mindenki halhatta. Lényegében minden pontot megdugtam de kb. 4 óra 50 alatt értem be. Meg sem néztem az eredményemet.
Hazafelé morfondíroztunk, hogy mit mondjak majd Ildikónak a balesettel kapcsolatban. A következőt találtam ki.
Futottunk az erdőben és egy kiskutya lerúgott egy csecsemőt a fáról mire én elvetődtem és elkaptam a kisdedet. No igen ám de a kiskutya is leesett a fáról és ráesett pont a bokámra.
Persze nem hitte el pedig szerintem hihető voltam . Sehol egy logikai buktató nem volt és mégis! Nagyon okos a feleségem és nagyon nehéz átverni. Legközelebb fifikásabb és ravaszabb leszek.
Otthon kaptam Jutkától mankót és készen álltam, hogy elvigyem az asszonyt moziba. Persze be lett paráztatva és el kellett mennünk a balesetibe. Naja! Halálos bokaficam! A Merényi volt a legközelebb. Velem 30 perc alatt végeztek. Se szakadás se komolyabb baj nem volt csak rándulás. 1 hónap pihentetés és kezelés. Minden tiszteletem az elhivatott Merényi Korház orvosainak és ápolóinak mert elszomorító körülmények között dolgoznak mégis a lelküket kiteszik.
Ezután még elmentünk moziba, bár Ildikó nem örült neki de én ragaszkodtam hozzá. A FÉRFI minden körülmények között tartja a szagát! Vicces volt mankóval közlekedni. Az még viccesebb volt amikor elmentem pisilni. Na kb. ilyennek képzelem az expert jógát. Aztán mikor hazaértem és 1 órát pihentettem a lábamat aznap már nem tudtam járni. Másnap sem.
Szépen egy lábbal szökdécseltem. Persze egyszer jól teliberúgram így a szegélyt. Ezaz Ács! Van egy olyan érzésem, hogy valami idióta módon fogok megmurdelni és persze mindenki röhögni fog a temetésemen.
Nem bántam meg a Naszály Trailt. Nem csalódtam benne. Nem csalódtam magamban sem. Bár nem sikerült a szintidő de tudom, hogy sérülés nélkül "lazán" sikerült volna. Már régóta szemezgetek a trailel de nem volt merszem elindulni rajta mert féltem, hogy lebőgök. Most is lebőgtem de olyan dolog miatt amiről nem tehettem. Ez a verseny elindított egy régóta áhított úton. Köszönöm Szabi, hogy belevittél. :)
Eljött a kényszerpihenő ideje amit bevallom annyira nem is bánok. Elővettem ismét a playstationt.
Megtudom nézni a kedvenc sorozataimat.
Kimosódott az évek óta retkes táskám amiben szerintem egy új fajt fedeztek fel. Vért adtam. Pihenek. Lassan vége az évnek és újat kell nyitni. Tökéletes most az idő a gondolkodásra, hogy mihez kezdjek jövőre.