I want to break free

Minden évben Kecso tart egy bulit Balatonfüreden és abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy meghunyhatunk náluk illetve őrjönghetünk egyet. Ez általában chillezésből, bográcsozásból és piálásból áll amit megmondok őszintén a mai napig szeretek. Már pénteken lementünk és élveztük a borhét előnyeit.

Az idő nem volt hozzánk kegyes ezért a szokásos 6-os italozó objektumban húztuk meg magunkat és az elmaradhatatlan fröccs és velős piritós kombót muszáj volt magunkba helyezni orálisan. Nagy meglepetésre Ákosék Münchenből is eljöttek aminek külön örültem. Ákos állítása szerint csuda jó dolgok vannak arrafelé ami engemet is érdekelne. Remélem összejönnek a tervek. Éjfél fele hazamentünk és készültünk a szombatra.

Mivel még "kora" reggel volt ezért mindenki szunnyadt de én nem bírtam magammal muszáj volt valamit mozognom ezért kikeltem az ágyból. Ildi is felkelt de csak a hűtőig ment és visszahuppant az ágyba. A hűtőben kinder maxi kingek voltak amiket a feleségem módszeresen és kíméletlenül elpusztított. A csomagtartóban lévő girja és a futás között gondolkodtam miközben a konyhapultot támasztva tömtem magamba egy csöves kukoricát. Arra jutottam, hogy futni fogok hiszen a Balaton mellett biztos feelinges lesz illetve a súlyom eléggé elszállt ezért is jó, ha adok a zsírnak. Romantikusan lesmároltam a feleségemet (finom csoki íze volt) majd beraktam az idei Unisonic albumot és egy futóappot elkezdtem futtatni a telefonon majd elindultam a part felé.

Az első szakasz igen jól lejtett és tudtam, hogy visszafele meglesz a böjtje. Az utakon csak lézengtek az emberek. Leértem a partra. A Balaton olyan gyönyörű volt ahogy a fények csillantak a fodrokon és a borhetes bodegák akkor kezdtek kinyitni. Jó volt az embereket nézni ahogyan az igen hosszú napjukat megkezdték. Mindenki nyugodt volt, kimért mozgású és lassú. Ahogyan én is. :) Harmonikus volt az egész. De néhány óra múlva ezerrel fog itt minden pörögni. Mindenki zsizsegni fog mint aaaaa....akik zsizsegnek.

Azt gondoltam, hogy kicsit futok a parton aztán vissza fordulok de elkapott a hév. A futóappos néni néha beszólt a zene alatt, hogy mennyit futok és milyen tempót. 5:30-6:00 perc/km-t kocogtam. Aztán elértem a külvárosba. Megálltam a savanyú kútnál és ittam pár korty vizet aztán robogtam is tovább. Nincs megállás! Fiatal srácok futnak el mellettem. Valami edzés lehetett. Az egyik csoport lehagy de van mögöttem egy másik csoport. Kicsit emelek a tempón és nem érdekelt ha elfogyok akkor max haza sétálok. Kiértem Balatonfüredről és futok tovább Tihany felé. Milyen jó lenne elfutnom Tihanyig! Képes lennék rá mégis az elágazásnál megpihenek.

Iszok egy kis izotóniát és agyalok, hogy mi legyen. Imádom a spontán dolgokat. De már 40 perce futottam. Vissza kéne érnem mire a srácok felébrednek. Még egyszer a tihanyi útra pillantok és megfogadtam, hogy jövőre ha minden jól megy már addig fogok futni. Kocogok vissza de már elfogytam. Nem érdekel. Belesétálok. Jól éreztem magamat. Bedobtam két szőlőcukrot ittam pár kortyot és mentem tovább. Szembe jön velem valami vallási csoport. Elől a bácsi fog egy keresztet mellette a néni a Mária rádiót reklámozza mögöttük emberek vonulnak. Áhítat és ájtatosság! Na ezek hiányoznak nálam. Futok vissza. Néha belesétálok. Elindul a kedvenc számom. Ismét kocogok. A part kezdett élni. Kerülgettem az embereket. Futok inkább a kavicsokon ott úgysem sétálnak. Jajj a vádlim. Kúrvaszép a kikötőőőőő! Futok tovább. Szívkorháznál föl. Csak a kavicsban futok. Idős emberek sétálnak és irigykedve néznek rám. Fiatal, erős energiától duzzadó gyerek! Jaja csak azt nem tudják, hogy mindjárt hányni fogok. Aztán jön az emelkedő. Futok föl vagy 300 métert. Ehh! Megállok mert hányingerem van. A padon vagy 5 csaj ül. Mind az 5 napszemüveg rám irányul. Dehogy állok meg. Jól befeszítek majd energikus tempóra váltok és elfutok mellettük. Aztán befordulok az második sarkon és görnyedve hangosan lihegek. Felegyenesedek és próbálok nem hányni. Hülyegyerek! Nem bírom.

Egy korty és bevetem a titkos fegyvert. Ismét az egyik kedvenc számomra kapcsolok és elkezdtem futni. Az utolsó métereken már vonszoltam magamat de megérkeztem. Lekapcsolom a hátizsákomat és kiterülök mint egy napozó jegesmedve a jégtáblán. Majdnem 12 kilométert zsebeltem be gyatra 1 óra 20 perc alatt de ez nem is a teljesítményről szólt hanem az élményről és kimerem jelenteni, hogy a hobbimról. Félreértés ne essék. Még mindig utálok futni és nem is nagyon tudok. De mindig rájövök, hogy szeretem a magányt és a futásban ez mindig megvan. Ritkán vagyok magányos de néha ez kell nekem. Szerintem mindenkinek...kivéve a magányos embereknek.

Kis kaja, zuhany és elkezdtünk készülődni a bulira. A napot végig VBK-ztam. Itt ott néhány pálinka is lecsúszott. Este megérkeznek a többiek. Marcival egy háromlábú székkel hülyéskedünk. Árpi elkezdett kísérletezni, hogy a lábfejemre öntött italok közül mi az amit meg tud gyújtani. Sajnos se a sör se a fröccs se a pálinka nem gyulladt meg......nomeg a lábam se. Kecso egy óriási fakanállal a seggemre sózott a "Nem mered" kijelentésre. Ákos megint belökött a fenyvesbe miközben pisiltem de legalább bizonyítékot szereztünk a gyíkemberek létezéséről. Szóval a szokásos volt. :D