2 éve Spártában

Túlélni < Csinálni < Legyőzni

Az első 1 évben rengeteget fejlődtem. De ez is olyan, mint a technikai sport. Az autóversenyben 1 másodpercet javulni egy borzalmasan lassú autóval nem lehetetlen. De ha már valamennyire jó a kocsi akkor ott már tizedeket még inkább ezredeket lehet már csak fejlődni. Néha még ennyit, sem sőt vissza fele is elsülhet a dolog.

Az elmúlt 1 évben nem éreztem azt a látványos javulást, ami előtte volt. A testi erőm hullámzik. Néha rossz, de inkább meglepően jó. Az étkezés, főleg edzés előtt és a vitaminok stb.már mind mind beálltak nálam. Most már nagyon vánszorgok fejlődés szintjén. De csak testileg. Lelkileg viszont erősödöm. Amit megtanultam az az, hogy csinálnom kell 100%-on az edzéseket. Valamikor nem megy. Valamikor csak 80 néha 60% sem megy. De akkor az adott pillanatban a 100%-ra törekszem. Mindent beleadok, amit csak tudok. Általában mindig sikerül teljesítenem. Igaz, ha rossz passzban vagyok, akkor kisebb az intenzitás vagy kevesebb az ismétlésszám. De akkor abban a pillanatban az a 100%. A hányás kerülget. Szédülök! De valahogy mindig összekapom magamat olyankor. Minden másodperc drága egy edzésen! Ki kell használni! Azt az időt, amit pihenéssel töltök el két gyakorlat között az nagyon haszontalan számomra. Tudom, a testnek vissza kell nagyjából térnie a normális tartományba. De én azért vagyok ezen az edzésen, hogy végig fájjon. A hányás kerülgessen. Hogy elmenjen a maradék erőm is. És amikor levánszorgok fájdalmas pofával és remegő végtagokkal a lépcsőn a néha iszonyúan nehéz 16-os bellemmel akkor elégedett vagyok. Még! Még! Még! Többet! És már akkor azon gondolkodom, hogy mivel lehetnék még jobb. Késő este még mindig fent vagyok. Dolgozik az endorfin és pörgök. Nem tudok aludni.

Régi én.jpg

2012

Nem a testem irányít már hanem a lelkem. Én mondom meg, hogy mit bír a testem s nem fordítva. Már elhiszem, hogy meg tudok csinálni olyan dolgokat, amit eddig szinte lehetetlennek tartottam. "The pain is temporary". De minden átmeneti. Az edzésben is csak azt a kis időt kell kibírni. Azt a nagyon értékes időt. 10 másodperc vagy 3 perc folyamatos munkát. Mindegy, hogy mennyit mond az edző! Mert simán kibírom! Nehéz elérni egy szintet és nehéz megtartani.

Spártán nem vigyorgok senkire. Nem dumálok senkivel. Nincsenek már ott barátok. Nem azért megyek oda. Nem érdekel senki és semmi! Csak a feladat! És ha készen vagyok akkor gyorsan iszom néhány kis kortyot. Letörlöm az izzadságomat és készen is állok. Behunyom a szememet vagy összpontosítva nézek magam elé. A légzésemet rendezem. Magam vagyok. Magányos vagyok. Mert csak egyedül tudom legyőzni az egyetlen akadályt ami meggátol, hogy megcsináljam a gyakorlatot. Önmagam. Nincs már segítség, de már nem is kell. Egy hangra figyelek. Judit hangjára.

Most már kicsiket lépek. De csak előre. Nincs hátra! Nincs visszaút! Köszönöm Gellért Judit, hogy kibillentesz a komfortzónámból!

2014

Legtöbbször magányra vágyom. Kimegyek a térre és egyedül nyomom. Napsütés vagy szakadó hó. Nem számít. Jól érzem magam. Ugyanúgy kipurcanok mint egy csoportos edzésen. Sokat tanultam Spártán és ezt kamatoztatom is. Könyveket és cikkeket olvasok, videókat nézek. De még sok a tanulnivaló. Sok a fejlődni való. Remélem sosem ér véget!

Néhányan mondják irigykedve, hogy milyen jó nekem, hogy ennyi időm van magamra. Mindenkinek annyi ideje van, magára amennyi időt enged magának! Valakinek az a hobbija, hogy zsírt zabál valakinek meg a sport. Igen. Zsírt zabálni (egyébként én is szeretek) nem olyan időigényes és áldozatos mint sportolni. Mindenki maga választja meg, hogy mire használja az amúgy is kevés és értékes idejét. Sokan előhúzzák, a gyerek kártyát és azt sugározzák mintha az én "hibám" lenne. Pfff!

Maximalista lehetek de tökéletes sohasem. A tökéletességet másik létformának hívjuk. De nem is baj ha nem leszek tökéletes. Mert akkor véget érne a tanulni és fejlődni valóság. Pedig ez a szép benne. Végre találtam egy olyan dolgot, ami érdekel. Végre találtam egy olyan dolgot ami felspannol, amiben jó lehetek. A spártai edzés a mindennapjaim részévé vált. Nem érzek késztetést, hogy megosszam másokkal a Spártás élményeimet. Már nem is szeretek beszélni róla. Voltam, lenyomtam, jó volt. Az én dolgom! Aki kíváncsi próbálja ki. Ha megkérdezik, milyen a spártai edzés nem nagyon tudok már mit mondani. Ott vannak a sablonos dolgok, hogy milyen gyakorlatok vannak, milyen intenzitás, stb.

Hogy hogyan tovább? Nem tudom pontosan de lépni kell. Most pihenek pár hetet. Aztán ki tudja mi lesz.

2015

Nagyon sokáig a spártai edzést igyekeztem túlélni. Minden edzés előtt feszült voltam és nagyon izgultam. Sikerül-e megcsinálnom vagy elbukom? Állandóan bizonyítanom kellett. Nincs kifogás nincs csalás és csak önmagamra számíthatok. Ha egyedül vagy és nem számíthatsz senkire az kétségbeejtő. Nem bízol önmagadban, hazudsz önmagadnak, nincs meg az erőd, nincs kifejlesztve a képességed. Ezek az általános hibák amik miatt nem lesz sikeres az ember. Legtöbben azért nem tudnak továbblépni mert nincsen meg a külső segítség. Mert mi van "ha" ez van, meg mi van "ha" az van. A titok az, hogy le kell szarni a "ha" dolgokat. Csinálni kell aztán lesz valami. Nos, ezt a második évben megvalósítottam, de ennél is tovább lehet lépni szerintem.

A harmadik év nem az edzés megcsinálása lesz a cél hanem a legyőzése.