Nincs minden rendben velem. Mikor megláttam, hogy ismét lesz Spartan Race vegyes érzéseim lettek. Már megint egy verseny! Kezd elegem lenni. De ahhoz, hogy elégedetten zárjam le az évet részt kellett vennem ezen az eseményen. Plusz még az is motivált, hogy legyen egy szép Spartan Race-es érmem.

 Tavaly az esküvőmön Tibor gyerekkori barátom lepett meg az egyik legnagyobb ajándékkal amit valaha is kaptam. Sokat tanultam akkor tőle. Nászajándékba nekem adta a díszegyenruhájához tartozó sapkát (másodkapitány egy folyami hajón). Rendkívül meghatott és megtisztelt. Egy ilyet csak úgy nem kap az ember. Ezen okulva Lindának és Marcinak én is egy olyan dolgot akartam adni nászajándékba ami számomra nagyon fontos és nehezen megszerezhető dolog volt. Valójában csak egy tárgy de ami mögötte van az nagyon sokat mond. Tavaly nekem álmom volt, hogy teljesítsem a spartan racet. Ezért küzdöttem egész végig és meghozta gyümölcsét mert megszereztem az érmet. Ezt az érmet adtam oda a barátaimnak mondván, hogy a minden olyan út ami nehéz és verejtékkel van kikövezve a végén leírhatatlan ajándékot ad. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom. Így tudtam legjobban kifejezni nekik, hogy valójában mit is érzek és mit jelentenek nekem.

Csapat tagok:

Szóval az lett a cél, hogy szerezzem meg az érmet oszt jóvan. De sajnos semmi kedvem nem volt ezért megdolgozni. A könyökeim még mindig gyógyultak. Szerencsére odafigyelek erre és egyre jobb állapotban vannak. Nem éreztem magamban az akaratot és az erőt, hogy végigcsináljam ezt a versenyt. Hisztiztem és flegmáztam. Előző héten egy nagy lakodalomban voltam. Orsika és Krisz házasodtak Kiskunmajsán. Az egyik legjobb esküvő volt amin részt vettem. Rekordot döntöttem pálinka ivásból. Nagyon beteg voltam másnap de ismét kivételes embereket ismerhettem meg. Sajnos történt tragédia a családban amin sokat gondolkodom. De próbálom elterelni a figyelmemet. Egyszerre sok dolgot csinálok és ez nagy energiákat igényel. De szerencsére a csapattársaim és a barátaim lelkesítettek.

 Tomi az elpuszítatlan harcos nem volt kérdés, hogy indul. Bár tiszta takony volt azon a héten. Valószínűleg a Spar maratonon tette gajra az immunrendszerét. Felkészülés nélkül nekivágott a teljes maratoni távnak. 31 kilinél bedobta a kulcsot de megsüvegelendő mert aznap elég nagy hőség volt. Az emberek úgy dőltek el mint a dominó. Le a kalappal. Tomi nemrég elkezdett járni spártára. Oda ahová én is. Igyekszik és nagyon szépen fejlődik a csávó.

 

Andi edzőtársam megkeresett minket, hogy indulunk-e a versenyen mert szeretne a csapatunkba indulni. Megtisztelő volt. Andi azon ritka emberek egyike aki a kezdetektől fogva ott volt minden egyes spártai órán. Mindig örülünk ha egy hölgy indul velünk, főleg ha Andi az mivel rendkívül pozitív a személyisége és humora is ott van a szeren. Valahogy mindig feldobódunk ettől. Talán azért is mert így jelentősen megugrik a csapatunk szépség skillje ami valljuk be lány(ok) nélkül eléggé alacsony. :D

Lovit már régen belerángattuk ebbe az akadályfutásos buliba. Illetve nem is kellett rángatni. Kapott egy kis kóstolót és azóta minden ilyen versenyen részt vesz teszem hozzá nem is rosszul. Nem volt kérdés, hogy indul-e. Hihetetlen, hogy a zömök termetével milyen mozgékony. Nemcsak erős de futni is igen jól fut.

Viktor a hosszú lábú szittya bajszú a magyar Magnum nem is! Ő a magyar Petőfi Sándor (loptam Zsoltitól a szöveget) csapattársunk nemrég kezdett el futkorászni és igen gyorsan a jó futók közé emelte magát. Talán ő a leglelkesebb mind közülünk Ati mellett és jó energiái vannak. Örülök, hogy részt vesz velünk ebben a buliban.

Atit Tomi által ismertük meg. Egy előző versenyen együtt indultunk és bebizonyította, hogy rendkívüli csapatjátékos. Ja egyébként TRX edző. :) Hihetetlen lelkierő lakozik benne. Igazi harcos. És hasonló célja van mint nekünk. Mindegy hogy hogyan de EGYÜTT csináljuk végig. Hálás vagyok az ilyen embereknek.

Így indult a kis csapatunk ami "Szittyák" néven futott bár így jobban belegondolva a "Munkások" név jobban hangzott volna. Íme a csapat vezetéknevei: Ács, Ács, Gulyás, Gulyás, Kovács, Lovas.

 

Döme Pistivel

Temészetesen Hugi és Árpi jöttek szurkolni. A parkolóban találkoztunk Molnár Tomiékkal és egy kicsit dumáltunk. Készülődtünk a rajthoz. A bemelegítést Fábián Miki vezette és mondhatom, hogy ez volt a legjobb bemelegítés eddig ami verseny előtt volt. Voltak páros bemelegítő gyakorlatok és Ati volt a párom. Jókat marhultunk. Felkészültünk a rajtra és volt mellettünk két "öreglánynak" öltözött szerintem angol pali. Otthonka, tollseprű, banyatank, stb. Elmebetegek!

Nekikészülődtünk a rajthoz. Szokásos AROOO kiáltásokkal felszívtuk magunkat. Elkezdtük kocogni viszonylag hosszú időn át a füstben ami eléggé kellemetlen volt de gondoltam nemcsak nekem szar ez. A gyomrom érdekes módon nem protestált. Most találtam el legjobban a kaját. Reggel 5 tojásból rántotta szigorúan kenyér nélkül aztán 10 órakor egy müzliszelet és ennyi. Bár nem voltam olyan erős de gyors voltam. Szalmabálákon bénázunk át.

Majd futunk tovább.

Mellettünk az öreglányok. Szakadtunk a röhögéstől. Lovi és Viktor jóval előttünk. A Gulyások és Ácsok együtt rótták az aszfaltot. Egy nagyobb etapot futottunk. Érdekes mód én húztam fel a bandát. Nahát! Mentem előre és nagyon élveztem a futást. Főleg amikor az erdőbe értünk. Felszaladtam az emelkedőn is ahol sokan sétáltak. Mi az isten van velem? Fent megvártam a többieket és mentünk tovább.

Megérkeztünk a következő akadályhoz. Homokzsák cipelés. Először jó darabon lefele majd felfele. Bedugultunk mert pont egy csapat ereszkedett le. Nagyon sokat kellett várnunk ami dühített. Előrefurakszik a két banya de ők is megálltak a meredek lejtőnél mert csak egy ember fért el ott. Megdicsérték a tangát a fejemen és szívecskés süteménnyel kínáltak. Elfogadtam és megköszöntem. Teával kínálnak de visszautasítom. Porcelán teáskannát hoztak magukkal és tényleg tea volt benne! Bazz! Piszmogtunk és unatkoztam. Aztán azt mondtam az egyik banyának (angolul kommunikáltunk), hogy nagyon csinoska és, hogy szívesen szexelnék vele. Nagyot legyintett az anyuska és azt mondta, hogy ha 20 évvel ezelőtt mondtam volna akkor nagyon szívesen. De már csak bingozni tud. Aztán hosszasan ecsetelte a bingozás rejtelmeit. Vicces volt ahogy visongva, fejhangon közöltek mindent. Hosszas várakozás után végre mi kerültünk sorra. Szépen lemegyek a zsákkal és gyorsan tovább. A többiek követtek. Buli volt a kidőlt fatörzsek között bujkálni meg nagyokat lépni a zsákkal. Ezt bármikor szívesen csinálnám. Kissé párás volt a levegő, amolyan dzsungel feelingem volt. Jó meredeken felmászunk. Itt is lehettünk volna gyorsabbak de ment sajnos a szarakodás előttünk. Végre felértünk és futottunk tovább. Az előttünk lévők kikerülték  a süppedős iszapot de én hátra sem nézve belegázoltam. A többiek csak követnek!? Úgy volt. Leelőztünk néhány embert így.

Jött a monkey akadály. Az akadályoknak általában gondolkodás nélkül szoktam nekimenni de itt egy pár másodpercet elidőztem. Elég közel voltak egymáshoz a rudak. Nem éreztem erőt a karjaimban úgy mint szoktam de megvontam a vállamat és nekiindultam. A közeli rudak miatt simán átmentem. Leugrottam és biztattam a többieket. Simán átjött Andi, Ati és Tomi is aki Eplényben ezt az akadályt elbukta. Pacsiztunk aztán rohantunk tovább. Megérkeztünk a palánkhoz. Tominak bakot tartunk. Tartanék Atinak bakot de azt mondta megpróbálja egyedül. Nekifutott és szépen felhúzta magát. Én következtem. Nekifutok de rosszul ugrottam. Majdnem nyújtott karból kellett felhúznom magamat. Gyenge voltam mint a lisztharmat. Sajnos a húzódzkodást és a tolódzkodást már jó ideje hanyagolom a könyökeim miatt. Meg is lett az eredménye. Próbáltam felhúzni magamat és üvöltöttem. Fent Ati biztatott. És a körülöttünk lévők is elkezdenek kiabálni és biztatni. Ez erőt adott, tele lettem dühvel. Nagyon nehezen de sikerült átmennem a palánkon. Megköszöntem mindenkinek aztán az Ács lovagok mentek Andinak segíteni de nem nagyon kellett, megoldotta ő magától.

Egy crossroados rámpán kellett felszaladnunk. Messziről nem tűnt gáznak de amikor futottam fel elfogott a félelem. Jó magas! Elég ha egy kicsit félrelépek és leesem. Átmentünk aztán belegázoltunk egy fasza kis vízzel teli medencébe. Néhányan nagyon szenvedős fejet vágtak de én vigyorogtam és nevettem. Mellettem Ati és Andi is vigyorgott. Felfrissültem.

Felfutottunk valami nagyon meredek dombon. Lefele seggel csúsztam és rutinosan felhúztam a lábaimat. Ágyúgolyóként álltam meg. Tomiék is csúsztak. Ati a betonon csúszott le. Kiabálok, hogy ne a betonon csússzon hanem a sárban. Fogom a fejemet. Ennek a srácnak se bőr se szőr nem maradt a seggén!- Röhögtem. Nem lett semmi baja de vicces volt. Futottunk tovább. Tocsogtunk a sárban. A homok akadályokon mentem fel a nehezebb részeken amik nem voltak annyira kitaposva mivel előttünk megint piszmogtak. Megint előztem de meg kellett várnom a többieket. A ferde rámpa akadály következett. Beleugrok a vízbe. Basszus olyan vagyok mint a Hancock landoláskor vagy mint egy korcsolyázó vadsertés. Nem tudok normálisan, kecsesen és finoman megérkezni. Lefröcsköltem valami csajt aki szívélyesen megköszönte. Szerintem anyukám abban a pillanatban nagyot csuklott! Bocs Édesanya! Szépen felmegyek a rámpán aztán próbáltam elérni a szegélyt. Persze ezt is finoman és kimérve csináltam. Abban a pillanatban a rámpakészítők de szerintem nagyjából mindenki anyukája egyszerre csuklottak föl köszönhetően nekem. A pályabírók megjegyezték, hogy milyen ereje van a káromkodásnak. Büdös bogárként ordítozva sikerült átszenvednem magamat a rámpán. Ezt Eplényben egy balett táncos ügyességével sikerült megcsinálnom.

Szépen átjöttek a többiek is és megpillantottuk a távolban a köteleket. Kocogás közben mondtam a többieknek, hogy készen állok a börpire. Elterveztem, hogy úgy fogom ezt megoldani, hogy nekifutásból ugrok és elkapom a kötelet mert tudtam, hogy a vízből kihúzni magamat illetve kiugrani nagyon nehéz. Jó lecke volt Eplény. Talán emiatt is nem sikerült megmásznom akkor a kötelet mert nagyon kivett a vízből kitápászkodás. Bólintok egyet aztán inamba szállt a bátorságom. A karjaim nagyon gyengék. Nem fog menni. Kihúzom magam a vízből. Aztán mint egy betépett lajhár csüngtem a kötelen. De nem felfelé néztem hanem lefelé. Ingatom a fejemet és a pályabíró srác mondta, hogy ez nem fog menni. Kimásztam az árokból és néztem a többieket. Ati és Tomi is elbuktak. Andi kapaszkodik föl de ő is megáll a felénél. Biztatjuk és nagyon szorítunk érte de neki sem sikerült most sajnos. Jókedvűen burpiezünk. Eplényben nagy érvágás volt a kötélmászás nekem de itt nem nagyon érdekelt mert tudom a megoldást. Valamin változtatnom kell de nagyon gyorsan!

Szögesdróton átmentünk. Ez volt a legnehezebb szögesdrótakadály amin voltam. Mivel nagyon hosszú volt ezért elgondolkodtam, hogy ha ennél az akadály felénél valaki feladja akkor mi van? Nagyon szabályosan szinte végig leeresztett seggel csináltam meg. Ki is fáradtam rendesen. Néha láttam amikor valaki polója beakadt a drótba. NYEH!

Futunk tovább és elérkezett az egyensúlyos akadály. Valamivel könnyebb volt mint az eplényi egyensúlyos akadály. A többiek megfontolva haladtak az akadályon de nekem volt egy titkos fegyverem. Döme Pisti előttünk csinálta meg ezt a versenyt és leszedtem tőle az infót. Pisti szinte átrohant ezen az akadályon. Én is így tettem. 3 lécen kellett átegyensúlyozni. Az első simán ment a második is. Átugrottam a harmadikra de letaknyoltam. Megint! -Francba!- Elkezdtem a burpieket addig a többiek gond nélkül átmentek ezen az akadályon. Dühös voltam és szarul éreztem magamat amiért várattam a többieket. 22-nél a pályabírók tovább engedtek. Még egy tőr a szívembe! Legalább becsületesen csináltam volna végig. A többiek előrefutnak de belőlem sokat kivett a szögesdrót meg a burpie. Szúrt az oldalam ezért belesétáltam. Pár méter múlva ismét kocogtam tovább a többiek után.

Lovit és Viktort pillantottam meg. Ők már beértek.

 

Pacsiztunk aztán mentem a következő akadályhoz. Valami nehéz zsákot kellett felhúzni jó magasra. A saját súlyomat használtam. Jó beleguggoltam és simán ment.

Eresztettem le a zsákot amikor látom, hogy Pistiék bőszen fotóztak engemet.

 Kb. a leengedés felénél egy kézzel megtartottam a zsákot és úgy pózoltam.

 Jókat derültünk. Átkúsztunk a híd alatt aztán jött a falon mászás.

Szerencsére ezt is kitapasztaltam már. Kivételesen most okosan és óvatosan haladtam előre.

 

Az utolsó kockánál megcsúsztam de valahogy csodával határos módon fent maradtam és megkongattam a harangot.

Jöttek szépen a többiek is. Tomi az utolsó kockánál megcsúszott és sajnos leesett. Andi is és sajnos Ati is lepottyantak.

Elég sokan csinálták itt a büntetést. Odamentem Pistiékhez és dumáltunk meg baromkodtunk. Vártam a többieket. Két akadály volt még ezért már elég nehezen mentek már a négyüteműk. Főleg úgy, hogy minden elbukott akadálynál 30-at kellett megcsinálni.

 

 

Mentünk a következő akadályhoz és határozottan odamentem a lándzsához. A cél nevetségesen közel volt. Rutin feladat lesz! Lazán nekifutottam és eldobtam a lándzsát. Nos a helyszín ahonnan dobtam az Mogyoród volt. Ahová dobtam az szerintem a Gödöllő volt.

Naivan azért megkérdeztem a bírót, hogy betaláltam-e de csak széles vigyor volt a válasz. Széles vigyort átvéve csináltam meg a büntető burpieket. De szerencsére Andi, Tomi és Ati társaságában. No meg Pistiék, Hugi, Árpi, Lovi és Viktor a pályán kívül szurkoltak (röhögtek rajtunk).

 

Andival kicsit előbb végeztünk és vártuk a többieket. Az utolsó akadály a tűzön átugrás volt. Eplényi emlékeimben ezt az akadályt úgy küzdöttem le mint egy 3.5 éves balerina kislány. Olyan langyospitén ugrottam át ezt az akadályt, hogy szerintem a tűz amint át ugrottam hidegebb volt mint én.  REVAAANS! Nem is mondok semmit igazoljon a kép.

Talán annyit tennék hozzá, hogy nem tudom, hogy melyik a jobb. Ez vagy az eplényi.

Andival nevetve futottunk be a célba és rögtön megkaptuk az érmet.

 Felvettük a banántot a sert és a pólót aztán hujjogtunk egy keveset. Kaptuk a gratulációkat és a szokásos pozőrködéseken túlestünk.

 

 

Kis idő múlva megláttuk Szabit és igazoltam neki, hogy tartottam a szavamat. A verseny alatt végig a fejemen volt egy tanga. Anno. Hja! Talán tavaly? Egyszer kijelentettem ország világ előtt ha Szabi lemegy 100kg alá a versenyig akkor én tangával a fejemen csinálom végig a versenyt. Nemrég félve kérdeztem rá, hogy mennyi az annyi. 98.5 kg. Beszoptam! Ildikó egy igen ízléses fekete csipkés tangát választott két rózsaszínű levéllel díszítve.

Lepacsiztunk aztán mentünk a "fürdőbe". Ismét spártaiak voltak a körülmények. Szerencsére a slagból amiből locsoltam magamat meleg víz jött. :D  Néhány részem nagyobb lett néhány részem összement. :D Nagyban öltözünk át a "fürdő" mellett mire megláttam Kempelen Zitát és gratuláltam neki a Spartan VB-hez.

Mivel én előrelátóan és okosan a kocsiban hagytam az összes cuccomat ezért összecsöveztem egy papucsot és komfortosan mintha majdnem otthon lennék sétálgattam a többiekkel.

Atival megnéztük a spartan race-es ruhákat. Megkérdeztük, hogy a kapucnis pulcsi mennyibe kerül. A 18 ezer forintos ár hallatán Atival elmenekültünk és jókedvűen mentünk haza. Még egy közös kajálás belefért majd elbúcsúztunk egymástól.

A Spartan Race ismét nagyon igényesre sikerült és örömmel mentem végig bár beárnyékolja az a tény, hogy a nevezéskor igényeltem ÁFÁ-s számlát. A magyarok átirányítottak a szlovákokhoz, hogy nekik írjak. Írtam is de nem kaptam semmi reakciót a mai napig. Valahogyan ismét azt érzem, hogy ez a verseny nem miattunk van hanem inkább az élsportolók miatt van. A verseny tökéletes volt. A körítés nem annyira.

 Köszönöm a képeket Vikinek, Pistinek, Árpinak és köszönök mindent Hugi!

 

Kis promó: Nemsokára Warrior Weekend lesz amin én sajnos nem tudok részt venni de ajánlom mindenkinek. :)

A Warrior Weekend egy olyan edzőtábor, ahol megtapasztalod, milyen kilépni a teremből és a szabadban edzeni, megismerheted a saját állóképességed határait különböző kihívások által és rengeteg új tudásanyaggal gazdagodhatsz pár nap alatt a saját súlyos, kettlebell- és TRX-gyakorlatokkal kapcsolatban, legyél akár KEZDŐ, akár HALADÓ SPORTOLÓ.