Ausztrália és Délkelet-Ázsia között található meg a több mint 18000 szigetből álló Indonézia. Indonéziában erős a vallástudat, javarészt muszlimok. A 6600 km-re fekvő Bali szigetére látogattunk el 2 hétre.

A férfi, ha háborúzik, akkor nagyon koncentrál. Bajtársai élete vagy testi épsége múlik azon, hogy a férfi támogatja őket és teljes idegszálával figyel minden rezdülésre. És ha ellenséget talál, akkor minimum, hogy figyelmeztet, még jobb, ha cselekszik. A férfi összeszorított foggal ürití ki puskája tárát és miközben újratölt, imádkozik, hogy legyen annyi ideje, hogy megvédje barátai és saját testi épséget. Ekkor a távolból egy hangot hallott. Foszlányokat. Selymes, bársonyos hangot fúj felé a szél.

-Menj el………vegyél…….boltba.

A férfi ennyit értett és bólogatott. Ez a bársonyos hang mégis megzavarta és az ellenség ledarálta a férfit és barátait. Kemény meló a videojáték.

Másnap a férfinek egy kemény munkanap után eszébe jutott, hogy mit hallott. Boltba kell ám menni! Csak a férfi azt nem tudta, hogy mit kell venni. A „bolt” az sokféle lehet. Fegyverbolt, sexbolt, több most nem jut eszembe. És a férfi tudta, hogy nem mehet úgy haza, hogy nem ment el a boltba. Akkor inkább haza se menjen! Főleg ha zöld papírja van, mi azt mondja ki, hogy a feleség és férj eggyek! És ha a férj nem azt csinálja, amit a feleség mond akkor a zöld papír létjogosultsága megkérdőjelezhető.

A férfi nem esett kétségbe és elment a boltba. Barátjához ment a videojátékboltba. De tudta, hogy ennyi nem elég. Venni is kell. És nem videojátékot. Mert ha azzal állít be, akkor kő kövön nem marad. Ezért hát a férfi barátjával elment egy élelmiszerboltba.

A férfi védőszentje, mint múzsacsókja finoman fülébe lehelte, hogy mit kell vennie a boltban. Többek között mosdópapírt vagy szlengesen vécepapírt. A férfi levett egy pakkot a vécépapírból mire a barát rászólt a férfire. –Ne azt! Van megapack akciósan.

És a férfi levette a megapackot. –Van fehérszínű! –Jegyezte meg a barát. De a férfi csak vállat vont. Funkcióját lássa el és selymesen simogassa, amit törölni kell. Ne sértse, ne bántsa, szeresse, hogy használójának örömét lelje.

Hazaérvén a férfi, mint elejtett mamutot mutatta fel mit a boltban beszerzett és elégedetten huppant le a kanapéra.

Kis idő múlva a nő kissé feldúltan ült le kissé intelligenciahiányos férje mellé majd nekiszegezett egy brutális kérdést.

-Milyen színű a WC-nk?

A férj tudta, hogyha hezitál, annak szörnyű következményei lesznek. Rá akarta vágni, de csak tátogott, mint szivárványos guppi a vízibolhára. A férfit legyőzték.

-Nem tudod, hogy milyen színű a WC-nk?! –Kezdett a nő agya elgurulni

-Hát fehér! –Használta kikezdhetetlen logikáját a férfi, mert csak arra hagyatkozhatott.

-Milyen színű a csempe?!

A férfi gondolkodott.

-Őőőőő fehér?

-12 éve lakunk itt és nem tudod, hogy milyen színű a csempe?!

Még mindig küzdött a férfi, de már tudta, hogy vesztett.

-Segítek! Kék színű! –Sóhajtott a nő.

-Milyen színű a WC deszka?! –Tette fel az alávaló kérdést a nő.

A férfi hallotta, hogy az agyában elpattan egy ér.

-WCdeszka! Amit NEKEM vettél szülinapomra egyszer! –Szaggatta a férfit tovább nokedlivé a nő. -Kék! Kékszínű! Még a járólap is kék bazmeg! Na és milyen színű WC papírt vettél?!  

A férfi bölcsen hallgatott, mert nem tudta. Nincs esély. Egy újjal kapaszkodott már a szakadék szélén. De régen feladta már. Tudta, hogy lezuhan.

-BARACK! BARACKSZÍNŰT VETTÉL!

-A barack az egy gyümölcs! –Mondta bölcsen a férfi. Nem kellett volna.

-Nomost vettél barackszínű WC PAPÍRT a kék WC-nkbe! –Próbált érvelni a nő.

A férfi még mindig nem értette és ezt látván a nő megmutatta a WC-ben a BARACK színű WC papírt és a kék-fehér WC-t.

-Mi a probléma? –Kérdezte a nő.

-Elfogyott a domsetos?

-Nem harmonizálnak a színek! Most nézd meg! Hogy tehetted ezt? És vettél ebből 30 tekercset! Gratulálok!

-Mi vagyok én színológus?!

Eztán a nő még 20 percben molekulává szaggatta a férfit.

Mi a tanulság? A férfi örül, hogy nem nő, a nő meg örül, hogy nem férfi és a szín az nagyon fontos akkor is, ha gyümölcs.

Vajon Boginak berakom-e a Lemon tree című számot a bulin?

Vajon Molnár Tomi magára haragította-e a világ uralkodóit?

Vajon Norbi kiérdemli-e az ereklyét?

Vajon Lackó büdöset fingik?

Vajon írok valami normálisat is vagy csak a hülyeséget?

Izgatottan vártuk már, hogy Lackó és Norbi tábora hogyan fog muzsikálni. Már pénteki nap lementünk és sokan lent voltak közülünk. Irány a strand. Nem szaroztam. Farmerban és pólóban mentem le. Kellemes lanyha meleg (harmincvalahány fok) volt. A kisgatyámat a vállamra kanyarítottam és leugrottunk. A parton lekerült a farmer és a póló. A vasemberes sportalsómban és a napon megcsillanó világoskék lidlis sport pamutzoknimban mutattam meg „tökéletes” testemet a parton. Nos, nem azt kaptam, amit vártam. Hangos röhögések közepette mentem el Olíviával és kerestünk egy öltözőt, de csak egy budit találtunk. Nem voltunk finnyák, simán bementünk átöltözni. Mikor visszaértünk többen megkérdezték, hogy a 40 fokban kék pamutzokniban mik voltak a konkrét terveim. Elárultam titkos skillemet. Nem büdösödik a lábam. (Az egyetlen kiemelkedően pozitív tulajdonságom, a másik a spontán böfögés, mint tudjátok.) Bármilyen zokniban is legyek. De ez a zokni kiválasztott engem! És ha már lerohad rólam, akkor kiválaszt majd valaki mást. Ha egy izzadt kék pamutzokni kerül hozzád, akkor Te vagy a kiválasztott! Tiéd az ereklye! És talán neked sem fog büdösödni a lábad ezek után és sokkal gyorsabb, erősebb, szabályosabb tartású leszel. Van egy olyan érzésem, hogy egyszer Norbit fogja kiválasztani a zokni! Mert megérdemli! Méltó lesz rá! De nem ma. Erre az ereklyére nekem még nagyobb szükségem van.

 A strandon a gyrost kapros mártással adták! Kulináris és kihívó ízvilág! Erre számítottam az egész tábor ideje alatt.

Kis pancsi és labdázás után elfoglaltuk a szállásunkat (már itt majdnem meghúztam a vállamat), majd elmentünk a boltba bort venni…..meg folyadékot is majd készülődtünk az edzésre. A levegő kellemesen párás, a hőfok ideálisan langyos (30 fok) volt. Hősiesen küszködtünk a gyakorlatokkal. Emlékezetes élmény volt, amikor a gyeprácson fekvő helyzetben próbáltam felállni tárcsával a kezemben. Sikerült is, bár a gyeprácson hagytam egy kis DNS-t (hátbőr) emlékbe. Örömömet ordítva fejeztem ki és Lackó őszintén gratulált.

Az edzések végén remek kis ingafutás volt. Fiúknak 20-as, lányoknak 10-es tárcsával. Mindig a vonalra le kellett tenni a tárcsát majd felvenni és átfutni a másik oldalra. Tárca le, tárcsa fel. Rohangásztunk, mint a mérgezett egér. Bence akkorát taknyolt, hogy liffegős tenyérbőrrel végzett. Én is megcsináltam vigyázva mindenemre. Nem kell az elején megdögleni. A testem vízkészlete az edzés végére 2 %-os lett. Jobban ki voltam száradva, mint Ramszesz fáraó feltárás után. Az ereimben zúgó vér besűrűsödött és konkrétan leállt a szervezetem komplett működése. Vesét vennék jutányos áron! Lehetőleg a klingonit!

Kedvenc etapom jött a konyha. Az előző tábori beszámolómban már kifejtettem, hogy a konyhásnénik uralják a világot és gonoszak! Itt is ők voltak a tápláléklánc csúcsa, de kedvesek voltak! Az egyik öreganyónak volt egy bazi nagy pillangó tetoválva a lapockájára. Majdnem megkívántam és ezzel szerintem nem voltam egyedül!

 Grízes tészta volt vacsorára. Gyerekkorom óta nem ettem grízes tésztát! Kaptunk repetát is! A mosatlant szelektálva kellett az edénybe rakni. Mivel én rettegek a domináktól ezért a technológiai folyamatokat és az ISO szabványt betartva a poharat a jobb oldali gyűjtőedényzetbe és az evőeszközt a bal oldali edényzetbe helyeztem el. Ellentétben Molnár Tamással, aki csak úgy otthagyta a tálcát! Mindenestül! Utána is szólt a néni. –Fiatalember! Nem rakta el a mosatlant! –én is elkezdtem kontrázni, de Tomi csak tovasuhant. Hívta az alkohol okozta jótékony hatás. Mondtam a néninek ökölbeszorított kézzel, hogy megbosszuljuk ezt szégyenletes cselekedet és ő gonoszan mosolyogva bólogatott! Szövetségese lettem a Konyhásnővérek Testvériségének! Másnap én kaptam a legmagasabb szénhidráttartalmú kiflit és extra vajat tehettem rá! Tiszta elnöki voltam! Molnár Tomi eztet-e nagyon meg fogod egyszer bánni!

Miki like a boss

A lenyugvó nap alatt a tóban labdázva majd egy jó sört iszogatva endorfin árasztott el. Persze sörözés közben sem tudtam befogni a pofámat és dőlt belőlem a hülyeség. Még a felszolgálókkal is trollkodtam egy kicsit. Bendegúznak majdnem vettem egy hajó alakú poharat, hogy majd este abból igya a frö….szörpikéjét.

Este felöltöttük az ünneplőset, de előtte, mint minden férfi elmentem a nyugalom szigetére ihletet meríteni és csodálatos új dologban részesültem. Életemben először, illetve a teljes tudatos énem korszakában először kerültem a szent popsitörlő hatása alá. Leültünk poharazgatni, beszélgetni és jóhangulatban Misivel megosztottam a popsi törlő élményeit. Mivel ez igen diszkrét téma ezért halkan suttogva meséltem el neki úgy, hogy még a Balatonról is hallották. Mintha kis pillangók csókolgatták volna a seggemet. Misi megkérdezte, hogy úgy csináltam a folyamatot, ahogyan azt kellett-e. Nézett szakértőin és láttam rajta, hogy ebből szerezte a PHD-t. –Miért hogy kell? –ő sem tudta ezért elmerültünk az internet bugyraiban, hogy tanuljunk. Egy 20 perces stand upot adtunk elő, amin sikítva röhögtünk, majd megkomolyodván beálltunk Bendegúz mögé aki Backstreet boystot kezdett karaokézni. Mi voltunk a háttértáncosai és a spontán produkció jól sikerült, ami az I-re a pontot a dupla combfeszítő görcsöm tette látványossá, amit Misi próbált kifeszíteni a lábamból.

Ezután elkezdődött a magyar mulatós etap, ami számomra a buli végét jelentette. A sötétben próbáltam felmászni az emeletes ágy tetejére büdösbogár stílusban, aminek az lett az eredménye, hogy néhány sékert az asztalról, egy arra ártatlanul repülő szúnyogot és szerintem az esthajnalcsillagot is lerúgtam. Rájöttem, hogy félek attól, hogy leesek ezért az ágyrácsba kapaszkodva próbáltam aludni. Ami azért is érdekes, mert gyerekkoromban emeletes ágy felső részén aludtam. Biztos öregebb fejjel félek tőle, hogy leesek, beütöm a fejemet és méghülyébb leszek.

Egy fontos dolgot megtanultam! A fingszag, mint minden levegőnél könnyebb légnemű gáz felfelé terjed! És lent Lackó és Gábor nem multinacionális gyárak voltak, hanem oligarchák bazmeg! Talán ennek is köszönhető, hogy bekábultam és sikerült aludnom valamicskét. Csak Pityu ne horkolt volna, állandóan felébredtem tőle. Anett felvilágosított, hogy nem ő horkolt, hanem én és a saját horkantásomra ébredtem fel. Hosszúcombú Pityu szerint olyan volt a leheletem, mint egy szittyós tevének. Ezt onnan tudta meg, hogy konkrétan az arcába toltam a levegőt alvás közben. Neki mindig szörnyű élményei vannak együtt alvásunkkor nekem pedig mindig kellemesek. Bár lehetne definiáltabb és gömbölydedebb a csávó.

Reggelire kellemes mobilityjóga következett. Lent a placcon féllábú elefántpózban vártam a következő gyakorlatot. Norbi elmondta- Lackó bemutatta szépen, kecsesen. Vettük fel a flamingóhattyúpillangó pozíciókat, de nekem csak az oldalára fordult víziló pozíciót a döglött kígyót és a fekvő sertést és az eltaposott büdös bogarat tudtam csak felvenni, amit nagyon szépen meg is csináltam. Hangos csattanást hallottam. Norbi homloka és keze adta ki.

 Laza izomzatom simán megbirkózott a gyakorlatokkal. Olyannyira, hogy Norbi könnyes szeméből sugárzott a büszkeség. Az óra végén elégedetten huppantam fel a padlóról laza 5 perc alatt és a testrészeim nem éppen abban a sorrendben voltak, ahogyan előtte voltak.

A másnapi 2 kifli és kockasajt reggelire aggodalomra adott okot ezért Lackó leküldött húsért. Másfél kilót húst vittem az étkezőbe és úgy néztek az általam magasba emelt felvágottra, mint az ősemberre, aki elment vadászni mamutra és egymaga leterítette egy habverővel.

Kellemes napsütötte tabatás edzés következett. Szerencsére esett az eső, de mint kiderült csak belőlem folyt a víz. Nincs is ennyi vizem. Az egyik gyakorlatnál ráolvadtam a rekortánra és csak spaklival lehetett felvakarni, de nem érdekelt, inkább feküdtem még ott egy kicsit. Nem baj legalább epilláltam a szőreimet. Hálás tekintettel mosolyogtam az életet adó Napra és azt súgtam lágyan feléje –Rohaggyá meg! Az ereklyém (pamutzokni) elkezdte leégetni a lábfejemről a szőrt/bőrt ezért ledobtam önmagam dicsérése közben. Nagyon megdicsért Norbi is és Lackó is csak kicsit rosszul esett, hogy ásni akartak nekem egy gödröt, amibe majd behajíthatnak. Egy hülyébbel kevesebb. Hasazó etap közben megláttam egy kockát a hasamon, aminek nagyon megörültem és szóvá is tettem. Kiderült, hogy csak hallucináltam.

Az edzés végén iszonyúan kidolgozott testünk lett, amit meg is szerettünk volna mutatni a világnak. Kiálltam a partra, széttártam a karomat és körbeforgattam feszes és tökéletes testemet. –Naaa?! Ezt nézzétek???! –senki nem reagált.  Hát itt mindenki vak?

Ebéd után kis chill következett, kellemesen éreztük magunkat.

 Kezdődött a rettenet. Kötelékbe futottunk egy kicsit. Katonásan énekeltünk és fél Velence levideózott minket. A párom Misi volt, aki egy idő után Timi lett, majd Rafi, majd egy öreg bottal közlekedő néni és az utolsó 100 méteren egy döglött macska volt a párom. Most vagy én maradtam le vagy ők voltak ilyen gyorsak. A futásnál már csak hányni szeretek jobban.

Kellemesen bemelegedve (le akartam fagyasztani magamat pár száz évre, hogy addigra csak vissza tudok regenerálódni) a játszótéren kezdődött a hosszú edzés, aminek a neve „Hét gonosz” volt. Elindult a mókavonat.

20 fekvő

30 terpesz zár szökdelés

40 lábemelés

50 guggolás

60 felülés

70 törzsemelés

20 burpee

A fenti feladat elvégzése után 500 métert kellett megtenni 1 feladattal. Ha megtettük az 500 métert, akkor kezdődött elölről a gyakorlatsor és ismét meg kellett tenni 500 métert egy másik feladattal. A következő gyakorlasorok voltak.

500 m kitörésben való séta. Misivel egyszerre fújtatva és kiabálva csináltuk meg. Olyanok voltunk, mint két köpcös kafferbivaly! Ennek végeztével következett ismét a 20-30-40-50-60-70-20 etap. Majd az 500 m tárcsacipelés. De marokban kellett fogni a tárcsát. Az ujjaimmal kellett fogni. A kemények 20 kg-al csinálták, de én tudtam, hogy még sok lesz hátra és nekem az volt a célom, hogy végigcsináljam...szabályosan.. 10 kg alatt is majdnem befostam. Láttam, hogy Norbi az 500 méter burpeet (négyütemű fekvőtámaszt) csinálja. Kurvakeménynek tűnt! Előttem már senki nem volt, mögöttem Lackó, Gábor és a többi izom. Lent Rafi végzett 1 feladattal és indult csinálni a maga 500 méterét. Könnyed volt a mozgása. Persze! Mert ő fiatal és erős én meg csak „szép” vagyok. Ha annyi idős lennék, mint a Rafi akkor annyi éves lennék, mint most ő.

Ezután jött az 500 m tarkóhoz húzás. Lépni kellett egyet és húzni kellett egyet a tarkóhoz. Hosszú volt, monoton és unalmas. Mellettem Nóri T-5000-es modell húzott el, aki gondolom üzemanyag gyanánt egy fél túró rudit evett meg aznap és a már-már elhíresült Gábor, akit csak a férfiak Nóri-aként emlegetek csinálták az utolsó gyakorlatot! Nem emberek! Ufók! Csillagharcos génnel rendelkeznek. Mindjárt végeztek az egész feladatsorral. Én meg sehol nem voltam még.

Már a tököm kivolt olyan unalmas és eseménytelen volt ez az etap. Ági evett vadszilvát. Elgondolkodtam, hogy én is eszek párat, de akkor a partra vezető utat szerintem végigfostam volna, ami jelentősen csökkentette volna szexi pontjaim amúgy sem magas számát. Megtettem nagyon hosszú idő alatt az utat és kezdtem ismét a 10-20-30-40-50-60-70-et eközben eszembe jutott, hogy ájulva még nem hánytam, vagy csak nem emlékszem rá. Ehhez az állapothoz voltam közel, de átlendültem. Lackó üvöltötte a jelszavunkat „HÁBORÚÚÚÚÚÚ”. Egy kislány hangjával nyüszítettem „háború”. Röhögtek. Röhögtem. My little ponynak éreztem magamat.

Gyula BCAA-ból kunyiztam egy kiskanálnyit és készültem az undorító burpee etapra. Ezt a gyakorlatot senkinek nem ajánlom. Főleg az olyan dagadt szőrös disznóknak, mint nekem. A burpeeből az 1 db is sok, de a 2 db már extrém. Nemhiába a leggyűlöltebb gyakorlatok közé tartozik. Mindent megmozgat. Fájó szívvel mondtam búcsút Pityunak és csak ennyit mondtam neki:

-Mondjátok meg a feleségemnek, hogy szeretem.

Elindultam a hosszú úton. A többiek pont akkor értek lassan célba. Nem is olyan nehéz ez! Egy burpee és egy lépés. Az első 5 simán ment. A maradék 170 már nem annyira. De a testem már régóta nem ellenkezett. Átkapcsolt túlélőfázisba. Imádom ezt a kattanást! Ilyenkor automatizált leszek, nem fáj semmim csak csinálom a dolgomat addig, amíg nincsen vége! Nem tudom mi ez, de ezt keresem mindig, csak az a baj, hogy nagy próbának és időnek kell kitenni magamat ahhoz, hogy átkattanjak! A burpee rettenetesen hosszú volt és erőtpróbáló. Számoltam az útburkolat csíkokat. 1 csík 1 lépés 1 burpee 1 csík. Tízesével számoltam a csíkokat. 10 csík az csak 5 burpee.

Szépen haladtam. Az utolsók között voltam, de nem az volt a lényeg. Én nem akartam feladni, nem akartam csalni. Csak megcsinálni. Lackó, Gábor és kicsiMárk jöttek a végén. Szembetalálkoztam velük. Ők mentek le, én már visszafele tartottam. Erőtlen „Háború” ordításokkal próbáltuk motiválni egymást. De már egymás biztatására sem volt sok erőnk. Nehezen ment. Fáról leesett rohadt vadszilva volt a járdán. Nem törődve vele toccsantottam bele a löttyedt mellemet. Az utolsó métereknél már vattát köptem, de csináltam. Bekullogtam a célba és kb. mindent megittam, amit találtam. Próbáltam nem hányni. A fejem égett és lüktetett. Próbáltam magamhoz térni. Most milyen jó lenne egy zuhany. Előbb Anett és Pityu mentek zuhanyozni. A mieinkre gondoltam, akik még a fronton voltak. Mivel nem tudtam magammal mit csinálni ezért töltöttem egy üvegbe isot és felkaptam egy üveg ásványvizet. Felbotorkáltam és hálásan fogadták a srácok az italt. Megvártam őket és együtt mentünk vissza.

Utunk felénél Lackónak még szervezői dolgai voltak. Csóri ment intézkedni. Lezuhanyoztam hangosan énekelve. Esküszöm felért egy orgazmussal majd mentünk táplálkozni. Mindent megettem, még a tányért is. A cukrozott napközis teából Gáborral megittunk 4-5 kancsónyit, amit a kis tábori hülyegyerekektől csórtunk el. Életet mentett. Lackó jött később még mindig az edzés piszkát és szagát magán hordozva. Nem volt ideje rendbe szedni magát. Bepusziltunk mindent és lementünk a partra.

Rájöttem, hogy az aputest a divat, és nagyon energiám sem volt feszíteni mivel az a pár lityó tea lötyögött a hasamban. Kitolt bélrendszerrel süttettem magamat és teljesen elégedett voltam magammal. Ágiékkal és Rafival bepusziltunk egy jó ser italt.

Visszaérkezve szállásunkra a bulira készülődve alapoztunk alkoholos italokkal, Terminátor Gáborunk 3 banánnal és egy üveg ásványvízzel melegített. Csak csínján vele nehogy elhányd magad!

Rémálmom volt. Azt álmodtam, hogy Lackó és Norbi performance-al készültek. Mindenféle zenei stílusban táncoltak. És jók voltak. Norbi hozta azt, amit versenytáncos múltjából felszedett, de Lackó meglepetést okozott. Ő volt a higanyember. Zseniális volt. A táncon mindenki ott volt, nézőként és egy emberként nevettünk, szórakoztunk.

 Aztán az álom folytatódott. Táncversenyre lehetett hívni az edzőket. Láttam, hogy páran készültek rá, de senki nem merte elkezdeni a kihívást. Mivel ez csak álom volt ezért vállat vonva bátran vállalkoztam a kihívásra. Naná, hogy megint hülyét fogok csinálni magamból, de minden buliba kell egy bohóc, akin lehet röhögni. Ez én voltam. Nem ez az első eset, úgyhogy már megszoktam. Lackó kérdezte, hogy mire fogok táncolni. Még én sem tudtam. Aztán elkezdtem táncolni a Staying alive-ot. Fáradt voltam, kimerült, de tisztességesen táncolgattam. Tök egyszerű. Az egyik kézzel felfelé kell mutogatni a másikkal meg lefele. A többiek szerint jó sikerült, talán rajtam kívül mindenki látta a videót erről az előadásról. Talán jobb is, hogy nem láttam. Egyébként sem szeretem, ha videóznak. Mivel a többiek látták, hogy ennél szarabb előadás nem lesz, bátorságot kaptak, hogy fellépjenek. Tisztességesen le is táncolták a magukét, Lackó és Norbi tisztességesen helyt álltak. Jó fejek voltak.

 Ezután jött a legrosszabb rémálmom. Én voltam a bulin a díszzsoké. Egyszer, ha DJ leszek, akkor az lesz a nevem, hogy DJ MC.

 Geri kívánságkosara következett. Gábor volt a kontrolom. Ha valaki „szar”zenét kért azt elhajtottuk a picsába. Néha én is lejtettem, mulattam, jól éreztem magamat. „tegyünk be mulatós zenét”! Kiabálva, zihálva és izzadtan ébredtem fel, de kiderült, hogy nem álmodom. Ez a valóság volt! Az Offspringre Lackóval improvizatív performancot lejtettünk, ami azt jelentette, hogy szétugráltuk a táncteret teljes eufóriában. Ez nálam a testvériség jele.

Sajnos Boginak elfelejtettem betenni a Lemon Treet de ő a kezébe vette az ügyet. Limbo-hinto, Wellhello, Halott pénz, Jacko és a Despacito játszott minden és jó volt. Ment a táncimánci rendesen.

Alvótársam a fiatal és csinos Kata volt, amire dörzsöltem is a tenyeremet. Persze úgy bekómáltam, hogy azt sem tudtam hol vagyok. Reggel nagy hetykén kérdeztem Katát, hogy

– Naaa? Milyen voltam az éjszaka?

-Semmilyen.

Megszokottan vállat vontam.

Másnap reggel áldottam az eszemet, hogy csak fröccsöztem. Minimális másnaposság kínzott. A páros edzés következett. Ímmel-ámmal sikerült megcsinálnunk közösen Bendegúz fiatalkorú elkövetővel, aki az állandó párom a táborban, az utolsó edzést (nem sokan bírták) ezért büszke voltam. Lackó kérdezte, hogy van itt-e a poweresektől valaki. Egyedüliként büszkén feltartottam a kezemet, hogy képviseljem a csapatot mivel rajtam kívül már senki nem volt. Nem is vagy poweres csak valami hibrid állat! Nem tudtam, hogy ez most jó vagy rossz, úgyhogy nem foglalkoztam vele.

Edzés után kerestem a zuhanyzót, mert a szobába már nem mehettünk vissza. A csajszik jöttek ki a női zuhanyzóból. Viccesen megkérdeztem, hogy bemehetek-e. Persze!-mondták. Aztán csak legyintettem, hogy úgyis csak kiröhögnének.

Lementünk még chillezni a partra és utána indultunk konvojban haza de előtte beugrottunk Diósdra tolni egy shaket. Diósd szebb napokat látott Pochahontasa szállt le Aphrodité kertjéből miközénk és vadászott. Naná, hogy kiszúrta a csapatunkat. Elsőnek Lackóra jött meg a gusztusa és elkezdte felszedni. Jajj de szeretem az ilyen szitukat!

-Olyan ismerős vagy!

-Persze! Szerepelt a barátok köztben! –nem vette annyira a lapot. Mindegy, menjünk tovább.

-Te olyan jóképű vagy! Nagyon jól nézel ki! –mondta Lackónak a löttyedt Seherezádé

Idegesen azt mondtam. –Már elnézést, de ő nem abban a ligában játszik. Én vagyok a csaja! – aztán beálltam buzisan. Hangos röhögések, rötyögéseket hallottam.

-Persze. Ő a fiúkat szereti. Kontrázták a többiek.

Kételkedett benne, de továbbvadászott a néni és pussymagnet Gábort fogta ki.

-Te vagy itt a legjóképűbb!

Mondanám, hogy irigy voltam Gáborra, de elfogadtam. Naná, hogy ő a legjóképűbb! Teljes mértékben egyetértettem. Övé a csaj! És mivel alapvetően segítőszándékú ember vagyok még rá is kontráztam.

-És BMW-je is van! Nagy felnikkel! –kacsintottam a cigányasszonyra.

A néni el akarta csalni Gábort, de ő biztos nagyon fáradt volt, mert a visszautasíthatatlan ajánlatot nem fogadta el. Pedig szerintem sokat tanult volna. Késő délután értem haza, de előtte még segítettem kipakolni a tesiszereket.

Kellemes fáradsággal és jó élményekkel gazdagodva tértem haza. És szokás szerint Ildikó a kedvenc kajámmal várt, amit hálásan faltam.

Másnap általános fáradság, kimerültség volt csak rajtam. Mondhatni a szokásos, de sérüléses fájdalmam nem volt. Pedig kicsit több mint 1 hónapja lábra sem tudtam állni egy bekapott sérülés miatt.

A hét eleji edzésen már a Műhelyben Bendegúz anyukája edzett mellettem. Hirtelen elfogott a para és a semmiből csak ennyit mondtam.

-Én…én nem adtam a Bendegúznak inni! Esköszöm! Halljakmeg!

-Jó jó nem is baj.

-Najó! Adtam neki egy kortyot.

-Micsodát?

-Fröccsöt?

-Fröccsöt ihat.

-Pohárral…pohárral adtam neki! De csak egyet! Egy pohárral!

-Én mondtam a Bendegúznak, hogy ihat, de ésszel.

-Én vettem meg neki a bort a boltból! –buggyant ki belőlem és azonnal befogtam a számat. Cinkos vagyok, pokolra kerülök de jófejként kerülök a pokolra. :D

Lackó és Norbi nagyon kitett magáért. Az edzések változatosak és okosan megszerkesztettek voltak. Respect nekik. Ami az újdonság varázsával hatott, hogy sok volt a fiatal hölgy és egyszer nem hallottam őket rinyálni semmi miatt. Kőkemények, érettek és elpusztíthatatlanok voltak.

Ezeket a táborokat azért szeretem, mert itt igazán önmagam lehetek, és olyan emberekkel vagyok, akiknek hasonló az érdeklődésük. Barátságok születnek, mert közösen éljük át a megpróbáltatásokat és győzzük le az akadályokat. Kinek könnyebben, kinek nehezebben megy, de nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy mindenki megcsinálja, ami elismerésre méltó. Mindig keresem azt a kattanást, ami a maratoni edzésen kapott el. Sajnos nagyon ritkán fordul elő velem. Ilyenkor a már gyakran leírt értékrendváltás ritka kincset ér. Helyre teszi az egót, helyre tesz, felpofoz, kijózanít. Sajnos mindennap mérgezik a lelkünket különböző szarságokkal és egy idő után mi is igazi rinyálógéppé válunk. Nehéz elkerülni, de az ilyen helyzetekben sikerül kidobni a szemetet. Az edzés közepén, ha vágytam is valamire az egy jó zuhany és egy pofa sör volt.

Emlékszem egyszer egy 24 órás túra végén, a földön megaludtunk Marci barátommal. Hajnalban feküdtünk le. Borzasztóan fáztam, és mindent magamra húztam. Még a csere zoknimat is a kezemre húztam és a sapkámat húztam az arcomra. Kimerülten aludtunk. Bár nem sokat kb. 2.5 órát szunyáltunk majd csipogott a telefonom. Alig 1 óra gyaloglásra volt a megálló és ólomsúlyokat éreztem a végtagjaimon. Marci barátom szó nélkül felkelt és szedelődzködött. Némán indultunk el. Panasz nem hagyta el szánkat. Akkor minden vágyam csak egy meleg ágy és 1 pohár sprite volt. És amikor otthon megkaptam még sosem esett olyan jól semmi.

Soha nem felejtem, ha vágyok valami nagyra, akkor visszagondolok ezekre a helyzetekre és akkor csak azt mondom magamnak. –Eddigi életemeben amit legjobban szerettem volna az egy meleg ágy és 1 pohár sprite volt.

És ezt az érzést Lackó és Norbi tábora/szervezése ismét előhozta, amit nagyon köszönök. Zseniális szervezés, összetartó csapat volt nagy humorra fűszerezve. Ilyen közösséget kívánok mindenkinek. :)

A hétvégén végre a feleségemmel tölthettem el egy kis időt. Csak ketten és senki más. Mostanában ritkán fordul ez elő. Ildikó kedvenc hamburgerezőjében kötöttünk ki a Lurdy házban. A feleségem boldogan majszolta az áfonya burgerét. Kissé elmélázva bámultam a bolyongó emberekre, amikor is a feleségem rám szólt.

-Hé, most rám figyelj, randizunk!

-Ohh….pardon. –néztem a feleségemre és azt láttam rajta, hogy alkalmazzam is a randi metódusait.

„Francba! Hogyan is kell ezt?”

-Mi a kedvenc színed? –löktem oda csípőből.

Ildikó egy pillanatra lefagyott és úgy nézett rám, mint egy egyetemi docens Csillag Patrikra.

-13 éve vagyunk együtt és ezt tudod tőlem kérdezni? –kérdezte megrökönyödve.

-Persze, randizunk. –nem értettem mi a gond.

A feleségem egy pillanatra elgondolkodott, hogy hozzám vágja az áfonyaburgerét de aztán jobb jutott eszébe.

-A fáradt málna. –mondta.

-Micsoda?!

-Fáradt málna! Az a kedvenc színem.

Csendben majszolva a hamburgeremet elgondolkodtam, hogy milyen marhának az ötlete volt a humanoid faj megteremtése.

Ledobtam a hamburgeremet a tányérra és elvörösödött a fejem.

-Mi az? –kérdezte Ildikó játékosan.

-A férfiember mindent elkövet, hogy jól menjen a randi és ilyen marhaságokat kap. Mindent beleadok, és Te nem veszed komolyan ezt a műveletet! Elegem van! A lányok hülyék! –tettetem a felháborodottat.

-Akkor….a kedvenc színem a halványlila gőzöm sincsen!

-Tudod Te, hogy mit eszel?!

-Áfonyaburgert.

-Najó de belegondoltál, hogy ez mi? Nem?! Elmondom! Lekváros kenyeret eszel marhahússal! Ki az isten eszik lekváros kenyeret marhahússal?!

Ildikó elgondolkodva nézte a burgerét majd vállat vont és ette tovább.

Nos, így telik nálunk egy „randi”.

Most már értem, hogy miért viszik a csávók randi címszóval moziba a csajokat. Ott nincs kommunikáció! Zseniális!

Energiával telve pattantam ki kora reggel az ágyamból. Még a madarak is aludtak. A sarokban szundikáló pók panaszosan felnyögött és azt gondolta –Ki az a marha, aki 4:20-kor dorbézol a lakásban? Vizet engedtem a kádba és rohantam valami kajáért. 2 Banán, nápolyi, gyümölcslé jó lesz! A kádban fogyasztottam el reggelimet mely energiát adott majdani Norbi 6:30-as edzéséhez. Éreztem a tegnapi Lackó féle súlyzós edzés égető érzését, de nem aggódtam. Reggel is ugyanúgy fogom tolni, mint este! Energiával telve készültem a ma reggelre. Megállíthatatlan vagyok! Buldózer vagyok! Aztán 5:20-kor felriadtam a kádban! Elaludtam! A francba! De még van idő! Kijött belőlem az állat! Megnézem a netet! Végigpörgettem a facebookot és csalódottan konstatáltam, hogy 4:20 óta kurvára nem történt semmi! –EMBEREK! ÚJ NAP VIRRADT RÁNK! ÉLJETEK MÁR! Aztán elgondolkodtam, hogy mindennap 6:30-kor van cross edzés a Műhelyben? Nem hiszem, hogy Norbinak őszinte lenne a mosolya. Aggódva néztem meg az órarendet! Nincsen csütörtökön 6:30-kor edzés!

 ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!  Gratulálok Ács! Ismét jó hülye voltál! Na mindegy! Megnéztem a Transformers mese ismétlését és végre rendesen meg tudtam nézni egy Spongyabob és egy Tini Nindzsa részt!

Éljen az év eleje! A fogadalmak napjai aztán kis idő múlva a fogadalmak elengedése! A sportban ilyenkor érdemes kivenni a pihenőt, mert nagyon sokan elkezdik az életmódváltást és tele vannak a termek. Ez általában 0.25-45 napig tart aztán elvész a lelkesedés. Talán azért mert monoton, időigényes és nagyon sok energiát emészt fel. Jön a kifogásmanó, akinek a tatyója mindig teli van kifogás cetlivel.

-Majd holnap, majd jövő héten, majd jövő hónapban, megvárom míg lefogyok és majd utána, majd jön velem valaki ezért megvárom, kilyukadt a zoknim, benőtt a műkörmöm, blablabla.

 Ha valaki nem keresi kellő hozzáállással a sportnak a szépségét nem fogja megtalálni. Egy idő után legyint egyet az ember és abbahagyja a francba az egészet főleg amiatt mert a csoffadt/dagadt teste nem éppen fénysebességgel fejlődik. -Persze mer a Dzserál Bátler 4 hónap alatt lett Leonidas. -Ja, csak ő 4 órát edzett naponta és nem csokis hurkáskólát zabált. Én hülyét kapok ha nem sportolhatok!

Nemrég volt alkalmam találkozni egy kb. 160 kg-os emberrel. Gerinctornára jött és eléggé elveszettnek tűnt. A sráchoz képest én egy félistennek tűntem. Odaléptem a sráchoz és beszélgetést kezdeményeztem vele. Érdekelt vajon milyen érzeteken mehet át. Bemegy a terembe és vajon mit gondolhat, hogyan viszonyulnak hozzá? Lenézik, háta mögött kinevetik, stb., stb. Nem így van. A legtöbben inkább tisztelettel néznek az ilyen emberre. Legalább háromszor olyan nehéz dolga van, mint egy átlagembernek. Hogyan jutott el idáig? Leszarom. Nem ez a lényeg.  A lényeg az, hogy most hol van. Nagy erő és bátorság kell elkezdeni változtatni az életen. És ő ezt most megtette. Nem tudom meddig fog járni vagy meddig fogja csinálni, de az biztos, hogy ő már tudja, hogy le tudott menni és csinálni. Mert megvan benne az erő, hogy csinálja, viszont az élet állandóan ki akar vele babrálni és akadályokat állít elé, hogy lejárjon edzeni. Ha ezeket az akadályokat leküzdöd (hidd el kemény lesz) akkor nagy harcos vagy!

 A gerinctornát általában talajon fejezzük be. Megkért a srác, hogy az óra végén segítsem föl. Úgy tettem és ezt mondtam neki.

-Tiszteletre méltó amit tettél, emelem a kalapom.

Nem értette. Majd megfogja.

Év végén rágó körömmel néztem a Műhely órarendjét és ösztönösen a Cross basicre böktem. Norbi edző most a választottam, aki fiatal kora ellenére nagyon tapasztalt és figyelmes. Tudom, hogy most hozzá kell járnom, mert a fejlődésemet Ő segítheti most legjobban. Jelenleg az átmozgató fázisban vagyok. Nem tolok túl semmit csak amolyan funkytime-ban tolom főként úgy, hogy csinos 94-92 kg vagyok hála a cukrozott üdítőknek és a csokiknak, amik az ünnepek alatt a testembe kerültek. Amikor megkaptam a wodot az leírhatatlan érzés volt. WOD! Endorfinmámor. Régi öreg érzés. De hiányzott! Atyaisten! Remegő tagokkal mentem haza, de mentálisan szuperül voltam. Mondjuk testápolóval mostam hajat, de ezt most hagyjuk. Mivel tudtam, hogy 2 napos vagyok (nálam 2 nap múlva jön ki az izomlázacska) ezért másnap megint elmentem, amíg tudok mozogni. Ismét jólesően (remegve, izzadva) szálltam be az edzés végén a kocsimba. Illetve szálltam volna be. Sehogy nem nyílt ki a kispolski ajtaja. Aztán rájöttem, hogy nekem nem is kispolskim van és elindultam a másik irányba a kocsimhoz.

Nemrég jöttem rá, hogy a sport harc önmagunk ellen. A legfontosabb maga a harc. Mindegy, hogy elbukom vagy nyerek a lényeg nálam az, hogy harcolhatok. Ha elbukom, mártír vagyok, ha nyerek, király vagyok. Ha ránézek egy emberre tudom, hogy melyikbe tartozik. Nos, én sajnos a mártír vagyok. Rinya, rinya, rinya. Szegény gyerek! Persze nem azért csinálom, hogy sajnáljanak, hanem én is király akarok lenni csak valamiért ha futok egy füves pályán én bizony elesek valamilyen fűcsomóba. Talán azért mert keresem a buktatót. De vajon miért? Az a rohadék önsajnálat nagyon sokunkban megvan!

Ha van egy hosszú ösvény és mellette egy tüskés bozótos, amin ha keresztülmész, akkor rövidebb az út akkor te melyiken mennél át? Mind a kettő nagy harc, mert az ösvény nagyon hosszú és nehéz végigmenni rajta. A bozótosról meg csupa seb és vér leszel. A cél ugyanaz, csak amikor végigérsz nem mindegy, hogy milyen állapotban vagy. Az ösvényesek kimerülten, fáradtan, de egyben és tudják folytatni az utat. A bozótosok meg csupa véres karcolással és fájdalommal ülnek le és egy ideig ápolásra szorulnak, aztán ha jobban vannak, felveszik a szopóálarcot és kezdődik minden elölről. Na, ilyen a sport is. Ezt kéne megtanulni, hogy ha fejlődést akarsz, akkor nagy türelemre van szükség. Többre, mint általában az ember elbír. DE most komolyan! Hova a picsába siet az ember? Igazságtalan dolog ez és ezért adják fel hamar. Nem is ítélem el azokat, akik feladják. Kurvanehéz! A bozótosok (én is) a full hülyék, őket eltiltanám mindentől. Max Fejtsenek babot! Az ösvényesek meg olyanok, akik tisztában vannak magukkal és edzői szintű emberek.

De a tűz ott ég bennem! Erősnek és legyőzhetetlennek érzem magam! Ez tesz minket szenvedélyessé. Ez tesz minket kiszámíthatatlanná és igen ez tesz minket őrültekké. Szeretem, ha vérzek! Mert akkor tudom, hogy élek! És tudom, hogy éltem!

Ez az év nem a test kihívásáról szól. Azokon már túl vagyok. Más kihívást találtam, amiről nem írhatok, mert nem tudom leírni és megfogni.

Ha egyszóval kéne jellemeznem a sportot, akkor azt mondanám HARC. A harc velejárója a bukás vagy a nyerés. És mindegy, hogy nyerek vagy vesztek, mert felkelek. Amíg eljutok, a végkifejletig azt a köztes időszakot szeretem. Harc. Milyen csodálatos érzés ez! Remélem örökké a részem lesz!  

A hülyeség azért nem marad el! 

Sokan kérdeztétek tőlem a helyes táplálkozás titkát ami nagyon nagy tudást igénylő dolog. A titkot én sem tudom és nem is vállalok felelősséget a leírtakért. Csak leírok néhány trükköt. 3 hét alatt -4 kg-nál tartok, mondjuk van is miből ledobni.

Bár nem nagyon látszik, törekszem az egészséges táplálkozásra. Már megkaptam a -Ilyen női kajákat nem tudnék megenni! -Már megint madáreledelt eszel? -Mi van, buzi vagy?! (általában akik ezzel csesztetnek mind túlsúlyosak és büszkék rá) Az ember természetes túlélőösztöne él amikor eszik. minnél többet, minnél édesebbet, sósabbat, stb. Jön az endorfin és boldogak leszünk tőle.

Ha megnézünk egy állatot (pl. kutya) amit leteszel elé kaját azt mind megeszi. Mindegy, hogy mekkora az adag. Ha túl sok, akkor kihányja, de akkor is megeszi. Kb. az embereknél is így van. Többet eszünk, mint amennyire szüksége van a szervezetnek. Aztán amitől tudunk megszabadulunk, felhasználjuk, de van amit elraktározunk ínséges időkre. Szóval ez az a zsír, ami szép löttyedté tesz. Benne van a genetikánkban a túléléshez szükséges minnél több tápanyag felvétele. Hogy miért? Az ősidőkben nem az volt, hogy 3-4 óránként tudtunk enni. Az ember akkor evett, amikor elejtett valamit/gyűjtött valamit. (Ha megnézed a mai vadvilágot egy nagymacskának is 10ből 1 vadászat sikerül!) És ez a legtöbb esetben ez nagyon hosszú ideig tartott. Akár napokig. Ezért is alakult ki ez a raktározási rendszer testünkben és okoz ekkora örömet a kaja. Viszont nem szólt a testünknek senki, hogy ez már nem így van mivel a fejlettebb országokban az ember szinte bármikor magához tud venni élelmet. Így vagyunk berendezkedve és ezért vagyunk hájasak. Korunk népbetegségei az elhízás és a depresszió. Ha depressziósak/rosszkedvűek vagyunk akkor a táplálék endorfinjai örömforrást idéznek elő nálunk. Csak sajnos a sok szar, szemét kaja/ital miatt leszünk cukrosak, függők és dagadtak.

Gerike:

A kaja egyre tartósabb, ízletesebb, finomabb és egyre több van belőle. És nem a bio cuccoktól, hanem a mesterséges szaroktól, ami miatt fokozzák az ízhatást és a jóllakottságot. Lassan már ott tartunk, hogy egy alma akkora csodaszernek számít, hogy 20 évet fiatalodsz tőle. Ömlenek is az ilyen cikkek és miért? Mert etalon lett az a sok szar, amit folyamatosan zabálunk. Naná, hogy azokhoz a kajákhoz képest egy sárgarépa lassan egy ambróziával ér fel.

Az egészséges tiszta táplálkozás drágának és nehéznek gondoljuk. Én sem tudom betartani és nem is vagyok a szakértője. De van néhány tippem és csalásom, hogy viszonylag olcsó legyen, de egészséges a táplálék. Ezek nem 100% fitnesz kaják csak törekedés arra, hogy ne a szart fogyasszuk és valahogy törekedjünk a higítására!

Nézzük Geri gagyi fitnesz/egészséges étkeit és trükkjeit

Cukrozott Üdítő csalás:

Legnagyobb ellenségem az üdítő mivel folyamatosan teve vagyok ezért ipari mennyiségű folyadékot tudok elfogyasztani és ha otthon van üdítő akkor az nagyon hamar elfogy. Ezért is ritka amikor nálunk van. A legtöbb ember ezek miatt hízik el. A kólaipari termékek, szörpök, valamilyen jeges teák és a gyümölcslevek is az ellenségeink. Iszonyat mennyiségű cukrot tartalmaznak. Egyszer valakinek azt mondtam, hogy ami finom édes azt ne fogyassza, mert magas a cukortartalma. Én a következőt szoktam csinálni a "jut is marad" is elvet követve. Préselt, adalékmentes almalevet szoktam venni vagy valamilyen gyümölcsöt ledarálok és hogy spóroljak felöntöm ásványvízzel. Kb. 30% natúr alma/egyéblé, 70% ásványvíz szokott menni. Spórolok a drága lével és sok folyadékot iszom. A sok folyadéktól beindul a méregtelenítés és kimossa a szervezetünkből a sok marhaságot.

Gyümölcs turmix:

Az immunrendszer folyamatosan melózik és főleg télen, muszáj erősítenünk. A C-vitamin és a többi cucc (mesterségesen előállított vitamin, ásványi anyag) mellé érdemes természetes eredetű cuccokat bevinni, mert azoknak jobb a felszívódásuk. Csak egy baj van velük. Nagyon drágák. Az egészségért persze bármennyit fizetnénk és ezt ki is használják. A következőt szoktam tenni. Gyümölcs. Ilyen-olyan-amolyan. Általában ami savanyú és szar azok a legjobb vitaminforrások. Grapefruit, narancs, mandarin, banán, ananász, pomelo, gránátalma, kiwi, amit találsz azt vedd meg. Nem kell mindegyikből 1 kg. Elég pár darab. Ezeket összekutyulod és kész a csodaturmix. Nagy gránátalma fan vagyok, ezért ha látok akciósan, akkor veszek. Nem szoktam vele szarozni kipöckölöm a cuccot és egy az egyben ledarálom magostul, ahogy van. Sokan ettől hülyét kapnak, azoknak ajánlom a szűrést. Összedobom ezeket a cuccokat és öntök hozzá nagyon kicsi gyümölcslevet vagy bármilyen édeskésebb italt (ha ügyes vagy akkor nem kell bele ilyen +), szórok bele egy kis chia magot és ledarálom az egészet. Néha borzalmas dolgok születnek, de én bármit megiszok, úgyhogy nekem ez akkora problémát nem jelent. Csodaszer és jól is lehet tőle lakni.

Gyümölcssaláta:

Nincs is jobb a nassolásnál. Ezt gyümölcssalátával simán ki lehet váltani. A fent leírtak (vegyél meg mindenféle gyümölcsöt) vannak érvényben. Érdekes, hogy itthon a déli gyümölcsökből nagy a választék, a jó magyar gyümölcs meg alig-alig akad. A salátába teszek még chia magot és goji bogyót is. Ideális hétvégi süteményhelyettesítő.

Talán az egyik legviccesebb cikkem:

http://gerikalandjai.blog.hu/2016/01/14/gasztro_post_geri_gyumolcssalataja#tokenrefresh=success

A gyümölcskonzervet felejtsd el!

Joghurt:

Itt is trükközni szoktam. Veszek valami alacsony zsírtartalmú, de ízesített joghurtot és natúr joghurtot majd lehetőleg valami olyan gyümölcsöt, amit szeretek. Az ízesített joghurt felét összeöntöm sima zsírszegény joghurttal, beledobom a gyümit, és szórok bele egy kis Geri csodakeveréket (chia mag, goji bogyó, aszalt vörös áfonya). Ideális reggeli.

Tonhalsaláta:

A halat lehet kétpofára tolni mert attól hamar lehet fogyni. Sokan mondják, hogy nem lehet jól lakni haltól. De igen! Csak úgy kell megcsinálni, hogy örüljön neki a bél.

2 opció van erre. A csalós meg a nem csalós.

A nem csalós az olcsóbb, de mindkettő viszonylag drága. Bár ha belegondolok, hogy egy menzán mennyibe kerül egy tál kaja abból simán kijön.

Nem csalós:

Minőségi sós lében való tonhal, (nem az aprított olcsó szemét), saláta, paradicsom, főtt tojás, Oliva bogyó, kis sajt, esetleg valami hagyma. Meglocsolod egy kis Oliva olajjal és pár csepp citromot fogyasztás előtt rányomsz. Általában nyáron szoktam enni, amikor jól esik a hideg élelem. Gyors fogyás történik nálam.

Csalós:

A tonhal mellé öntesz egy ízesített rio maret. Jajj rio mare. Nagyon drága, finom és tele van szarral. De még mindig ezt enném, mint a hurkás pacalt.

Finom, gusztusos halacska.

A jó öreg natúr csirkemell és rizs:

A csodakaja. Ha van pénz és akarat, akkor ettől nagyon gyorsan lehet fogyni. Állítólag a barnarizs a legjobb. Én nem szeretem mert fűrészpor ízű ezért az illatos jázminrizst zabálom. Ha színtisztán akarsz kajálni akkor hajdina meg köles meg ilyenek is mehetnek de az már sok lenne lehet. Egyik legjobban elfogadható szénhidrátpótlásnak javasolják a rizst. A csirkemell köztudott a legzsírszegényebb húsok közé tartozik és magas fehérjetartalma van. Ha túl száraz a kaja, akkor ne majonéz meg ilyen szarságok menjenek! Uborka, káposzta, valamilyen zöldség kétpofára.

Saláta:

Az egyik legnagyobb hiba a salátakészítés. Ezt is el lehet rontani. Majonéz, cukor, stb. Én ezt inkább kihagyom, mert olyan salátát ami "tiszta" volt attól sosem laktam jól.

Valamilyen pimpelt fehérjeturmix:

Bár én nem nagyon vagyok ennek a híve, de ez a turmix laktat nagyon. Egy kanál fehérjeport beleteszel 3-4 dl mandulatejhez/joghurthoz/kókusztejhez/kefirhez. Hozzácsapsz egy kis natúr zabpelyhet, chia magot és 1 banánt. Ledarálod és ha megiszod egy ideig nem leszel éhes.

Túró:

Ezt is fogyikajának tartják. Sok mindent lehet ebből is csinálni. Én nem vagyok valami nagy túrós. Régen fehérje turmixal kevertem és úgy ettem.

Írhatnék még kalóriákról meg zsír, szénhidrát tartalomról meg lökhetnék ide diagramokat, meg írhatnék, hogy mik az egészséges dolgok, de magamból kiindulva nem sok értelmét látom. A koplalás, vízdiéta, folyadékdiéta, fényevés, foto szintetizálás, fogyókúra, szénhidrát teljes megvonása, cigarettázás, szintetikus drogozás és hosszan tartó betegség, azt mind elítélem és oltári nagy hülyeségnek tartom.

A megfelelő táplálkozás a legfontosabb. 100% tisztán táplálkozni rendkívül drága, embert próbáló és tudást igénylő feladat. Aki ismer, az tudja, hogy a főzéshez 0 közöm van (unalmas, és időpocsékolás nekem). Mégis félig-meddig saját kútfőből néhány dolgot sikerült magamévá tennem. Szerencsére feleségem partnerem ebben és már ő is kikupálódott hála fejlett kreativitásának. Törekszik az egészséges zsírszegény étkezésre amiért nagyon hálás vagyok neki!

Nincsen semmilyen kaja végzettségem, nem is nagyon értek hozzá csak leírom a trükkjeimet. Ezek a trükkök nem a fitneszguruknak szólnak, hanem olyanoknak, akik elhízottak és valamicskét fogyni szeretnének. Tehát nem azoknak szól, akik mandulán élnek, hanem akik zsírt esznek étolajjal. Ettől nem lesz kocka has, ami nem is cél, de kezdetnek jó. Ha elkezdesz így enni az egy jó lépcsőfok, de ha mellette még mindig zabálod a szart, akkor ne lepődj meg, hogy nem fogsz fogyni. Az oké, hogy mit egyen az ember, de az a legfontosabb, hogy mit ne! Ha megvan a "mit ne" tudásod akkor le tudsz fogyni. Jó étvágyat! A tiszta táplálkozáshoz mindenképpen dietetikust vagy étkezési tanácsadót ajánlok....ja és sok mozgást.

Arra az eshetőségre, ha valaki Katmanduba utazna, szeretnék ajánlani szállást és önkéntes munkát - ha épp ilyennel is töltenétek időtöket.

Sörkör: Túrázol és iszol sört ellenőrző pontokon. A megtett km-ek száma és a megivott sörök összege alapján megy a rangsor. Összefoglalva: túrázol, iszol, barátokkal vagy és trollkodhatsz kedvedre. Főleg úgy, ha vannak hozzá partnereid.

Az idei évben több jótékonysági felhívást kaptam, amit legtöbbünk csak elolvassa, megfigyeli, vág egy szomorú esetleg együtt érző fejet és megy tovább. Én most nem így tettem. Az egész világon hatalmas méreteket ölt a mélyszegénység és a betegség. Ez borzasztó dolog és még borzasztóbb, hogy ezt nélkülöző gyerekek élik meg. Főleg a „szeretet” ünnepén karácsonykor erősödik ez az érzés, amikor zabálom a Milka csokit meg a kólát és 2 óránként eszek valami kaját, hogy aztán a szétterülő endorfintól jólesően hátradőlve majd kis idő múlva az elrontott pocim miatt panaszkodva szenvedjek. Bizony a jó kurva nénikémet! Jó dolog bezárt kis kommunában élni ahol azt hiszi az ember, hogy a nyomorúság nem találja meg. Egyszerűen csak be kell csukni a szemet. Nem tudok ezek mellett elmenni.