Micsoda remek nap! Micsoda remek hétvégém volt megint! Szerencsés ember vagyok. Bár nem indult jól a szombatom. Pénteken Krisz barátomnak volt a legénybúcsúja. Mivel nemrégóta ismerem ezért a baráti körével még nem találkoztam. A társaságban ott volt Árpi is. Hihetetlen jófejek a srácok. Egy különleges sörpatikában voltunk ahol mindenféle ínyenc sört és egyéb dolgot lehetett inni. Mondtam Krisszéknek, hogy nem iszom semmit mert másnap Legion Run. Az eredmény az lett, hogy becsiccsentettem de éjfél és hajnal 1 között angolosan távoztam.
Másnap macskajajosan ébredtem és már megbántam, hogy annyit ittam. Bár mindig ez van, ebből a hibából sosem tanulok. Fájó fejjel és álmosan készülődtem a Legion Runra. Tomi jött értünk. Julcsi utánunk. Üres volt a gyomrom ezért tűzoltásként reggelire a Burger Kingből falatoztam. Remek! Felkavarodott a gyomrom és hányingerem lett. Eléggé rossz energiákkal érkeztem a nevezési asztalhoz közben meg előjött a hasmars is mert megláttam az egyik akadályt. A félcsövet. Várakoztunk és összejött a csapat. Viktor, Attila, Attila, Lovi ( Ő is Attila. A törököknek igazuk van! ) Tóni, Tomi és én voltunk az induló csapat melynek neve "Szittyák" volt. Sajna a többiek nem tudtak jönni.
Ati, Tomi, Viktor, Lovi, Geri, Tóni, Attila
Kollegáimmal
Nagy örömömre Pistivel (Spartan Extreme Weekenden a szobatársam volt) találkoztam aki már megcsinálta a versenyt. Dumáltunk egy kicsit aztán elment egy esküvőre. Ő is megéri a pénzét! :) Kérdezték a srácok, hogy mit mondott Pisti. -Azt mondta nem gáz. 30 perc alatt megvolt és nem voltak nehezek az akadályok. -A többiek hümmögtek. -Jaa egyébként a srác súlymellényben gyorsabban fut mint én mellény nélkül. -A többiek beparáztak én meg jót vigyorogtam. Most éreztem a legkutyábbul magam és szidtam magamat amiért előző nap dorbézoltam.
Felálltunk a rajthoz. Ahhoz, hogy felálljunk a rajthoz egy kb. 3 méteres palánkon kellett átvergődni. A többiek nekifutottak és átmentek. Tominak bakot tartottam és áthuppant. Atilla nekifutott és átugrott de fent maradt. Én néztem, hogy ugorjak-e de Ati a karját nyújtotta. Én megfogtam és okosan átmásztam. Csapatmunka. Erről fog szólni a nap. Legalábbis reméltem. Tomi ismerőse Attila jó partnernek tűnt.
Tomi és Viktor nézik Lovit
Kis bemelegítés és trollkodás után elindultunk.Lazán kocogtunk hárman egymás mellett. Tomi, Attila, én. Előrébb volt Tóni, Attila, Lovi és Viktor. Szembetűnő volt, hogy nagyon nagy létszámú csapatok indultak. Iszonyat hányingerem volt megint de tartottam magamat. Kicsit kötelező szagúnak éreztem ezt az egészet sajnos de szerencsére ez gyorsan megváltozott. Jött az első akadály. A társamat kellett a hátamon cipelnem. Tomi és Attila elrobogtak én meg néztem hülyén, hogy most mi van. Kb. 1 perc múlva néztem a pályabíró srácra, hogy most mi legyen? Azt mondta menjek nyugodtan egyedül. Kicsit gondolkodtam ( na ne má! ) aztán megfordultam és emeltem a karomat, hogy szabad vagyok párt keresek. Valami kis 50 kilós csajsziért imádkoztam de jött egy kanárisárgába öltözött nagydarab srác goporval a fején, hogy neki sincs párja.
-Gyerünk! -Szóltam
Biztos? -kérdi.
-Őőő miért is?
-100 kiló vagyok.
Agyaltam. Anno Szabit is vittem már pedig akkor nem volt olyan kis nádszál mint most. És vittem már Bazsó Gabit is. Többször is
-Persze ugorj!
Lazán végigvittem a srácot aztán cseréltünk. Tomi és Attila megvártak. Jöttek a vizesárok akadályok. Rengetegen voltak előttünk és próbáltunk előzgetni de valamelyikünk mindig bedugult. A vizes árokba ugrálást egy csapat lány társaságában csináltam meg akik állandóan sikongattak. Finoman bemásztak a vízbe majd finoman ki mászkálltak. Én is elkezdtem sikongatni önszórakoztatásból de elég durván ugráltam bele a gödrökbe majd onnan ki. Láttam olyan fotót, hogy egy srác fejjel előre csúszott bele a vizesárokba. Állat!
Kezdtem felfrissülni és élvezni az egészet bár még mindig nem éreztem magam 100 %-nak. De nem kellet sokat várni.
Jöttek a jeges vízes konténerek. Két konténer tele vízzel és rengeteg jéggel. A konténerek közepén akadály amin csak úgy lehet átjutni, hogyha lebukik az ember a víz alá. Én kerültem sorra. Bemásztam és nem is volt olyan hideg. -Háhááá! -Elégedetten vigyorogtam mivel mostanában gyakran sokkolom a testemet hideg vízzel szauna után. A konténer felénél le kellett bukni a víz alá mert akadály volt. Feljöttem a vízből és másztam át a másik konténerbe amikor is a testem rájött, hogy mi van. A testem reakciója kb. a következő volt.
-Mi az atyaúristent csinálsz te állat! -És ezt képzeljétek el Mucsi Zoltán hangjával.
A pupilláim kitágultak a szívem zakatolt és azt hittem megáll. Gyorsan a másik jeges vizes konténeren is végig jutottam. Kiugrottam a konténerből és ordítottam.
Mademoiselle & Monsieur! Gerike energiacellái 200 %-ra feltöltődve! Szerintem füstöltem is. Komolyan! Ilyen frissen és jó erőben még nem nagyon éreztem magamat. Az előző napi .....nem is! Az elmúlt hónapokban szerzett mérgek szerintem üvöltve menekültek belőlem. Vérem olyan tiszta lett mint Völgyzugoly forrásvize.
Közben hallottam, hogy hogyan járt a másik csapat. Tóni amikor lebukott a víz alá faszán lefejelt egy jégtömböt. Lovival meg kicsesztek. A jegesvízes akadály akkor a legelviselhetőbb ha nagyon gyorsan megcsinálja az ember. Lovi beugrott az első konténerbe és aztán ment volna a másodikba mikor is az előtte lévő srác elkezdett pozőrködni. -Most fotózz! Stb. Lovinak meg várnia kellett. Nem lehetett egyszerű. Szerintem lefagytak a golyói.
A szögesdrót alatti kúszást röhögve megcsináltam majd a korlátokon átugrást úgy csináltam meg, hogy még Amerika Kapitány de még Matula bácsi is elismerően csettintett volna. Eljutottunk a vaskos rönkökhöz amik eléggé magasan voltak. Nem is tudom talán 5-10 ilyen rönk volt. Szépen át kellett huppanni rajta. Nagy lendülettel simán megcsináltam. És kurvajól éreztem magamat! Tomi kissé szenvedett ezért segítettünk neki. Eljutottunk a háztetőhöz. Kötél segítségével fel kellett másznunk a tetőre majd a másik felén leereszkednünk. Beálltam a legkisebb sorba ami persze a legszélső volt. Persze itt is nagyon sokat vártunk. Tomi beparázott és én is fostam. Attila megnézte a másik oldalt de én nem voltam rá kíváncsi. -Ne gondolkodj csak csináld! -Nem is nagyon néztem fel. Én jöttem sorra. Simán felmentem majd segítettem leereszteni az előttem várakozó embert. Fent ülök a magasban és rájöttem miért nem jó a háztető széle. Mögötted nincsen semmi csak a mélység. Tériszonyos vagyok. Szédültem de érdekes mód megőriztem a nyugalmamat. Talán a félelmem nagy részét a barlangászás során a barlangban hagytam? Szerintem igen. Intettem Atinak, hogy jöhet. Szépen feljött bár parázott ő is. Helyet cseréltünk majd szépen nyugodtan leereszkedtem és amikor leértem érezem, hogy teljes testtel remegek. Ati elindult bár kicsit hezitált az elején mert nem mert kilépni a semmibe. Tényleg az a legszarabb! Tominak ez most nem sikerült. Megveregettem a vállát és mondtam, neki, hogy nincs ezzel semmi baj előfordul. Attila lehorzsolta az ujjait ezért kapott egy kis elsősegélyt de kemény fából faragták és jött velünk tovább.
Szalmabálákon kellett átugranunk de itt is nagyon hosszú sor állt. Szinte mindig nagyon sokat kellett várnunk. :( Kiscsaj nem tudott felugrani a bálára és kérdezte tőlünk, hogy hogyan kell. Valaki felugrott rá de én vállal vetődve egyszerűen átlendültem. Összekötözött gumikon másztunk fel majd le. Sokat segítettünk a többieknek is. Néztem előre és megláttam a célt a távolban. Nem akartam, hogy vége legyen. Nyújtsuk meg! Minden pillanatát ki akarom élvezni! A fordított rámpák sem okoztak akkora akadályt mint gondoltam volna. Energikus és erőtől duzzadó volt a mozgásom szerintem. Eljött a monkey akadály de nekem olyan messze voltak a csövek, hogy nem értem el ezért leestem de valahogyan végigmentem rajta. Kocogunk tovább és jött a legfélelmetesebb akadály amivel életemben eddig találkoztam. A félcső.
Ismét nagy volt a sor de ahogy láttam sokan csak nézték és gyűjtötték a bátorságot, hogy felrohanjanak az akadályon. Megjelentek a többiek. Ildi, Julcsi, Lovi, Viktor. Lovi és Viktor már rég készen voltak és tanácsot adtak. A félcső tetején egy csomó ember volt akik a felfutókat igyekeztek elkapni és felhúzni. Lovi és Viktor mondta, hogy a fenti kopasz srácot aki szinte lógott lefelé a rámpáról próbáljam elkapni mert ő nagyon ügyes. Tomira nézek de megint a homlokát ráncolta és ingatta a fejét. Felnéztem és beálltam a sorba. Lelassult az idő. -Nem gondol! -Nem gondol! -NEM GONDOL! -CSAK CSINÁL! Állt a sor és mindenki meredt felfelé ezért én pofátlanul megindultam. Félek a magasságtól igen. Nagyon! De most mentálisan nagyon erős voltam. Nem gondoltam a magasságra csak arra, hogy meg kell csinálnom. Lendületesen nekifutottam de a pálya közepén egy csajszi keresztezte az utamat. Picit "táncoltunk" és ez elég volt ahhoz, hogy lelassuljak. Francba!! Nem érdekel ismét gyorsítottam. Nem futottam neki elég messziről és nem tudtam olyan nagyon felgyorsulni de minden erőmet beleadtam és robbantam. A rámpához értem és nagyon erőlködtem. Felnéztem és láttam a srác kinyújtott kezét. Kinyújtottam én is a kezemet. Nagyot szökkentem és próbáltam elkapni. Általában jönnek a kifogások, hogy tempót veszítettem a lány miatt aki az utamba állt. Hogy másnapos vagyok. Hogy sokszor elbukom. Hogy többször vesztek mint nyerek. De ez a nap. Nem az volt. Elkaptam a srác kezét és felszenvedtem magam. Kiabálást és tapsolást hallok. Talán Viktorék voltak nem tudom. A srácoknak megköszöntem és láttam, hogy a rámpán kilógó csávó lábain a haverja ült, hogy meglegyen a balansz. Vártam Attilát. Nekifut. Nem kimondottan futó alkat. Lomhábban fut mint én pedig az nagy szó. Épp hogy eléri a srácot de csak az ujjaik találkoznak. Kis szenvedés után Attila lecsúszik. Még egyszer megpróbálja. Le a kalappal! Nekifut és most kicsit jobban sikerül elkapni. Srác húzza de nagyon nehéz. Attila kb. 105 kg. Nyújtom a kezem és elkapta. Elkezdtük húzni. A teljes súlyát húztuk Attila meg húzta fel magát. Üvöltöttem. Üvöltöttünk egy kicsit és sikerült. Feljött ő is.
Húzzuk Atit
Pacsizunk és indulnék lefelé de a srácok mondják, hogy maradjak még egy kicsit segíteni. Kurvára nem értettem, hogy az a rengeteg ember mit csinált fönt mert talán 3 ember segített felhúzni embereket. Alig fértünk el de maradtam és kidolgoztam egy technikát. A rámpa szélénél volt egy léc keresztben. Oldalt tartva a lábfejemet megtámasztottam magamat. Kinyújtottam a kezemet és így tudtam segédkezni. Felhúztunk néhány embert. Köztük egy 110-120 kilós srácot is aki két kézzel kapaszkodott belém.
Azt hittem leszakad a karom de sikerült felhúzni. A kopasz srác mondta, hogy kéne póló amivel felhúzhatná az embereket. Néztem körbe és az emberek üveges tekintettel meredtek előre. Ránéztem az atlétámra és agyaltam. Anyukámtól kaptam ajándékba. Nagyon sajnálnám ha elveszteném de mivel senki nem volt segítőkész ezért levettem az atlétámat és odaadtam a srácnak. Fenébe, hogy mindig pucérkodok! :D
Remélem jó szolgálatot tett mivel már nem láthattam munka közben mert lent már Atiék vártak. Leparáztam magam a másik oldalon. Elég félelmetes volt. Aztán jött a kerítés alatt kúszás.
Úriember módjára amikor kimásztam a kerítés alól akkor a mögöttem kúszó hölgynek felemeltem a kerítést, hogy könnyebb dolga legyen aztán már a célban voltunk. Attila rendkívüli módon feldobódva én büszkén kihúzva és Tomi kissé csalódottan álltunk sorba a pólóért majd a sörért.
Done
Julcsi elbúcsúzott. Köszönet a képekért! Leültünk egy padra és sörözgettünk. Vagyis csak én. Közben Iron Maiden tribute zenekar nyomta élőben a zenét ami nekem is a szívem csücske. Igen jók nyomták. Jót sörözgettünk és beszélgettünk amikor is megláttam egy "kirakodóvásárt". Gladiátor cuccok voltak kirakva. Ez nekem olyan mint amikor Garfield lasagne-t lát. Gyorsan behörpöltem a sörömet.
Volt egy elkerített rész ahol egy roncs autót lehetett ütni samuval. Tomi ment elsőnek. Kapott védőszemüveget és elkezdett zúzni. No de nem a kalapács hegyesebb végével hanem a bunkóbbik végével nyomta.
Egy sorban álló srác megjegyezte, hogy nem látott még embert így használni kalapácsot. Azt válaszoltam neki, hogy persze mert Tomi egy kovÁCS. Hülyén bólogatott a srác és én kerültem sorra. Megkaptam a védőszemüveget és megkérdeztem a kapus lányt, hogy a leszakadt ajtót rádobhatom-e az autóra.
Furán nézett rám és azt mondta, hogy igen. Felkaptam az ajtót és teljes erővel nekidobtam a kocsinak. Aztán kicsit zúztam a kalapáccsal majd a roncsban megtaláltam a kipufogót dobostul és bár megkérdeztem a hölgyet, hogy ezzel is csépelhetem-e a kocsit de mire válaszolt volna már azzal ütöttem a kocsit és nem hallottam mit mond. Még felmásztam a roncsra és a samut belevágtam a motorházba. Aztán lehuppantam és felvettem a kocsi rendszámát majd belefejeltem egyet és elhajítottam. A többiek (még a kapuslány) is röhögtek.
Most, hogy kitomboltam magam rohantam a gladiátorokhoz. Az egyik srác odajött és kérdezte, hogy mit szeretnék. Félve mondtam, hogy felpróbálni a cuccokat. Lehet róla szó! Juhúú! Vállvért!
Kaptam egy vállvértet egy szigonyt és egy hálót. Kész is vagyok, gondoltam. Jobban éreztem magamat mint egy farmerban és pólóban.
Fotózgatjuk egymást és pozőrködtünk.
Ezt a fehérnépet hazaviszem!
Ő Tomi és R2D2 közös gyermeke! :D
Ez a kép annyira nem sikerült jól mert Tomi belepislogott
Megkérdeztem a srácot, hogy pörgessem-e a hálót. Azt mondta, ha ratyi vagyok akkor nyugodtan. Jókat marhulunk erre odajön a szervező srác néhány sörrel a kezében, hogy egész jól áll rajtam ez a szerkó menjek el az edzésükre. Jííhááá! Kb. 20-30 percet beszélgettünk közben a vállvért eléggé nehéz lett de a szívem ujjongott. Új kaland. Persze Tomi is kapott rá. Jól állt neki a bazi nagy sisak meg egy akkora pajzs mint ő maga. Asszem nemsokára ismét megküzdök vele. :) Ami még szívet melengető volt számomra, hogy nemcsak a szervező srác mondta, hogy jól áll a cucc hanem Tomi is és persze Ildi is de ami érdekes, hogy a legénybúcsún ismeretlenül elkezdtek "csúfolni" Maximusnak, Marcus Aureliusnak és sok alkohol után pedig az a római császár az a Leonidasz vagy ki lettem.
Hazafelé a rámpa előtt megtaláltam az atlétámat aminek nagyon örültem. Bár egy kicsit kinyújtva volt de megmentettük.
Ismét tökéletesre sikeredett a nap és ezt megoszthattam Ildiékkel és átélhettem Tomival. Nagyon hálás vagyok Tominak, hogy végigcsinálhatom vele ezeket a megmérettetéseket mert bár a magánéletben is de itt is be tudta bebizonyítani mennyire értékes és tökös ember.
Nekem eddig ez a verseny tetszett a legjobban. Nagyon jó fesztivál feeling volt. Marháskodó emberek. Nem volt az a vérkomolyság ami szokott lenni mégis ezen a versenyen voltak a legnehezebb akadályok szerintem. Fesztelen volt az egész. Bár jó lett volna ha kapunk érmet és a pályán lehetett volna több önkéntes de ez az első versenyük. Büntetés nélkül megcsinálhattam olyanokat amikért gyerekként mindig kikaptam. :)
Rendkívül sok pozitív energiát kaptam és másnap nem bírtam magammal ezért elfutottam úszni. 2X20 percet futottam és 50 percet úsztam folyamatosan. Délután még elmentünk egy átlagos ebédre és sétáltunk egy nagyot. Bár testi erőm nincsen még a csúcson de most mentálisan nagyon ott vagyok. Gyerünk tovább!
Krisznek és Mikinek mielőbbi gyógyulást kívánok!
Tominak hatalmas szerencsét kívánok!