Van az úgy, hogy nincsen motiváció. Ilyenkor kell valami ami ismét beindít. Valakinek ez kell valakinek az. Nekem tök egyszerű a dolog. Elég ha kinézek a konyha ablakán és főleg amikor tiszta a levegő tökéletesen kivehető a Budai hegység. És amikor a hegyeket bámulom akkor azt mondom magamban
- Meghódítalak!
Nos ezen a napon nem ez történt. Egy jó koncert után és a nem éppen kiadós alvás után gyűrött és savanyú pofával tekintettem ki az előbb említett ablakon. A látvány ami elém tárult tejszerű ködből állt és csak a szemben lévő panelházat tudtam kivenni.
-Motíváció! Látom te is elbújsz a zanyád kínkeservit!
Azt észrevettem, hogy a versenyek elmúltával egyre minimalistább leszek és a mostani túrára keményen 1.25 lityi kóla és 2 csokoládéval készültem mint tápanyagszükséglet. Kb. 10 perc alatt összepakoltam úgy, hogy a feleségem zavartalanul aludt. Nincs iránytű, Bear Grylls kés, blu ray lejátszó, strassz köves hajráf, nincs vibramgoretex technológiával készült túracipőbakancs pronáló lábra és jégcsákány. Nem! Már nem kellenek ezek a szarok. Főként egy rövidke 29 km-es túrán. Bepakoltam a futózsákomba és indultam jó barátomhoz Jánoshoz aki mostanában fut és kickboxol. János pár nappal előtte eldöntötte, hogy ezt a túrát végigkocogjuk.
FaJani: Nagytermészetű, nagyhangú barátom akinek mindig van mondanivalója.Online kapcsolatban voltunk sok ideig. Playstation Call of Duty harctársak voltunk míg egy nap személyesen is találkoztunk. Innentől kezdve előléptettük egymást offline barátokká és inkább személyesen marháskodtunk. Azóta ő a keresztlányom apukája.
Tekintve, hogy már voltunk ezen a túrán tavaly is és ott rettenetes időt ment (6:40) most nagyot akart lépni. Én mondtam neki, hogy nem fog menni nekem a futkorászás mert ebben az évben hanyagoltam a kardiós mozgásokat és inkább az erőre mentem rá. Sikeresen is mert 91 kg vagyok. Kissé dagadt de erős.
Megálltunk a helyi Tescóban ahol troll barátom a pénztárost próbálta meggyőzni, hogy dolgozzon inkább a pesterzsébeti Tescóban (Csillaghegyről!!!). Megkajáltunk és utána mentünk nevezni. A kocsiból kipakolva Jani bepakolta a fülhallgatóját a zsákjába, hogy majd ha rámun akkor zenét hallgat. Mondtam neki, hogy én már most felveszem a fülest. Jó lesz ez!
Persze a mikulásruhás lányokkal muszáj volt kicsit beszélgetnünk. Jani már itt széttrollkodta magát. A trollkodás innentől fogva végigkísért utunkon. Mondjuk keresztlányom apukájával ez nem nehéz. Nemhogy a barátom de már a rokonom is. Nem is ketten csináltuk meg a túrát hanem hárman. Jani, Troll és én. Beneveztünk Pistinél akit jól összezavartunk, hogy most ki mennyit és kiét fizette aztán indultunk is. Még egy kis trollkodás volt a mikuláslányokkal. Tényleg?! Miért nem volt szakálluk?! Mindegy!
János a legnagyobb megdöbbenésemre elkezdett kocogni. Minden bemelegítés nélkül. Utánaeredtem és másztunk fel a kőbányán keresztül a Róka-hegyre. A hegy tetején mondtam a harcostársamnak, hogy nézze meg milyen szép innen a város. Jani rábólintott a tejszerű ködre mivel csak azt látta. Jött a következő szakasz amit végig kocogva tettünk meg. Itt találkoztunk Döme Pistivel aki már velünk szembe tartott a 18 km-es futáson. No igen ő mindjárt végez mi meg az elején vagyunk. Néhány buzdító szó és a pacsi megtörtént , jó volt látni volt szobatársamat. Már jó lenne egyet dumálni is Pisti! :) Elég pro-ba nyomja a funkcionális edzéseket, girjázásokat és a terepfutást. Lehetne tőle tanulni.
Elkezdtünk felkaptatni és néztünk a velünk szemből jövő futócsajokat akiket kitárgyaltunk. Pozitívumok röpködtek csak. Például milyen jó az a technikai dzseki. Honnan vette vajon azt a cipőt. Milyen jó kompressziós szár. Stb. A többit a képzeletetekre bízom. Felértünk az első pontra ahol már sütött a nap. Hálásan ültem le és a futózsákomba próbáltam begyömöszölni a pulcsimat. Jani elkezdett zrikálni, hogy ne égessem már, hogy leülök és fetrengek. Mondtam neki, hogy csak így tudok a zsákomba pakolni. Feltápászkodtam és indítványoztam a pontőröknél, hogy zárják már ki a versenyből. Mondták, hogy nem tudják. Erre azt mondtam, hogy jó akkor beszélni akarok az igazgatóval és panaszt szeretnék benyújtani Jani ellen. Röhögve elhesegettek és a barátom után iramodtam.
Kocogás közben kísértetiesen a Naszály trail jutott eszembe. Ott is egy kissé túlsúlyos srácot (Szabi) követtem rendületlenül míg az avar alatt megbúvó kő el nem intézte a bokámat. Ezért is nagyobb figyelmet szenteltem az óvatosságnak. Inkább lassabban de biztosabban. Itt jöttem rá, hogy végigbírom kocogni a távot síkon. Az emelkedőket meg tempósan tudtam megtenni. Jó erőben voltam és imádtam a tájat. Minden pontra emlékeztem tavalyról. Nagyon szeretem Pilisnek ezt a részét. Felgyúlt bennem a remény szikrája, hogy bejutunk 5 óra alá mivel tavaly 5:15 alatt tettem meg a távot de a reális cél még mindig a 6 óra volt. Letudtuk Kevélyt. Csinált Jani pár képet és indultunk is lefele.
A lefele a gyengém. A bokáimat csak a Jóisten tartja valami hajszálvékony izén ráadásul az idei év slágere nekem a térdfájás. Ezt lefele nagyon éreztem. Jani villámgyorsan lefutott én lebotorkáltam és máris Szent-kúton voltunk.
Gyors frissítés. A hölgy aki pecsételt kérdezett valamit miközben a kólámat nyitottam. Persze mire figyel az ember ilyenkor? A hölgyre amit mond meg ahogy pecsétel. Azt már nem vettem észre, hogy a kólám felrázódott és elterítettem vele Jani táskáját, a padot amin pecsételt a hölgy. Minden elázott. Ki társam a bajban itt is elordította magát, hogy beégetem. Itt is próbáltam megszabadulni tőle de nem sikerült. Nekiiramodtunk. Jani elhúzott mert sok volt a lejtő. Mint a golyó úgy suhant le. Nagyon gyorsan ment lefele kicsit fostam nehogy visszaüssön ez nála. Én lassan araszoltam de nem aggódtam mert főleg az emelkedőn gyorsabb voltam nála. Eljutottunk Csobánkára ahol már igen sok túratárs volt. Nemsokára a Maci barlang következik. Itt mászni kell rendesen. Mentünk is serényen. FaJani a barlang előtt begörcsölt. Én följebb vártam rá addig. Hihetetlen, hogy ott is talált beszélgetőpartnert. Többek között ezt bírom benne, hogy bárkivel képes dumálni fesztelenül. Nekem ez nehezebben megy. Kicsit pihentünk és mentünk tovább. Az Egri várhoz ismét hosszú lejtő következett. Az a majom megint villámgyorsan elhúzott. Mire leértem Jani a chekkoló ponton kiterülve, kipihenve nagyon laza és menő pózban várt rám. Esküszöm úgy feküdt ott mint egy tüzelő domina.
Két pohár víz és 2 szem szölőcukor elég is volt mentünk tovább. Ismét egy kaptatón mentünk föl és Jani megint begörcsölt de ez most komoly volt. Úgy maradt. Gondolkodtam, hogy rászórok itt egy kis földet és otthagyom. :) Kedves túratársak segítettek ki.........Jani mondta, hogy turbózzam fel egy kicsit a storyt ezért íme.
Jani lábán kidagadtak az erek és folyamatosan ordított. Az izmai lüktettek. Tehetetlen voltam és én is vele együtt ordítottam. Görcs a lószart! Egy Csőrös tengeri kígyó marta meg! Én láttam! Egy arra járó katonai apache orvosi helikopterből dobtak le nekem egy csomag orvosi injekciót. Magnézium-szteroid. Na igen ám de ezek az injekciók az őshonos magyar grizzly medvékre voltak tervezve. Jani 107 kg színizom. Egy csepp zsír nem volt rajta és tudtam, hogy az izomba beadott hatóanyag nagyon fog fájni. Fogtam az injekciót és rémülten néztem Janira, hogy most mi legyen. Ám ő nem tudott beszélni csak ordított de láttam a szemén és az alig észrevehető biccentésén, hogy adjam be. Lehunyt szemmel nagyot sóhajtva bólintottam és elővettem a futózsákomban lévő hajókötelet. Mindig legyen nálad hajókötél ha elmész egy ekkora ultratúrára! Jani a hajókötélbe harapott. Két kézre fogtam a injekciót és teljes erővel Jani seggébe szúrtam véletlenül. A barátom kettéharapta a kötelet. Igyekeztem a pilisben őshonos eukaliptusszal enyhíteni a fájdalmát. Ismét beadtam neki de már a jó helyre. 2 tubus a vádlijába került és kettő pedig a combjába. Sót szórtam a sebbe majd benzint locsoltam rá és kiégettem a sebet. 1 perc sem telt és Jani a rettenet teljes erejében ott állt előttem. Egy szót mondott és onnantól kezdve nem kellett több.
-Menjünk!
Hálás köszönet egyébként a kedves túratársaktól akik magnézium granulátumot adtak! Nem lesz meg 5 órán belül a táv amiért egy kicsit szomorú voltam de a táj szépsége és János társasága kárpótolt. Ez a túra olyan változatos helyszínekkel rendelkezik, hogy én nem unom a "baktatást". Nagyon gazdag és szép minden. Az utolsó előtti ponton a pontőrök mondták, hogy merre menjünk. Jani elindult egy másik irányba én meg mutattam az ellentétes irányba, hogy arra? Eléggé hülyének néztek minket. Mondták a srácok, hogy arra amerre mutatok egy bánya van kit akarok eltemetni? A trollok királyára mutattam.
Jani járása eléggé érdekes volt de nagyjából helyrejött. A lejtőn megint gurult lefele. Én a térdem miatt ismét óvatos voltam. Síkon aztán egy csapat csajszi mellett kocogtam el és az egyikük rám köszönt. Automatikusan visszaköszöntem és kis idő múlva esett le, hogy ex kollégám Edit volt az. Kompenzálva a bunkóságomat ezt találtam neki mondani.
-Hátte mit keresel itt?! -Gratulálok Ács!
Nevetés volt a válasz.
Az utolsó kilométereket tettük meg és próbáltam a csajok előtt brillírozni és úgy tettem mintha most indultam volna neki a túrának. Peckesen beértem Janit egy emelkedőn és sétáltunk tovább. Jani megkínált az izotóniás italából mivel teljesen kifogytam. Egy húzásra és véletlenül megittam az összeset. Hű rokonom rohadéknak titulált én meg mivel tehetetlen voltam csak megvontam a vállamat. A jövőben jó alap lesz kibasznia velem. A végén behúztam Janit. Kocogjunk még egy kicsit. Beértünk a célba. 5:11 alatt sikerült megcsinálnunk. Kardió edzés nélkül és a sérülés ellenére nem is volt olyan rossz. Én 6 órát jósoltam magunknak de többek között Jani is rám cáfolt. Tavaly pár sörrel, cigivel és túrabakanccsal tette meg a távot (vonszolta végig magát). Ezzel szemben most meg futócuccban és ha nincs az a görcs akkor simán meglett volna az 5 óra. Le a kalappal FaJani előtt nagyot lépett előre.
A pihenőpontokon minimálisat voltunk. Kajáltunk, ittunk nyújtottunk és ki ki ment a dolgára. Janinak osztálytalálkozója volt nekem meg ismét egy koncerten való részvétel. Hajnali 2 óra 45 perckor hálásan pihentem le aludni.
A szalagozás és a tervezés ismét kifogástalan volt de ezt a BSI-től már megszokhattuk.
Jani ideális túratárs volt minden tekintetben csak kicsit több kalciumot és magnéziumot kell bele tömni. Nekem meg...jhajj....el kell mennem ortopédiára és gyógytornászhoz. Jó alap ez a jövőre nézve.
Jövőre ugyanitt.
Mégjobb idővel.