"Keresztapámnak"
2014 év az év amire büszke lehetek.
Aki nem akarja a hosszan leírt hülyeségeimet olvasni nos itt van egy kis összefoglaló. :)
Tudjátok, hogy mit tettem meg azért, hogy megvalósítsam az álmaimat. Nem írom le. Az én nézőpontom szerint álmaimat és határaimat átléptem. Ez az év mérföldkő volt számomra. Sokáig burokban éltem. A víz alatt. Most török a felszínre folyamatosan.
A hét közepén már ott volt a zizi a seggemben. Hétvégén nem volt semmi olyan programom ami kihívást jelentett volna. Úgy volt, hogy szombaton szabadtéri edzésen veszek részt de sajnos le kellett mondanom. Elvonási tünetem volt. És hideg! Aztán Szabi szombat reggel írt egy üzenetet, hogy mi lenne ha részt vennék vele a Naszály Trail-en holnap. Az meg mi a szösz? Terepfutás 1150 m szint 24.2 km hossz. Ó jajj! Szabinak 1 perccel jobb a km átlaga mint nekem ráadásul nem vagyok hosszútávos. Érted?! Nem azon agyaltam, hogy hogyan intézzem el a versenyen való részvételt alig pár óra alatt hanem már magán a teljesítésen morfondíroztam.
Sokáig gondolkodtam, hogy a siófoki maratonon mit fussak. Az nem is volt kérdés, hogy megyünk-e mivel Tony (Ildikó kollégája és közös a hobbink) megkeresett, hogy ha szeretnénk akkor nekünk is foglal szállást. Mivel Tony rendszeresen indul ezen a versenyen ezért már tudta, hogy mi merre van. Nézegettem a lehetőségeket. Volt minden. Félmaraton egyben, párban, harmadmaraton, hatodmaraton, háromnegyedhatodmaraton. Aztán megbizonyosodtam, hogy a 7 km már nem pálya. A 14 km az már kihívás. A 21 km az felejtős. Volt még egy lehetőség. Félmaraton két részletben 1 nap alatt. Na ez a tuti! Kétszer 10.5 km sima ügy lesz. Persze nem így lett. Egész héten fájt a térdem az előző hétvégi túrától mivel valószínűleg megerőltettem. A spártára azon a héten nem mentem el. Szerdán Mikivel azért gyúrtunk egyet de semmi lábazás nem volt. Aznap este már elkezdtem aggódni a térdem miatt ezért csütörtök reggel felraktam a térdemre egy flector tapaszt. Így tettem pénteken is és imádkoztam, hogy szombatra helyrejöjjön a lábam.
Na végre nincsen semmi! Jól jön egy kis pihenés! Gondoltam én szombat este egy verseny után. Erre vasárnap rám írnak, hogy mi újság a teljesítménytúrával kapcsolatban. Az edzőtársaimmal anno beszéltük, hogy elmegyünk közösen egyre. Kezdtem megint a szervezést. A vége az lett, hogy FaJanival és Árpival elmentünk az Intersport TT-re. Tekintve, hogy ez BSI szervezés (bennük még nem csalódtam) és nem olyan nehéz (30 km, 990 m szint) ezért erre esett a választásom. Mivel kicsit jobban rá szeretnék mozdulni a TT-re ezért az elején kezdem és szépen terhelem magam komolyabb túrákkal.
Nincs minden rendben velem. Mikor megláttam, hogy ismét lesz Spartan Race vegyes érzéseim lettek. Már megint egy verseny! Kezd elegem lenni. De ahhoz, hogy elégedetten zárjam le az évet részt kellett vennem ezen az eseményen. Plusz még az is motivált, hogy legyen egy szép Spartan Race-es érmem.
A Fighters Festre jó hangulatban mentünk Tomival és Ildivel. Tominak sok mesélni valója volt. Kiértünk a helyszínre. A konténerpiramist látva ismét beszartunk mivel mi Tomival az anyaföld gyermekei vagyunk. Még az is csoda, hogy nem szédülünk el a szimpla magasságunktól. Para, hogy a fejünk olyan magasan van nem? Vagy csak megint én vagyok a marha? Találkoztunk Loviékkal és a szeretett húgommal (imádom).
Micsoda remek nap! Micsoda remek hétvégém volt megint! Szerencsés ember vagyok. Bár nem indult jól a szombatom. Pénteken Krisz barátomnak volt a legénybúcsúja. Mivel nemrégóta ismerem ezért a baráti körével még nem találkoztam. A társaságban ott volt Árpi is. Hihetetlen jófejek a srácok. Egy különleges sörpatikában voltunk ahol mindenféle ínyenc sört és egyéb dolgot lehetett inni. Mondtam Krisszéknek, hogy nem iszom semmit mert másnap Legion Run. Az eredmény az lett, hogy becsiccsentettem de éjfél és hajnal 1 között angolosan távoztam.
Nekem a futásról írni olyan mint egy Denzel Washington film. Jó jó, csak kurva unalmas.
Tanulva a hibámból elkezdtem ismét egy kicsit jobban összpontosítani a felkészülésre. Sajnos nem csak a testileg romlottam, hanem lelkileg is. Ismét össze kellett szednem magamat. Rájöttem, hogy a versenyek is valamiféle függőséget okoznak. Az adrenalin és a kihívás az életem részévé vált és ha nem kapok belőle akkor nem önmagam leszek. Ennek örömére sajnos jónéhány programot hanyagolnom kellett de tudom, hogy ez előbb utóbb kifizetődik. A múlt hetem a következőképpen zajlott.
Figyelem! Felhívom szíves figyelmeteket, hogy félmeztelenül vagyok fotózva. A rólam készült képek miatt ért rohamokért, sérülésekért, hányásokért és esetleg elhalálozásokért felelősséget nem vállalok! :D
A nyár a bulikról szólt és ezért kissé hanyagoltam is a sportot. Állandóan rohantunk ezért kedves barátom lett a gyorskaja. A spártai edzés nem ment jól nekem egy ideje. Kipróbáltam egy diétát is, hogy fejlődjek. Egyébként motívációs problémákkal is küzdök. Így kezdtem neki a brutálfutásnak.
Minden évben Kecso tart egy bulit Balatonfüreden és abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy meghunyhatunk náluk illetve őrjönghetünk egyet. Ez általában chillezésből, bográcsozásból és piálásból áll amit megmondok őszintén a mai napig szeretek. Már pénteken lementünk és élveztük a borhét előnyeit.