Hadd mutassam be jóbarátomat akit nevezzünk Bátornak. Bátorral egy suliba jártam és a barátaimon keresztül lett részese életemnek. Szinte minden másnap együtt lógtunk jó hosszú ideig. Ildikó is nagyon megszerette. Bátor higgadt kimért és nyugodt személyiségével mindig is az ellentétem volt mégis lelki társként gondolok rá. Több éve hogy kiutazott végleg amerikába és még mindig barátként tekintünk egymásra. Sőt olyannyira, hogy az esküvőjén tanuként gondolt rám. És az én esküvőmön is ott volt elég jelentősen bár nem hús vér valójában. Nagy tisztelettel tekintek rá mivel megmerte lépni azt amit nagyon kevesen mernének. Bátor az élvezetek mestere. Pókerclubba járt ahol nehézfiúkkal kártyázott, VIP helyen pezsgőt szürcsölve nézte és hallgatta Snoop Dog-ot, fasza autó, fasza állás, jó csajok voltak mégis valami hiányzott az életéből. Hogy hogyan jött rá, hogy mi hiányzik és hogyan valósította meg arra jön most a válasz. Olvassátok történetét. :)
Go with Your Gut
Először is szeretném megköszönni Gerinek a felkérést. Igazán megtisztelő, hogy részese lehetek a blogodnak.
Go with your gut. Lehet többen összeráncoljátok a homlokotok (Geri például:)), amiért angolul irtam a cimet. Ennek az az egyszerű oka, hogy akárhogy is próbáltam, magyarul nem tudtam pár szóban megfogalmazni. Ez a megfoghatatlan zsigerből/gyomorból jövő érzés. Érdekes dolog ez a “gut feeling”. Olyan ez, mintha lenne egy kicsi Matula bácsi, aki segít utamon :). Én mindig ezt követem. Legyen szó akár külföldi munkavállalásról, problémás párkapcsolatokról, vagy akár drogos barátokról. Ott legbelül nincsenek hazugságok, nincsen önámítás. Nincsen szürke, csak fekete és fehér van.
Engem még sosem hagyott cserben, és szerintem Téged sem fog, ha úgy igazán tiszta szívvel hallgatod.
A legtöbben nem ismertek, ezért a történetem a legelején kezdeném. (De ne aggódjon senki, nem fogok Háború és Béke terjedelembe csúszni:))
Újszülött vagyok. Budapesten születtem, középosztálybeli család második fiú gyermekeként. Gyermekkoromat átlagon felülinek tartom, legalábbis ahhoz a környezethez mérten ahol felnőttem. Mindenünk megvolt. Szép nagy kertes ház, új autók, jómódú német rokon, sport és zenei különórák, disznótor a nagyszülöknél karácsonykor, stb. Anyukám a MALÉV-nál dolgozott, ezért 18 éves koromra gyakorlatilag bejártam a fél világot. Semmiért nem kellett megküzdenem úgy igazán. Sosem kellett kilépnem a komfort zónámból.
Huszonhárom éves vagyok. Magyarország legnagyobb digitális nyomdájában dolgozom. Munkamániás vagyok, aminek eredményeként vezető beosztást kapok. Napjaim gyakorlatilag egyformák. Reggel éhgyomorra Colával vagy kávéval, és cigivel indítok. Gyümölcsöt és zöldséget gyakorlatilag csak a TV-ben látok. Rengetek disznóhúst, vöröshúst, és McDonalds-ot fogyasztok. Munka után vagy a barátaimmal vagyok, vagy az utcán logok a környékbeliekkel. Egyik párkapcsolatból sodrodom a másikba. Féltékeny vagyok. Nem csak férfi társaimra, hanem mindenkire, aki sikeres vagy boldog. Szerencsejáték függő vagyok. Baráti köröm minimális, de akik vannak, azok nagyon fontosak nekem.
Itt külön szeretném megemlíteni Gerit es Ildit. Különleges hely volt számomra az otthonotok, ahol eléggé sok időt töltöttem. Csak ámultam és bámultam, hogy így is lehet élni, ahogy Ti éltétek a mindennapokat. Szeretetben, harmóniában. Kár is lenne tagadnom, ez egyike azoknak a helyeknek, amik a legjobban hiányoznak, amióta külföldön élek.
Visszatérve a történetemhez, roppant bejáratott, kényelmes és magányos életem volt. Tisztán látszott, hogy változásra volt szükségem. Saját magamon és a hozzáállásomon kellett volna változtatnom.
Persze akkoriban ezt nem fogtam fel, igy hát változtattam azon ami a legkönnyebb: a földrajzi helyzetemen :) Lehet hogy most azt gondoljátok, hogy egy másik kontinensre költözni korán sem egyszerű, de higgyétek el, saját magamat monitorozni, a szokásaimat megpróbálni megváltoztatni nekem sokkal nehezebb, mint egy házat összepakolni, kocsit eladni, családtól-barátoktól elbúcsúzni egy rövid időre, és felülni a repülőre.
Harminc éves vagyok. Az USA-ban élek. Egy lakótárssal lakom. Autóm nincs. Naponta 3 órát tömegközlekedem a munkába és vissza. New York legnagyobb digitális nyomdájában dolgozom. A cég gyártási részlegén én vagyok egyedül fehérbőrű. Elég vegyes a csapat, kollégáim amerikaiak, mexikóiak, kinaiak, indiaiak, de van egy egyiptomi és egy francia is. A város és a munka iszonyatos tempót diktál. Ez itt kőkemény kapitalizmus. Nincs sok új barátom. Még mindig cigizem és még az otthoninál is rosszabbul étkezem. Tartós kapcsolatom nincs. Jogosan merül fel a kérdés, hogy minek is vagyok itt, ha semmi sem változott? Sőt a család és barátok nélkül sokkal nehezebb lett.
Egy valami változott. Hirtelen rengeteg idöm lett magammal foglalkozni. És elkezdtem gondolkodni.
Úgy igazán mélyen, magamról, az életemröl. Igen sajnos ilyen késön. Nem vagyunk egyformák, George Clooney például 53 évesen lett szerelmes :) Arra jöttem rá, hogy külföldre utazni végül is a lehető legjobb választás volt. Tudom, hogy ha anno nem robbanok ki abból a közegből amiben éltem, akkor nem indult volna el ez a folyamat bennem. Azt vettem észre, hogy minél távolabb megyek a komfort zónámtól, annál mélyebbre jutok a lelki bugyraimban. Annál jobban ismerem meg Önmagam. Ne gondoljatok semmi hókusz-pókuszra. Nem lettem tagja semmilyen vallási gyülekezetnek vagy szektának. Egyszerűen megpróbáltam kivülről nézni magam. És minél többet láttam magamból, abból hogy miket csinálok, hogyan élek, hogyan bánok a körülöttem lévőkkel, annál jobban nem tetszett amit látok. Rájöttem hogy ennyi idösen csakis én felelek azért, hogy hogyan élem az életem, merre tart a karrierem, és hogy milyen a magánéletem.
Harmichárom éves vagyok. Már nem vagyok féltékeny a sikeres és boldog emberekre. Felnézek rájuk és megprobálom megtanulni, elsajátitani azokat a tulajdonságokat, ami ahhoz kell, hogy én is az lehessek. Sokat olvasok és tanulok. Nem szerelmes- és kalandregényeket, hanem történeteket hús-vér emberekről. Három éve nem dohányzom. Reggel egy pohár vízzel vagy zöldség-gyümölcs turmixal indítom a napot. Csak szárnyast és halat eszem. A gyorséttermeket redukáltam havi 1-2 alkalomra. Probálok rendszeresen mozogni a szabad levegőn. A szerencsejáték szenvedélyem fokozatosan karrierré formálom.
“A man should not strive to eliminate his complexes but to get into accord with them: they are legitimately what directs his conduct in the world.” (Sigmund Freud)
Itt a pókerre gondolok. Akár hiszitek, akár nem, a rengeteg könyv (pszichológia, játék elmélet, matematika) és a rengeteg idő, amit ebbe fektettem, nagyon komolyan hozzá járult ahhoz, hogy elinduljanak bennem azok a bizonyos folyamatok. A Póker megérne egy külön fejezetet, hisz ez életem egyik legnagyobb csatája. Gyakoratilag fenekestül megbolygatta a jellememet. Ha van esetleg profi vagy amatőr sakkozó vagy golfozó köztetek, akkor úgy könnyebb ezt megérteni.
Az a szerencsém hogy a Felesegém megérti és támogat. Igen, akármennyire hihetetlen sokszor még kimondani is, lasssan másfél éve házas vagyok :) És ez még nem minden, júliusra várjuk az első kisbabánkat :) Szóval még rengeteg minden vár ránk.
Ez lenne az én történetem diohéjban. Köszönöm, hogy elolvastad.